Üdvözleheletem
drága leendő olvasóim!
Végre elérkezett az a bizonyos pillanat, amikor megnyitom eme történet
kapuit! Nem tudom, hogy a legtöbben, hogy vagytok vele (mondjuk, még alig
vagytok), de én nagyon nagyon nagyon vártam ezt a pillanatot. Egyszerre
izgultam, és féltem ettől a blogtól. Mi lesz, ha senki sem olvassa? Ha senkit
sem fog érdekelni? Ha ha ha. Tudom, hogy a mai blogger világban, ha nincs híres
blogger ismerősöd, vagy fanfictionöd, és ha nem vagy benne 327425 blogos
csoportba facebookon, akkor nem lesz olyan híres a sztorid. Nagyon remélem,
hogy ez most másként fog alakulni. Mindegy is, nem beszélek a további
félelmeimről, inkább kívánok jó olvasást, remélem tetszeni fog!
Amúgy, kicsit nagyon értelmetlen lesz eleinte, de majd minden kiderül,
higgyétek el nekem!
A Lélektükör hivatalosan is megnyitotta kapuit!
Ari
xx
Prológus
Small Bump |
A rádióból Micheal Jackson örökzöld
slágere a Childhood szólt,
amely pontosan illett az út hangulatához. Mintha az állomáson tudták volna,
hogy milyen tragikus esemény fog következni eztán. Hárman
utaztak a járműben. Mr. és Mrs. Wood, meg a kicsi Faith. Alig féléves lehetett.
Békésen szunyókált, anyja mellett a babaülésben. Néha-néha felsírt, viszont
rögtön visszaaludt. Egész úton anyukája ujját szorongatta, mintha tudná, hogy
mi fog történni. Hogy pár pillanat múlva már soha nem hallhatja a hangját.
Borzalmas, nemde? Azok a gyilkosok nem ismernek határokat. Mindenáron
megölik az áldozatukat. Még az sem állítja meg őket, ha emiatt
tömeggyilkosságot kell elkövetniük.
Mr. Wood halkan dúdolgatta a
következő dalt, mikor valami neki ment a kocsinak. Nem látott semmit. Viszont,
mikor újra indulni készült, a kocsi nem engedelmeskedett. Hiába nyomta a gázt
teljes erejéből. Felesége közelebb húzódott a babához. Félt. Jogosan
félt.
Egy árny jelent meg az anyós ülés
melletti ablakban. Felszakította az ajtót. Mindenki lesokkolt, kivéve két
személyt. Őket már kiképezték erre a feladatra. Bármi történjék is meg kell
védeniük a védenceiket. Előbújtak az árnyékukból. Egy férfi, egy nő, és egy
fiú. A családot ez még jobban lesokkolta. Ha ez lehetséges. A férfi, és a nő
kipattant a kocsiból. Szembe akarta szállni a vadászokkal. Sikertelenül.
Ügyesen harcoltak, egy ideig még úgy tűnt, hogy nyerhetnek, de nem. Kegyetlen
módon ölték meg őket, lelküket palackokba zárták.
A házaspár riadtan bámult maga elé. Ez a vég? Gondolták
mindketten. A férj hátranyúlt, és megszorította felesége kezét. Mrs.Wood
magához ölelte a lányát, és halkan elmotyogott egy Örökké
veled leszünk-et. A fiú végignézte. Végignézte társai halálát, és ezt a
szomorú búcsúzkodást.
A vadászok kiragadták a nőt.
Sikítozott félelmében. Rettegett. A férfi utána ugrott. Ez egy végzetes
cselekmény volt. Alig lépett ki az autóból lecsaptak rá. Az oldalába szúrtak
egy kést, és a földre rúgták. Felesége felé pillantott. Üvöltve próbált
kiszabadulni a gyilkos kezei közül. Könnyek voltak a szemében. A haláltól nem
félt, csak attól, hogy elveszíti a szeretteit. Legfőképpen a lányát féltette.
Még egy éves sem volt, és el akarják venni tőle a szüleit. Rokonokra nem
bízhatja rá. Egy sincs neki. Anyja, apja meghalt ő pedig egyke volt, pont úgy,
mint a férje. Messziről figyelte, ahogy Faith egy idegen karjai között van, és
sír. Mr. Wood a földön fetrengett, és a sebét szorongatta. Közben vagy
tízezerszer belé rúgtak. Majd egy tört érzett a hátában. Felkiáltott.
A fiú ekkor kiugrott a kocsiból. Őt
még nem vették észre. Ismétlem: még. Látta, ahogy védence apját a kocsiba
zárják. Már alig élt. Nem sokkal később az anyját tuszkolták be félholtan.
Bezárták az ablakokat. Mindketten a gyerekük felé néztek, akit egy idegen
tartott a karjai közt, egy fa mögött rejtőzve. A vadászok kezében egy benzines
kancsó villant meg, amivel lelocsolták a kocsit. Az egyik egy gyufát tartott a
kezében. Gonoszul elvigyorodott csuklyája alatt. Meggyújtotta, és a jármű felé
hajította. Hatalmas robbanás. Üvöltözés, és lángok. Nézni is borzalmas volt,
nemhogy átélni. Fekete füst terjengett a levegőben. A fiú Faith kis arcocskája
elé rakta a kezét. Jobb lenne, ha minél előbb eltűnne.
Próbált elfutni, de nem sikerült.
Észrevették. Villámgyorsan előtte termettek, és egy fához szorították. Sarokba
szorult. Nincs menekvés. Meg fog halni. Talán meg fognak halni. Eddig azt
hitte, hogy a halál nem lehet olyan félelmetes, mint mondják. De a halálfélelem
az borzalmas. Szíve olyan erősen dobogott a mellkasában, hogy majdnem
kiszakította azt. A levegőt szaporábban vette. A feje is lüktetett. Vége van.
Egy kard szerűséget tartottak a nyakához, amit szinte fűrészeltek. Legszívesebben
összerogyott volna fájdalmában, de nem tette. Nem akart örömet szerezni az
ellenségeinek. Érezte, hogy a lelkének egyre több darabkája távozott el a
testéből. Nincs esély. Már a démont is érezte. Ott motoszkált, ahol egykor
lelke. Próbált beletörődni a sorsába. Elbukott. Még egy fél
éves kislányt sem tudott megvédeni. A szíve megszakadt, ha arra gondol,
hogy mit fognak tenni az ölelésében síró védencével. Ugyanúgy megölik őt is?
Vagy talán befogadják maguk közé? Egyik sem túl jó.
Ám ekkor csoda történt. Faith
kinyitotta apró szemeit, amik fehéren világítottak. Felsóhajtott, és hirtelen
egy vakító fénycsóva vette őket körül. Ez
lehetetlen. Gondolta. Az ő lelke nem a vadászok kezében tartott palackba
szállt, hanem Faith picike testébe. Ezért fehér a szeme. A fény arrébb lökte a
gyilkosokat, akik majd' megvakultak. Nem voltak hozzá szokva a világossághoz.
Aztán minden elsötétült. Mire új erőre kaptak, addigra a védelmező már messze
járt. Futott, mintha egy éhes oroszlán elől menekülne. De ezek rosszabbak
annál. Ezeknek alig van lelkük. A maradék is tele van gonoszsággal. Nincs más
vágyuk, csak lelkeket rabolni, hogy még több maguk fajtát gyárthassanak.
Nem tudott tovább futni. Kifogyott
az erejéből. Még az élni vágyás sem segített rajta. Az erdő másik feléig
jutott. Megpillantott egy kis házat. Oldalát moha, és borostyán terítette be.
Omladozóban volt. Valaha az erdőőré lehetett, de mára már valószínűleg a
rágcsálók,és egyéb gusztustalan élőlények otthonaként szolgál. A fal mellé
heveredett. Kifújta magát, majd próbált rájönni, hogy mi is történt valójában.
Az ölében fekvő kisbaba elvesztette a szüleit. Nem bírta tovább tartani.
Elsírta magát. Elvesztett mindent. Az otthonát, a szobáját, és hamarosan minden
emléket, ami a családjához köthetné.
Nem sokkal utána Faith is
rázendített. Érezte, hogy valami nincs rendben. Hiányzott az anyukája ölelő
karja, és az apukája mély hangja.
- Sh! - vette fel a
kezébe Picurt. Apukája mindig így hívta - Ne sírj! Kérlek ne! - újra
a felszínre törtek az érzései. Most jobban sírt, mint az előbb. Fájt.
Nagyon fájt neki az a tudat, hogy védence megárvult. Csak ő van neki. Viszont ő
nem tud semmit a gyereknevelésről.
Ráadásul még veszélyes is a lány
számára. Hiszen egy apró démon él az elrabolt lelke helyén.
Szia!:)
VálaszTörlésEl nem tudnám mondani, most milyen érzések kavarognak bennem.
Imádom a misztikus jellegű történeteket, ez pedig már most, a kezdeteknél elnyerte a tetszésemet, így biztosíthatlak róla, hogy "A végsőkig kitartok melletted".:D
Sok sikert a kővetkező bejegyzéshez, amit már tűkön ülve várok!:) xoxo
Szia!
VálaszTörlésTe meg azt nem tudod elképzelni, hogy én mennyire örülök ennek. Kedvenceim az ilyen fajta történetek, szeretem is írni őket. Remélem tényleg így lesz, és nem hagylak téged/benneteket cserben
Köszönöm! xx
Folytatást!:3
VálaszTörlésMajd jövőhéten! xx
Törlés