tag:blogger.com,1999:blog-84633077728997855892024-02-19T08:55:55.745-08:00LélektükörArihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.comBlogger19125tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-89140526369431166812015-12-24T00:01:00.000-08:002015-12-24T00:07:32.250-08:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 20.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 17.0pt;">S</span><span style="color: #045424; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 20.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 17.0pt;">A</span><span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 20.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 17.0pt;">N</span><span style="color: #045424; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 20.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 17.0pt;">T</span><span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 20.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 17.0pt;">A</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 20pt; line-height: 115%;"> </span><span style="color: #045424; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 20.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 17.0pt;">C</span><span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 20.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 17.0pt;">L</span><span style="color: #045424; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 20.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 17.0pt;">A</span><span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 20.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 17.0pt;">U</span><span style="color: #045424; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 20.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 17.0pt;">S</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 20pt; line-height: 115%;"> </span><b><span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 17.0pt;">I</span></b><b><span style="color: #045424; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 24.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 17.0pt;">S</span></b><span class="apple-converted-space"><b><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 20pt; line-height: 115%;"> </span></b></span><b><span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 18.0pt;">C</span></b><b><span style="color: #045424; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 18.0pt;">O</span></b><b><span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 18.0pt;">M</span></b><b><span style="color: #045424; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 18.0pt;">I</span></b><b><span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 18.0pt;">N</span></b><b><span style="color: #045424; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 18.0pt;">G</span></b><b><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 26pt; line-height: 115%;"> </span></b><b><span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 18.0pt;">T</span></b><b><span style="color: #045424; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 18.0pt;">O</span></b><b><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 26pt; line-height: 115%;"> </span></b><b><span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 18.0pt;">T</span></b><b><span style="color: #045424; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 18.0pt;">O</span></b><b><span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 18.0pt;">W</span></b><b><span style="color: #045424; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 18.0pt;">N</span></b><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 26pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #c00000; font-family: 'Times New Roman', serif;">(</span><span style="color: #045424; font-family: 'Times New Roman', serif;">f</span><span style="color: #c00000; font-family: 'Times New Roman', serif;">i</span><span style="color: #045424; font-family: 'Times New Roman', serif;">n</span><span style="color: #c00000; font-family: 'Times New Roman', serif;">a</span><span style="color: #045424; font-family: 'Times New Roman', serif;">l</span><span style="color: #c00000; font-family: 'Times New Roman', serif;">l</span><span style="color: #045424; font-family: 'Times New Roman', serif;">y</span><span style="color: #c00000; font-family: 'Times New Roman', serif;">)<span style="font-size: 20pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt;">Nem,
nem haltam meg, igen, még élek, és nagyon sajnálom, hogy <b>nagyon </b>sokáig nem jelentkeztem, nem akarok kifogásokat keresni, de
azt elmondom, hogy életem fenekestül felfordult, és egyszerűen nem megy a
következő fejezet megírása. Megakadtam, <b>de</b> már kezdek visszatérni, 2016-ban
garantáltan találkozunk!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt;">Addig
is, hogy ne maradjatok Faitnor nélkül, elkészítettem nektek a velük kapcsolatos
karácsonyi ajándékot! Remélem tetszeni fog. <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt;">Szeretnék
minden egyes olvasómnak <b>nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon NAGYON Boldog
Karácsonyt kívánni!</b> Remélem rengeteg szeretet vár rátok a fa alatt. Köszönöm, hogy vele tartottatok, nagyon hálás vagyok mindenért, amit értem tetettek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/a58S_vevgWk/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/a58S_vevgWk?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt;">Szerintem ezerszer jobb, mint az előző videóm, szerintetek? </span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 20.0pt; mso-bidi-font-size: 18.0pt;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #c00000; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 20.0pt; mso-bidi-font-size: 18.0pt;"><br /></span></div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-34734460988611530652015-10-31T04:30:00.001-07:002015-10-31T04:30:27.317-07:0015.) Szörnyek és Angyalok<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 30.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #45818e;">Drága olvasóim!</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Nagyon nagyon
nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon
nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom ezt a sok sok sok sok sok
sok sok sok SOOOOOK késést, de tényleg. Tudom, hogy piti kifogások senkit sem
érdekelnek, ezért inkább nem is mondok semmit, csak esedezem a bocsánatotokért.
Ja, és BOLDOG HALLOWEENT és JÓ OLVASÁST KÍVÁNOK!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">U.i.: Az éjszakai képzelgésekért és a rémálmokért felelősséget <b><u><span style="color: red;">nem</span></u></b> vállalok! MuhahahahahaHA</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 18.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 12.0pt;">Ari
xx<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 40.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #45818e;">Szörnyek és Angyalok</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"><br /></span>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8Oo0HQK6XyeP9ndD1s6hUYlJGr9-L0RPfhgtSQTDK6MYF5DfBb6hw_PaSRUhCRHzeJ4T73csF91g_F_536uxWOem3JXytBmC2yS8QudHG37pjFyIDIXqfHfhTSE18qGv280p7hvqxLDE/s1600/Beer.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8Oo0HQK6XyeP9ndD1s6hUYlJGr9-L0RPfhgtSQTDK6MYF5DfBb6hw_PaSRUhCRHzeJ4T73csF91g_F_536uxWOem3JXytBmC2yS8QudHG37pjFyIDIXqfHfhTSE18qGv280p7hvqxLDE/s1600/Beer.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=p1ShrfQaT1Y" target="_blank"><span style="font-size: small;">Lightning</span></a> </td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 14pt;">Álmomban a bál újra megjelent
előttem. A helyszín, a zene, és az emberek ugyanazok voltak, ám a szemszög
változott. Ezúttal Riley nézőpontjából mesebeli táncomat Conorral. Egy
puncsos pohárral a kezében nézte a jelenetet nem túl boldog arckifejezéssel.
Hiába volt jó viszonyban az előbb említett fiúval, tudtam, hogy zavarta
az, ha huzamosabb ideig mellettem marad. Mondanám azt, hogy mindig is féltékeny
típus volt, de mivel eddig nem volt még alkalma irigykedni másokra, nem tudom
ezt mondani. De, Conor megjelenése kihozta belőle a védelmező barátot. Persze
próbálta takargatni, de néha nagyon egyértelmű volt. Ennek ellenére próbált jól
kijönni a fiúval, csakhogy ne hozza kínos helyzetbe magát. Ezért nagyon hálás
vagyok neki. Ám úgy, hogy nem állunk mellette kimutathatta érzelmeit.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"> Fanyar arckifejezéssel emelte
poharát a szájához, majd lehúzta a maradékot.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Ne most! – rá se nézett a mellé érkező
Lolára. Arca még keserűbb lett. Tudta, mit akar mondani a lány, de azt a
szöveget már nagyon unta. A családjából már mindenki elmondta neki vagy
háromszázszor, de Ő nem akarja elhinni. Nem akarja, hogy igazuk legyen.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Jaj, Riley. A vak is látja, hogy valami
összeköti őket! Nem kell itt a hisztis kisgyereket játszanod – Lolát aznap a
legnagyobb szerencsémre egyáltalán nem láttam. Egy igazán csinos fekete,
csipkés ruhában állt rokona mellett, miközben hol minket, hol őt nézte.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Hagyj békén! - szűrte ki a szavakat a
fogai között - Menj és játsszál a kis barátocskáddal, és ne engem
zavarj! - látszott rajta, hogy dühös volt. Nagyon. Mondjuk, ha Lola engem is
így idegesítene, sokkal dühösebb lennék rá.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Jól van, bátyó. De ne felejtsd el,
hogyha Max ezt megtudja, rögtön cselekedni fog. Gondolkozz el azon, hogy melyik
lenne jobb. Ha apád ölné meg kegyetlenül, vagy ha a te kezeid között halna meg,
békében? </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">Riley még utoljára a szájához emelte
poharát és lehúzta a tartalmát, és ezzel az álmom véget ért. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">Arra ébredtem, hogy nevelőapám fejvesztve
rohan az ágyam felé, és keményen, felrázva próbál kirángatni az éjszakai
képzelgésemből.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u4:p></u4:p><u4:p></u4:p><u4:p></u4:p><u4:p></u4:p><u4:p></u4:p><u4:p></u4:p><u4:p></u4:p><u4:p></u4:p><u5:p></u5:p><u5:p></u5:p><u5:p></u5:p><u5:p></u5:p>-
Faith! – erősen rángatta a vállam – Öltözz! Vásárolni megyünk! – sejtésem
szerint, akkor jöhetett rá, hogy még nincs semmiféle dekorációnk, ami
elijeszthetné a gonosz lelkeket, és cukrunk, ami tönkreteheti szegény
kisgyerekek fogát. Tipikus Dean, mindig mindent elfelejt és az utolsó
pillanatokban jut az eszébe. Lassan, komótosan, kikeltem az ágyból. Túl
korán van még ehhez. Mielőtt úgy döntettem volna, hogy visszafekszem, Dean
ismételten beszáguldott a szobámba, kirángatott az ágyból és berakott a
szekrény elé. Fel sem tudtam fogni, hogy mi is történt, már ruhában álltam a
fürdőszobai tükör előtt a hajamat igazítva. Nem akartam túl sokat vacakolni
vele, így csak kifésültem. Majd a ma esti buli előtt belövöm, addig kár időt
pazarolni rá. Hogy milyen buli? Agnotraillék halloweeni partija.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"><u6:p></u6:p><u6:p></u6:p><u6:p></u6:p><u6:p></u6:p><u6:p></u6:p><u6:p></u6:p><u6:p></u6:p><u6:p></u6:p>
Halloween éjszakája az egyetlen olyan nap, amikor a holtak az emberek között
járnak, persze csak akkor lehet ez számodra ijesztő, ha elhiszel mindent, amit
az <i>American Horror Story</i>ban láttál. Butaságnak tartom ezt a
szellemesdit, de egy biztos: Remek lesz tőle az ünnep hangulata. Mert ezt
szeretem a Halloweenban a legjobban. A sok beöltözött gyerek, cukros zsákokkal
a kezükben, a töklámpások a verandákon, és az a sok kreatív jelmez.
Imádom. Egyszerűen élvezet nézni.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"> A vásárlást szinte a fény
sebességével befejeztük, mivel Dean gyorsabban haladt, mint egy Forma1-es autó.
Minden maradék csokit és cukorkát belesöpört a bevásárlókocsiba, Phoebenak
kiválasztott egy hercegnős jelmezt, majd a díszeket vett és töklámpást. Én
addig csak kullogtam a sorok között, úgy sem értem volna utol nevelőapámat.
Majd, mikor hívást kaptam, gyorsan a kasszákhoz siettem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Tudod, nem gondoltam volna, hogy
halloweenkor nyitva vannak a boltok – szólaltam meg a hazafelé vezető úton,
miközben egy jó nagyot szippantottam az időközben kapott McDonaldsos kólámból.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Nyitva, nyitva vannak, csak nem olyan
sokáig, mint általában szoktak – válaszolt a sofőr, majd befordult az utcánkba.
A többi házhoz képest a miénk kifejezetten pucérnak számított. Remélhetőleg nem
sokáig. Dean a kezembe nyomta a legtöbb zacskót, miszerint vigyem be Jennek.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Megjöttünk! – kiáltottam pár szatyor
elejtése közben, amikben, legnagyobb mázlimra csak pár cukorka volt.
Nevelőanyám rögtön a segítségemre sietett. Elvette a nehezék felét, majd a
konyhába vitte.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"><u7:p></u7:p><u7:p></u7:p><u7:p></u7:p><u7:p></u7:p><u7:p></u7:p><u7:p></u7:p><u7:p></u7:p><u7:p></u7:p><u7:p></u7:p>-
Válogasd szét az édességet és a díszeket, én addig szerzek egy hatalmas tálat!
– a feladat nem bizonyult túl nehéznek, de valahogy sehogy sem akarództam
megtenni. Fájt nézni, ahogy az a sok hizlaló szer idegen gyerekek gyomrában
végzi és nem az enyémben. Annak ellenére, hogy nem volt sok kedvem
megtenni, mégis hamar megcsináltam – Most pedig menj ki apádnak segíteni, addig
én megcsinálom a tököket.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"><u8:p></u8:p><u8:p></u8:p><u8:p></u8:p><u8:p></u8:p><u8:p></u8:p><u8:p></u8:p><u8:p></u8:p><u8:p></u8:p><u8:p></u8:p><u8:p></u8:p><u8:p></u8:p><u8:p></u8:p><u8:p></u8:p><u8:p></u8:p>Ahogy
kiléptem, Dean majdnem a kezeim közé esett. Lefelé a létráról. Esküszöm ez az
ember még a fejét is elveszítené, ha képes lenne rá. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Megvagyok! Megvagyok! Megvagyok! - kiáltott
két lábbal a földön. Megforgattam a szemeimet, és elmosolyodtam. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Miben segíthetek? </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Csak tartsd a létrát! - adta ki a
parancsot, majd vissza is mászott. Egyik lábamat a legalsó részre helyezve
próbáltam megvédeni Őt a leeséstől, de ahogy a zsebemben lévő telefon
megrezzent, tudtam, hogy ez nem fog összejönni. Rögtön kivettem a kütyüt az
addigi helyéről, és megnyitottam az üzenetet.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 13pt;"> </span></i><i><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;">Riley</span></i><b><i><span style="font-family: 'Cambria Math', serif; font-size: 13pt;">♡</span></i></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><i><span style="font-family: Cambria, serif; font-size: 13pt;"> Kések
egy órát! 4:30-ra legyél kész xx</span></i><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Ha már amúgyis a kezemben tartottam
drágalátos mobilomat, megnéztem az időt is, ami már 2 óra 27-et mutatott.
Erősen vacilláltam azon, hogy itt hagyjam-e apámat, és menjek el készülődni,
vagy sem, de végül az első nyert. Szó nélkül otthagytam a pácban, azt remélve,
hogy nem hallom azt, ahogy az én hibámból, fájdalmasan összetalálkozik a
talajjal.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p><u9:p></u9:p>
A jelmezem nem volt se kihívó, se szexi, viszont ötletesnek és kreatívnak
találtam. Sok időbe telt, míg rájöttem mi legyen az, de mikor megtettem büszke
voltam magamra. Gondolom, ismeritek a régi, szafaris filmekben a főszereplő
nőket. Majdnem mellig érő gatya, betűrt ing, furcsa haj szerkezet és nagyon
vörös rúzs. A haj kivételével egyszerű volt. Nem kellett hozzá túl sok
kellék vagy idő. Csak a haj. A haj. Na, azt nehéz volt egyedül összehozni. Több
órán keresztül sipítoztam nevelőanyámnak, hogy nem lesz kész, meg béna is lesz,
de végül teljesen meg voltam elégedve a kinézetemmel, ráadásul még plusz fél
órát kellett várnom édes barátomra, aki pontosan a megbeszélt időpontra gurult
be a feljárónkra.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"> Öltönyét és sötét napszemüvegét
megigazítva szállt ki járműjéből. Már messziről sütött róla az, hogy ő
valójában minek is akart beöltözni. És még az én jelmezemet gondoltam
egyszerűnek. Kabátomat felvéve, családomtól elköszönve léptem elé. Egy ártatlan
csókocskával üdvözöltem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Milyen csinos vagy ma – nézte meg
jelmezem, miután elhajolt előlem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Te pedig nagyon elegáns. Mondjuk egy
kicsit többet is kitehettél volna magadért, ügynököcském – huzigáltam meg
nyakkendőjét, majd elsétáltam a kocsijáig.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Most azt mondod, hogy nem tetszik a
jelmezem? – kérdezte felháborodottan.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Nem mondtam ilyet, de nem túl kreatív –
kinyújtottam a nyelvemet, mire kaptam egy csókot a számra.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Jól van, oroszlánkám ezt megjegyeztem –
vetette még oda az autót beindítva.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"> Mivel az út hosszúnak számított,
kényelembe helyeztem magam. Vagyis cipőmet levettem, és sarkamat az ülésen
pihentettem. Megoldhatatlannak tűnt, de végül megcsináltam. Az ablaknak
támasztottam a fejem, néztem a mellettünk elhaladó tájat, mint mindig. A rádióban
lassú zene ment, én pedig teljesen beleéltem magam, mintha a videoklipjének
főszereplője lennék.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p><u10:p></u10:p>
A házakat hamarosan erdős területek váltották fel. Magunk mögött hagytuk a
várost, a civilizációt, és 80 km/h sebességgel haladtunk Agnotraill-ék vadászlakjához,
azaz a buli helyszínéhez. Attól háztól a hideg is kirázott, főleg, hogy olyan
elhagyatott. Mellette csak egy építményt roskadozott, annak birtokosai már
születésem előtt meghaltak, ami még félelmetesebbé tette azt a helyet. Riley
elmondása szerint csak nagyon ritkán használják azt a házat, mikor apjáék
naphosszat a fák között töltenek, csak azért, hogy vadászhassanak. Meg persze
Halloweenkor, mikor a buli van. Normál esetben meg sem közelíteném azt a
létesítményt, de október 31. különleges alkalom. Olyankor nem is tűnik olyan
félelmetesnek, elveszik a többi feldíszített ingatlan mellett. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"> Az út hátra maradt részében
inkább csak barátommal társalogtam, mintsem magamba fordulva néztem az egyre
sötétedő tájat. Ám bájos kis csevejünk nem tartott olyan sokáig, mert párom
fekete kocsija hamarosan már a garázsban állt. A kocsi és szerszám tárolót
építették utoljára a telekre, ezért különálló építményként szolgált. Miután
kiszálltunk a kocsiból, a ház ajtajában hosszú szőke hajjal, bandanában, és napszemüvegben,
Chace köszöntött minket.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Aranyhajnak öltöztél? – jegyeztem meg
mosolyogva.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Axl Rose – fordult körbe. A derekára
kötött kockás inge megpördült a mozdulat közben – Guns N’ Roses.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Egész jó lett – mondtam elismerően, majd
útjára engedtem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"> Már az előszobába lépve láttam,
hogy a díszítés kifogásolhatatlan. A konyhában sörös hordok, és piros poharak
sorakoztak, amikre töklámpások voltak rajzolva. Kamu pókhálók voltak mindenhol,
az ajtókra denevérek voltak felakasztva. A nappali is ebből a szobából nyílt. A
két helyiség elválasztásánál egy hatalmas asztal állt telis tele cukorkákkal és
egyéb finomságokkal, mint pók, és giliszta alakú gumicukrok meg édes
szemgolyók. Felette egy hatalmas <i>Cukrot vagy csalunk </i>felirat
volt fellógatva. A társalgóban sötétség uralkodott, csak a mini diszkó gömb
világította be a helyet.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Hogy tetszik? – állt meg mellettem Riley
egyik rokona, a tőlem pár évvel fiatalabb Jake.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Nagyon jó lett! – dicsértem munkájukat.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Örülök neki. 3 napja dolgoztunk rajta
Camillel és Rebeccával. Reméltem, hogy megéri.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p><u11:p></u11:p>-
Hol a jelmezed? – kérdeztem rá, mire a homlokához csapva sietett fel az
emeletre. Elnevettem magam szeleburdiságán, majd továbbállva nézelődtem. Riley
időközben eltűnt mellőlem, fogalmam sincs hová ment. A ház tele volt Agnotraill
porontyokkal, de csakis velük. Én voltam az egyetlen kivétel. Mondjuk nem
bántam. Jóba voltam mindegyikőjükkel, kivéve persze Lolával. Kibírnám, ha nem
látnám egy éjszakán keresztül.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"> Valaki megfogta a derekamat
hátulról, maga felé pördített, majd egy csókot nyomott az ajkaimra. Csókja édes
volt, valószínűleg most evett meg egy csokis sütit az asztalról. Kezeit a
helyükön hagyta, úgy vált el tőlem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Kezdődjék a buli! - suttogta, majd max
hangerőre tekerte a mellettük lévő hangfalat. Alighogy felcsendült Michael
Jackson örökzöld slágere, már meg is érkeztek az első vendégek. És csak jöttek,
jöttek és jöttek, egészen addig, amíg már egy centit se lehetett mozdulni a
vergődő testek miatt. A nappali közepéből, csak nagy nehezen jutottam el a konyhába
egy kis bódító italért. Ott viszonylag kevesen tartózkodtak. Felültem az egyik
bárszékre, töltöttem magamnak egy pohár sört, majd kortyolgatás közben néztem a
tömeget. Volt Drakulánk, zombink, hot dogunk, minden, ami szem szájnak ingere,
ám, az én figyelmem egy lovag ragadta meg, aki éppen felém közelített az
angyala oldalán. Gúnyosan elmosolyodtam, és az a vigyor akkor sem fagyott le az
arcomról, mikor a párocska megállt előttem. Ironikusnak vélem, hogy ennyi ember
közül, pont Cindynek kellettek a szárnyak a hátára.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád, de
hol a lovad?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Nagyon vicces, Faith – Conor a szemeit
forgatta, Cindy viszont elmosolyodott.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Elmegyek a mosdóba – érintette meg az
angyalka az őrangyal vállát, majd arrébb állt. Kissé gyilkos tekintettel
néztem, ahogy távolodik. Lehet, hogy a pia már a fejembe szállt, de egyre
jobban utálom azt a csajt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Az iskola új álom párjára! – kiáltottam,
majd le akartam húzni a maradék frissítőt is, de kikapták a kezemből.
Csalódottan néztem üres kezeimre, és szemeim villámokat szórtak Conorra, akinél
a poharam volt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Elég a sörből! Nem tesz jót neked, és
különben sem szabad.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Akkor úgy tűnik, pokolba kerülök –
gyorsan elvettem az egyik partizó kezéből az alkoholt. Fenékig lehúztam, aztán
próbáltam minél ártatlanabban nézni az előttem álló lovagra, aki csípőre tett
kézzel csóválta a fejét – Ott van neked az ártatlan kisangyalod, őt pátyolgasd!
- keserű szájízzel mondtam ki a szavakat, Nem akarom, hogy igazak
legyenek. Nem akarom Conort más lánnyal látni. Irigy kutya vagyok? Talán.
Hülyeségeket beszélek? Biztos. De ha sejtésem igaz, és ezek ketten összejöttek,
kiszaladok a világból.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"> Conort éppen megszólalni próbált,
de nem akartam meghallgatni. Lepattantam a székről.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- El kell mennem a mosdóba – megragadta
kezemet, majd maga felé fordított.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Vigyázz magadra! Ez a ház. Valami van
vele. Nem érezlek. Eltűnt a köztünk lévő kapocs – szavai aggodalmasak voltak,
szemeiben féltést véltem felfedezni. De nem érdekelt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;">- Hála az égnek – szűrtem ki
mondanivalómat a fogaim között, majd karomat tartásából kiszakítva, léptem el
tőle. Szemeim sarkából még tisztán láttam a messzebb álló Lola elégedett
mosolyát, de nem érdekelt. Hatalmas düh fortyogott bennem, hogy miért, azt nem
tudom, de majd’ felrobbantam. Valószínűleg a pia miatt. Míg másokat a roppant
bugyutaságba sodor, engem az érzelmek heves, negatív hullámja teper le. Ezért
nem iszom olyan gyakran, sőt szinte soha. Rossz hatással van rám.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u12:p></u12:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p><u13:p></u13:p>
A folyóson végig menve furcsa zajokra lettem figyelmes. Suttogás és segélykiáltás
vette körül a fülemet. Először azt hittem, hogy csak képzelődöm, nem törődtem
vele, mentem tovább, de mikor a hangok lépésenként erősödtek, már nem hagytam
figyelmen kívül őket. Túl sok furcsa dolog történt velem, hogy ne hallgassak
rájuk. Végül megálltam ott, ahol a legerősebben lehetett azokat. Előre lépve
halkult, s hátra is ugyanez. De hiába forgolódtam, nem láttam ott se ajtót, se
lejárót. A baloldalamon egy szarvas koponyákat bemutató kis trófeaszekrényke
volt. Bingó. Túl sok könyvet olvastam és filmet láttam, ahhoz, hogy a nyitás
egyik opciója ne jusson az eszembe. Az összes szarvas koponya szarvát
végigtapogattam, míg a legnagyobb szarvnál ki nem nyílt. Az ember azt
hinné, hogy egy titkos ajtó elhúzódása nagy robajjal jár, de az csak csendesen kitárult,
megmutatva a lépcsőfokokat, amik ahhoz a helyhez vetetett, amit eddig
rejtegetett.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Furcsa mód nem éreztem félelmet.
Nem is gondolkodtam igazából. A kíváncsiság minden lehető érzést elfojtott
bennem, aminek nagyon örültem. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben a
visszafordulás lehetősége, vagy az, hogy ugyan minek ebbe a házba egy titkos
szoba, csak mentem előre.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> A fokok vékonyak voltak, többször
is majdnem kibicsaklott a bokám miattuk. Az út kacskaringós volt. Nem is
gondoltam volna, hogy ennyit kell lépdelnem, ahhoz, hogy lejussak, de végül
sikerült.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> A terembe érve elállt a lélegzetem.
A hely maga kicsi volt, egy középkori börtöncellára hasonlított, a régies
falak, a szűk térség és a hangulata miatt. Úgy éreztem, mintha a hőmérséklet
0°C alá csökkent volna, ami lehetetlen, hiszen még kint sincs olyan hideg.
Kezdtem fázni, karom tiszta libabőr lett. Aztán beljebb léptem. Úgy éreztem a
félelem ellenállásba kezdett a kíváncsiság diktatúrája ellen. A szobát
szekrénysorok vették körbe. Puskák, pisztolyok, tőrök, kardok, alabárdok
üldögéltek polcain. Vérfagyasztóak voltak, ám még fenyegető kinézetük sem
tántorított el attól, hogy közelebbről is megvizsgálhassam őket. Barbárnak
tűntek, és ki tudja hányszor használták őket, s mire. Oké, hogy ez egy
vadászlak, de nem hiszem, hogy bárki is kardokkal rohangálna az erdőben egy őz
vagy szarvas után. Miközben próbáltam közelebbről is megtekinteni az említett
kézifegyvert, valamin megakadt a szemem. A harmadik szobában valami nagyon
fényesen ragyogott. Észre sem vettem eddig, pedig az világította be az egész
helyet. A szívem már a torkomban dobogott, úgy indultam útnak, hogy alig
kaptam levegőt. Végtagjaim elnehezültek, nem akartak engedelmeskedni, de végül
csak átléptem az ajtó küszöbének helyét, mivel a helységeket csak egy nagy lyuk
választotta el egymástól.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Mit ne mondjak, meglepődtem. A
terem nagyobb volt, mint a másik kettő, ám a sok dolognak köszönhetően nem tűnt
annak. Hogy mik voltak benne? Befőttes üvegek, amikben kis fények tündököltek a
földkerekség minden szívében. Gyönyörűek voltak, és elkápráztatóak. Bele sem
gondoltam, hogy vajon mik azok. Magukhoz vonzottak, nem bírtam ki, a
kezembe kellett, hogy vegyem. Felemeltem az egyiket, amely babarózsaszínben
pompázott. Halk suttogás hallatszott felőle</span><span style="font-size: 13.5pt;">. </span><u14:p></u14:p><span style="font-size: 14pt;">Hozzám szólt. Közelebb engedtem a fülemhez, hátha úgy megértem
miről is van szó. Hiba volt. Abban a pillanatban, amint a hallószervemhez
emeltem, hangos sikításba kezdett. Az hirtelenségtől leejtettem, és
összetörtem. A szilánkok közül egy alak emelkedett ki. Nem volt arca, mintha
csak egy árnyék lett volna. Rám se nézett, ment tovább és vagy még 5 üveget
lesodort a polcról. Aztán szentelte nekem a figyelmét. Színe megváltozott.
Vérvörös lett, ahogy a többi is. A félelem letaglózott. A tüdőmbe egyre
kevesebb oxigén jutott, hiába kapkodtam minél gyorsabban a levegőt. Hátrálni
kezdtem. Egy lépés hátráltam, ők kettőt tettek előre. Mozgásom közben egyre
több befőttes üveg esett le a polcokról, növelve ellenségeim táborát. Ez volt
az a pillanat, mikor a félelem átvette a normál gondolkodás helyét. Remegtem.
Minden porcikámban remegtem. Ki kell jutnom innen. Szemeimmel végig pásztáztam
a helyet. Az egyetlen menekülési útvonalam teljesen el volt torlaszolva fura
árnyékokkal, és ha tovább hátrálok, akkor teljesen bekerítenek. De mit
tehetnék? Sírhatnékom lett volna, teljesen kétségbe voltam esve.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u14:p></u14:p><span style="font-size: 14pt;"> Ám ekkor történt a csoda.
Szememmel együtt az egész testem fényleni kezdett, és lassan felemelkedtem a
földről. Elvesztettem felette az irányítást. Fejem hátrabicsaklott. Úgy éreztem
magam, mintha éppen most üldöznék ki belőlem az ördögöt. Valami érthetetlent
motyogtam, majd az eddig hátrafeszített törzsem, előre bicsaklott. Tenyereimből
fénycsóvák jöttek elő, amik elpusztították az összes elkárhozott léleknek
kinéző valamit. Lassan leereszkedtem. Már én vezéreltem mindent, ami hozzám
tartózik. Na, jó, ez nem teljesen igaz. A remegés nem maradt abba, sőt, erősebb
lett. Pár könnycsepp versenyzett az arcomon, és a többi sem maradt rest,
követték őket. Úgy éreztem mindjárt rohamot kapok. A falak szűkülni kezdtek, a
szemem előtt fekete foltok jelentek meg, néha el-elveszítettem a látásomat. Ki
kell jutnom innen. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Futni kezdtem. Fel a lépcsőn,
ki a hátsó ajtón, az erdő felé. Lehet, hogy nem ez volt a legjobb ötletem, de
szabadulnom kellett onnan. Egy másodpercet sem bírtam volna tovább abban a
házban. Rohantam, amíg a lábam bírta. Nem tudom hány métert hagytam a hátam
mögött, mikor megálltam. Térdeimre támaszkodva kapkodtam a levegőt. Teljesen
beleizzadtam a jelmezembe, viszont most az érdekelt a legkevésbé. Vaksötét
volt, az orrom hegyéig sem láttam el. Kérdéses, hogy akkor mégis hogy nem estem
el. Az adrenalinra fogtam az egészet. Nem vártam meg még látásom megszokja a
feketeséget, ami körülvett, remegő kezekkel kikotortam a telefont a zsebemből,
és bekapcsoltam a rajta lévő elemlámpás alkalmazást. A világosság eleinte
zavaró volt, de lassan megszoktam. Balra irányítottam a fényt. Semmi. Magam
elé. Semmi. Hátam mögé. Semmi. Félve jobb oldalamra vezettem a
világosságot. Ha jól láttam egy földút ment keresztül az erdőn. Kicsit
arrébb fordítottam ideiglenes lámpámat, és egy kocsin ragadt meg a szemem. Elég
szépen ki volt égve, szinte alig maradt belőle valami. Nem tudom miért,
ösztönösen lépkedtem felé, mint a mai napon sok minden, ez is csak úgy vonzott
magához, mintha egy vas darabka lennék, ő pedig a mágnes. Ha jól láttam,
családos, nagy autó lehetett. Minél közelebb értem hozzá, annál jobban fájt a
fejem. Mintha egy emlék próbálna erőszakosan előbújni, de a józanész nem
hagyja, igyekszik megvédeni tőle. Nem igazán sikerült neki. A fájdalom olyan
erősen hasított belém, hogy ott helyben összerogytam. Fejem fogva feküdtem a
földön. Képek villództak a szemem előtt. Erőszakosan a tudtomra akarták hozni,
hogy mit is jelentenek.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem tudom! – üvöltöttem a semmibe. A
fejembe kúszott kín olyan hirtelen tűnt el, mint amilyen hirtelen jött.
Megkönnyebbültem. Már azt hittem, hogy vége a szenvedésnek.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Hátrafordultam, azzal a
céllal, hogy visszamenjek a partira és hazavitessem magam, de a sors, a sors,
az a kegyetlen sors megint mást szánt nekem. Ahogy megfordultam a tengelyem
körül egy szutykos, égett, zombifélével találkoztam. Sikítottam. Olyan
hangosan, amilyen hangosan csak tudtam. Viszont az nem mozdult. Férfiasnak tűnő
arcához száraz falevelek tapadtak, sár, és vér kenődött el rajta. Haja már rég
leégett. Csak állt ott bambán, engem bámult folyamatosan. Mint egy elárvult
kiskutya, úgy nézett rám. Nem tűnt olyan veszélyesnek. Arc vonásai ismerősnek
tűntek. Szemei zöldek voltak, akárcsak nekem. Pislogtam egyet. Míg szemhéjam
eltakarta a kilátást, felelevenedett előttem egy kép. Egy fiatalnak tűnő ember
vigyorgott rajta átkarolva egy nőt, aki valószínűleg a felesége lehetett,
kezében egy babát tartva.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Apa? – kérdeztem pár másodperc
gondolkodás után. Remélem csak véletlen a hasonlóság, de ez egy elég hiábavaló
remény volt. A csúf kinézetet, és a ráncokat kivéve ugyanaz a két alak állt
előttem. Tudtam, hogy nem fog válaszolni, mégis megkérdeztem. Sőt válasz
helyett közelebb lépett, és rám vetette magát. Üvöltöttem, sírtam, rúgtam,
kapálóztam, mindent megtettem, hogy megszabaduljak tőle. Aztán az érzés eltűnt,
és már csak két kart éreztem magam körül, akik felkaptak és olyan szorosan
tartottak, amennyire csak tudtak. Megnyugvásra leltem Conor ölelésében. </span></div>
</div>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></b></div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-85935634772766455312015-07-29T07:59:00.002-07:002015-08-05T02:20:23.717-07:0014.) A csillagok figyelnek <div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 40pt;">Boldog szülinapot Léketükör!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzAbV8pzOhnyys1qNBayOdB1iDRUjfHadz-3499cAZkRrJIo7HJO0jB9_S50vz7ssbrlueOXWGRjNsK3ReS5PYtuQPXArWo2fr4W3opJtufa0l24CqwJLxtTY8nY8kW7VEqYFDWnCV0lQ/s1600/anigif.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgzAbV8pzOhnyys1qNBayOdB1iDRUjfHadz-3499cAZkRrJIo7HJO0jB9_S50vz7ssbrlueOXWGRjNsK3ReS5PYtuQPXArWo2fr4W3opJtufa0l24CqwJLxtTY8nY8kW7VEqYFDWnCV0lQ/s1600/anigif.gif" /></a><span style="font-size: 13.5pt;">Büszke vagyok magamra. Tudjátok miért? Mert most összeszedtem magamat, és
egy héten belül sikerült megírnom a fejezetet. EGY HÉT, úristen. Éjjel-nappal
dolgoztam vele, nemcsak magával a fejezettel, de a bloggal magával is. Új
kinézetet kapott egy év után, végre, emiatt nem lehetett megtekinteni egy napig. Remélem tetszik, én nagyjából megvagyok
vele elégedve. Pontosan
egy éve került fel a prológus a blogra, és ezt úgy éreztem meg kell ünnepelni
valahogyan. Egy éve. Hihetetlen, hogy repül az idő, nem? Nem tudom, hogy ti
hogy vagytok vele, de én úgy érzem, hogy sokat fejlődtem ezalatt a 12 hónap
alatt. </span></div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt; text-align: justify;">Köszönöm barátaimnak, hogy végig támogattak, segédkeztek az oldal
működésében, hálám üldözzön benneteket halálotokig, de tényleg, és köszönöm azoknak,
akik, ezt olvassák, hogy ezt olvassátok, titeket is üldözzön a hálám. Hogy itt vagytok, még akkor is, ha
csak olvastok. Csak </span><b style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt; text-align: justify;">az </b><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt; text-align: justify;">számít. Ugyan
a számlálók nem mutatnak olyan magas értékeket, de kit érdekel? Szerintem az a
7 ember, aki feliratkozott, pont annyira számít, mint az a 4037, akik
meglátogatták a blogot. És a legfontosabb az, hogy én szeressem ezt a
történetet, nem?</span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt; text-align: justify;">Köszönöm köszönöm köszönöm köszönöm köszönöm köszönöm köszönöm, hogy
olvassátok a történetemet. Köszönöm, hogy vagytok nekem. Jó olvasást kívánok!</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 18.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-font-size: 11.0pt;">Ari
xx<o:p></o:p></span></div>
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: right;">
<span style="color: #45818e;"><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> </span><span style="font-family: Champignon; font-size: 57pt; line-height: 115%;">A csillagok figyelnek</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 57.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGZ6RrvPvAdT17OtnLLn9cg74wThPAcbtfMvApimg3rGE1guLDgL5f9OG6utopv_kaMjD8SNHQkJjIIZXq9FMWAk7_tE1zyDIQ3HZ2exyjUXgEXc2Fl3BBNCA1PpifPhSBgKcbZsCCk7s/s1600/tumblr_mkhq5c6BCg1rsoredo7_r1_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGZ6RrvPvAdT17OtnLLn9cg74wThPAcbtfMvApimg3rGE1guLDgL5f9OG6utopv_kaMjD8SNHQkJjIIZXq9FMWAk7_tE1zyDIQ3HZ2exyjUXgEXc2Fl3BBNCA1PpifPhSBgKcbZsCCk7s/s320/tumblr_mkhq5c6BCg1rsoredo7_r1_250.gif" width="169" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://8tracks.com/beastconhills/take-me-into-your-loving-arms" target="_blank">Take me into your loving arms<br />(playlist)</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> </span><span style="font-size: 14pt;">Az egész iskola bál lázban égett. Na, jó,
ez azért túlzás. Inkább csak azok a lányok vártak ezt az estét, akiknek volt
párjuk a táncmulatságra, a többiek hallani sem akartak róla. A fiúknak teljesen
mindegy volt. Páran, mint Riley örültek neki, mert egy gyönyörű lánnyal az
oldalukon léphetnek be a tornaterem feldíszített épületébe, legalábbis
csak nagyon remélem, hogy így gondolják, párat hidegen hagy a gondolata, a
maradék pedig nem megy. A tanárok közül csak azok lesznek jelen, akik arra
fognak ügyelni, hogy még véletlenül se történjen semmi illegális az est
folyamán. Nem mondanám azt, hogy örülnek annak, hogy egy iskolányi kölyökre
kell felügyelniük, miközben otthon is ülhetnének, egyedül, a kijavítandó
dolgozataik felett, aminek lapjait a mai napon osztják ki.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">Mikor Andson megjelent egy köteg
papírral a kezében már akkor tudtam, hogy ez jót nem jelent. Főleg, mikor
kiosztotta. Többen is felháborodottan tekintettünk rá.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Tanár úr, ez micsoda? – kérdezte az
előttem ülő.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Dolgozat az utóbbi két leckéből. Mi
másnak tűnik? – jegyezte meg vicceskedve, de persze, senki sem nevetett.
Fortyogtam a dühtől. Ennek az embernek is elment a józan esze.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Kínzásnak – morogtam az orrom alatt, ám
nagy sajnálatomra meghallotta.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- O’Conell magának 15 perce van befejezni.
És három, kettő, egy, kezdhetik! – még fel sem fogtam mit mondott, máris két
perc telt el az értékes időmből. Alaposan szemügyre vettem a lapot. Semmit sem
tudtam. A víz levert, a kezem remegni kezdett. Segítségben reménykedve
pillantottam oldalra először barátomra, aki ugyanolyan arckifejezéssel ült a
dolgozata fölött, mint én, ezért Conor-hoz fordultam. Szerintem tudta, hogy mit
akarok. Az övé csodával határos módon már teljesen ki volt töltve. Miért is
csodálkozok? Conor mindent tud, amit tudnia kell. Ő maga volt a </span><i style="font-size: 14pt;">csoda. </i><span style="font-size: 14pt;">Villám
gyorsan megcserélte a lapjainkat, és miután pillanatok alatt azt is befejezte,
ugyanolyan tempóval visszacserélte. Az állam a valahol Kínában landolt a
meglepettségtől. Oké, ez volt maga a csoda! Őrangyalom elégedetten
vigyorgott arcom láttán, majd egy kézmozdulattal jelezte azt, hogy a tanár
bármelyik pillanatban észrevehet, szóval előre fordultam, és a döbbenet
elkergetése után a tollat a kezembe véve tetettem a körmölést. Hihetetlen, hogy
még az írásomat is le tudta másolni!</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Faith, szeretném látni a dolgozatát! –
szólt a nagyfőnök, mire egy szemtelenül elégedett mosollyal kisétáltam az
asztalához. Az az elképedt feje, amit akkor vágott, mikor meglátta, hogy minden
kérdésre van válasz, mindent megért. Elképzeltem az arcát javítást közben, és
majdnem elnevettem magam. Látni szeretném.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Tanár úr, ha már hamarabb adtam be, mint
a többiek, kérem, ki tudná javítani? – hangom nyálas, mégis szemtelen volt.
Andson szemében egy kis düh lángolt, mégis beleegyezett.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Próbáltam nem hangosan nevetni,
mikor kezébe egy piros tollat vett, és neki állt átnézni a válaszaimat.
Vigyorom a fülemig ért meghökkent arckifejezésétől. A szájáról leolvastam
egy </span><i style="font-size: 14pt;">MI VAN? </i><span style="font-size: 14pt;">féle költői kérdést. Napom fénypontja volt, mikor
csodálkozva visszanyújtotta a lapot, majd undorral a hangjában kijelentette,
hogy hibátlan. Az első ötösöm történelemből! Hihetetlen.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Imádlak – súgtam oda Conor-nak, miután
visszaültem a helyemre. Az Angyal erre csak megrántotta a vállát, de ő is
mosolygott velem. </span><br />
<u1:p></u1:p>
<br />
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt;">∞</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Még mindig nem értem, hogy csináltad –
adott hangot elképedtségének Riley a mai napon már sokadjára. Éppen az
ebédszünetünket töltöttük a törzshelyünkön édes hármasban. Minden tiszteletem
Chace-nek, hogy kibírja a velünk töltött perceit, mondjuk, előtte visszafogjuk
magunkat. Nagyjából.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Talán a barátnőd ért a történelemhez –
vontam meg a vállam, majd arcába csíptem. Erre már a másik fiú is felfigyelt.
Egymás szemébe pillantottak, majd hatalmas röhögésben törtek ki. Hátradőltem
ültömben, lebiggyesztettem az ajkamat, és büntetésből mindkettejük sült
krumpliját elvettem.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Oké Faith, nekünk elmondhatod. Hogy
csaltál? – a szőke srác megpróbálkozott az étele visszaszerzésével, de gyors
reflexeimnek hála, időben rá tudtam csapni a kezére. Az már az enyém. A kérdésére
visszatérve, szerintem jobb lenne nem elmondani nekik az igazságot – Na –
vágott kiskutya fejet, miközben ”sebesülését” pátyolgatta. Megforgattam a
szemem, és amíg azzal foglalkoztam, hogy Chace milyen hisztis, addig Riley
szépen visszacsórta maguknak a krumplikat.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Ez nem fair! – bevágtam a durcit,
miközben azok ketten élvezték az összeesküvésük sós, ropogós, ketchupos ízét.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Ideje menni – állt fel az idősebbik
Agnotraill pár perccel az étkezésük befejezése után. Mint jól lakott óvodások,
úgy léptünk ki az étkezde ajtaján, és ültünk be Riley kocsijába. Az előbb
említett beült a volán mögé, míg unokatesója az anyós ülésen helyezkedett el,
ezzel engem hátra száműzve.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Ti tényleg szövetkeztettek ellenem –
fújtattam pulykamérgemben, ahogy kinyitottam az autó ajtaját.</span><span style="font-size: 14pt;"> </span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> A sulihoz vezető úton, ami alig
volt öt perc, folyamatosan a szőkét zaklattam az bállal kapcsolatos
kérdéseimmel, vagyis csak akartam volna, de mint kiderült ő nem igazán
akaródzik eljönni.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Hogy szmokingban, puncsot kortyolgatva
hallgassam azokat a szarokat, amiket mások zenének neveznek? Kösz, nem – mondta
gúnyosan – Ezt meghagyom nektek srácok.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Az maradék két órám hamar elment,
ráadásul a táncmulatság miatt előbb elengedtek minket az utolsóról. Barátom nem
kicsit lepődött meg, mikor meglátott a járműjében kicsengetés előtt pár perccel.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Hát te? – szállt be.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Korábban elengedtek minket, és még a
múltkorról nálam maradt a pótkulcsod – tartottam fel az említett tárgyat.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> A
házunk felé vezető út igazán csendben telt el. Mivel ma több óránk volt együtt,
nem igazán volt mit kibeszélnünk. A báli dolgokat már az első órában
elintéztük, szünetekben és órákon is egymás nyakán lógtunk, így már csak
csendben élveztük egymás jelenlétét.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> A mellettünk elsuhanó táj egészen
megváltozott szeptember óta. A fákon már alig maradt levél, a természetben már
minden jelezte a tél közeledtét, pedig még egy hónap választ el tőle. Holnap
már október 31., azaz Halloween napja. A legtöbb házon már kint áll a
dekoráció, de vannak olyanok is, amik még nem tűnnek olyan ijesztőnek. A miénk
is ilyen, ami előtt Riley parkolt le. Egy csókkal búcsúztunk egymástól.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> - Akkor, hatkor érted jövök – mosolyogva
kacsintott egyet, majd miután beléptem az ajtónkon, elindult Ő is.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Ahogy letettem a táskám, a dolgok
felgyorsultak körülöttem. Egyik pillanatban még a zuhanyzó alatt álltam, a
másikban már Jennifer vette kezelésbe az arcom és a hajam, a harmadikban pedig
már a ruhát próbáltam magamra erőszakolni. Ez az a tevékenység, amit most is
végzek, és átkozok. Egyszerűen nem akar feljönni, és ez idegesít. Nevelőanyukám
kiment, hogy Phoebbal foglalkozzon, és nekiálljon a vacsora készítéséhez, így
egyedül maradtam. Egészen addig, míg Conor meg nem jelent. Ennyire még
életemben nem örültem neki.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Úristen, de jó, hogy itt vagy. Segítened
kéne egy kicsit – támadtam le rögtön súlyos gondommal. Amióta kijelentette,
hogy még pisilés közben is mellettem áll, nem igazán esne nehezemre
fehérneműben, vagy akár meztelenül állnom előtte, ha nem lenne Riley. Hiába az
Őrangyalom, mégis egy fiú, akire a fiúm féltékenykedhet. Ám ez az eset más
volt. Ez egy vészhelyzet volt – A boltban könnyebben rám jött.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Próbáltad már lehúzni a cipzárt? – nem
láttam az arcát, de éreztem, hogy hülyének néz. Annak is gondoltam magam.
Miután sikerült magamra vennem, és Conor a cipzárt felhúzásában is segített,
leültem az ágyamra. Igyekeztem nem összegyűrni ezt a gyönyörű ruhát. Ahányszor
ránéztem eszembe jutott a </span><i style="font-size: 14pt;">Ki mondta, hogy a szerelmet megvenni nem
lehet? </i><span style="font-size: 14pt;">mondat.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Gyönyörű vagy - ült le mellém angyalom.
Kijelentésére arcomba szökött a vér, legalábbis szerintem. Nem igazán tudom
megállapítani, hogy mikor pirulok el és mikor nem. Mindenesetre nagyon jól
esett a bókja. Jó volt mellette ülni és csak ülni. Jó volt mellettem tudni.
Ám, ezt a számomra meghitt pillanatot a csengő hangja zavarta meg. Ránéztem az
órára, ami pontosan hatot mutatott – Azt hiszem nekem is mennem kéne, még fel
kell vennem Cindyt – felállt, majd mielőtt eltűnt volna, egy homlok puszit
adott – gyönyörű vagy.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Jó szórakozást! – mondtam, még mielőtt
eltűnt volna, meg még mielőtt Jennifer a szobába belépve bejelentette, hogy a
hintóm előállt és a kocsisom eléggé helyes.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Még egy utolsó pillantást vetettem
a tükörbe még mielőtt kiléptem volna helységemből. Tetszett, amit láttam.
Mosolyogva tettem meg lépteimet a bejárat elé, ahol szerelmem állt. Mivel nincs
emelete a háznak, nem tudtuk eljátszani, azt a jelenetet, amiben a lány lassan
sétál le a lépcsőn, miközben szégyenlősen elmosolyodik a fiú tekintete miatt,
amit elbűvölt kinézetével. Kinek kell ehhez a lépcső? Riley-nak biztos nem.
Szemei csodálattal teltek meg és szája elnyílt.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">-</span><span style="font-size: 14pt;"> Te jó ég – nyögte ki nagy nehezen, mikor
mellé értem – Tökéletes vagy!</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Szavaitól megremegett a lábam és
azt hittem, ott fogok pofára esni. Nevezett már gyönyörűnek, elbűvölőnek,
csodálatosnak is, de tökéletesnek még nem, egészen mostanáig. A szívem
gyorsabban kezdett el verni, és a rózsaszín felhőkön ugráltam boldogan.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> A tipikus paparazzi fotózás után,
végre kiszabadulhattunk a házból. A levegő hideg volt és csípte fedetlen
vállamat, de nem igazán számított. Izgatott voltam. Még soha egy bált sem
vártam ennyire. Éreztem, hogy ez az este jó lesz. Jónak kell lennie.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Riley úriember módjára kinyitotta a
kocsi ajtaját. Eltartott egy ideig, amíg betuszkoltam a szoknyát is, de
sikerült. Beült mellém. Az út a sulihoz hihetetlen hamar eltelt. A parkolók
addigra megteltek a diákok járműivel, és a tanulók némelyikével. Egy másik autó
állt meg mellettünk. Hamar felismertem utasait. Conor kiszállt az autóból,
kinyitotta Cindy-nek az ajtó, majd odaintett nekünk is. A partnere igazán
csinos volt ma este. Egy görög istennő hatását keltette világoskék ruhájában és
begöndörített, feltűzött hajával. Talán túl sokáig néztem azt, ahogy Őrangyalom
udvariasan viselkedett párjával. Folyamatosan mosolygott, és nevetett a lánnyal.
Cindy most biztos a fellegekben jár. A suli egyik leghelyesebb, legrendesebb
fiúját szerezte meg az éjszakára. Még délután eldöntöttem, hogy nem igazán fog
érdekelni ez a dolog. Conor megérdemli a boldogságot, és ki vagyok, hogy önzőségemmel
megtagadjam ezt tőle?</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Gondolataimat meghallva fordult
hátra és húzódott egy hatalmas mosolyra a szájára. Visszamosolyogtam, majd
barátomra néztem, aki a hátam mögött kutatta kocsijában a jegyeket. A jegyeket,
amiknek megvételével, három dollárral támogatjuk az iskolát. A kesztyűtartóban
bukkant rájuk, ahonnan áthelyezte őket öltöny zsebébe. Mellém kocogott, majd
kézen fogva útnak indított.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> A belépők leadása után beléptünk a
tornaterembe, ami a jelmondatnak hűen volt feldíszítve. A terem tetejéről
csillagok lógtak lefelé, míg a két szemben lévő oldalon egy fél- és egy
teliholdat láthattunk. Szalagok százai vették körbe a termet a kék szín minden
árnyalatában. Nagyon tetszett.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Tekintetem körbefutottam a tömegen.
Mindenki szépen ki volt öltözve, alkalomnak illően. Kivéve egy-két hölgyeményt,
aki még akkor sem akarta otthon felejteni a hatalmas melleket adó zoknikat a
melltartókban, vagy a combközepéig érő kisruháikat. Előre is jó megfagyást
kívánok nekik.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Miss O’Conell – köszörülte meg a torkát
Riley – Szabad egy táncra, kérem? – udvariasan meghajolt előttem, és a kezét
nyújtotta. Elmosolyodva mondtam igent, majd hagytam, hogy kéz a kézben vezessen
a táncparkettre.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Ahogy egyre közeledtünk a késő
estéhez, úgy változott a zene gyorsasága is. Eleinte mai mixeket, tuc-tuc
zenéket játszottak, majd poposabb dallamokat, és mire lábamat fájlalva leültem
az egyik asztalhoz, már a lassabb számokra lehetett ”mulatni”. Az előttem
elhelyezkedő asztal tele volt kis szendvicsekkel, amikből megettem vagy hármat,
míg partnerem meg nem érkezett a puncsunkkal. Meztelen lábfejem szoknyám alá
rejtettem.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Tessék - adta át a frissítőt, amit egy
kortyra lehúztam. Kicsit túl sokat mozogtam, de még egyáltalán nem akartam
abbahagyni. Megvártam, míg Riley is megissza, majd cipőmet visszavéve rángattam
vissza. Épphogy elkezdtük volna a táncunkat, valaki megkocogtatta barátom
vállát.</span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVXYpe87IrOERcca7NZa6EL8FmG8CSYATrsmNyguGkCb1CyJQYDsqHR7ABURmhDWtfa70Ufjw4y_XbJ18bOs76aAFqKq1SgpJoqHYKeJLyINGbDyD3w8ZgALKw5RbmZmdVXVl-HlCmbKA/s1600/Faitnor+%2528127%2529.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="187" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVXYpe87IrOERcca7NZa6EL8FmG8CSYATrsmNyguGkCb1CyJQYDsqHR7ABURmhDWtfa70Ufjw4y_XbJ18bOs76aAFqKq1SgpJoqHYKeJLyINGbDyD3w8ZgALKw5RbmZmdVXVl-HlCmbKA/s200/Faitnor+%2528127%2529.gif" width="200" /></a><span style="font-size: 14pt;">- Elnézést uram – szólalt meg Conor -,
bocsánat eme neveletlen kérdésemért, de azon tanakodtam, hogy egy tánc erejéig
elkérhetem-e csodás párját?</span><span style="font-size: 18px;"> </span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Végig Riley arcát figyeltem. Egy
enyhe féltékenység hullám száguldott végig rajta, de aztán egy mosolyt
erőltetve az arcára, beleegyezett. Gondolom egész estére magának akart. Egy
puszit nyomtam az arcára, majd kezem Conor-nak nyújtottam. Lassan, elegánsan
sétáltunk be a tömeg szó szerinti közepébe. Úgy nézhettünk ki, mint valami
királyi pár. Megállt, és egy laza mozdulattal maga felé fordított.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;">- Lássuk azt a tánctudást, Salvet! –
kacsintottam rá cinkosan. Ami utána történt az már történelem.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Míg a többi diák a tipikus oldalra
billegő lassúzást választotta, mi keringőztünk. De amint belekezdtünk
táncunkba, már nem érdekeltek a többiek. Úgy éreztem, hogy a világ összes
embere felszívódott és csak mi ketten maradtunk, az egyetlen túlélők, csak nekünk szólt a </span><a href="https://www.youtube.com/watch?v=tBhF3m1kCDs" style="font-size: 14pt;" target="_blank">dal</a><span style="font-size: 14pt;">. Ha kívülről
láttam volna magunkat, úgy éreztem volna, mintha egy filmes jelenetet, egy jól
begyakorolt koreográfiát néznék. Minden lépésünket tudta a másik. Tudtam, hogy
mikor fog megpörgetni, tudta, mikor fogok kiforogni a karjaiból, és tudta,
mikor húzzon vissza. Kívülről fújtuk egymás mozdulatait. Teljes összhangban
voltunk, mintha ugyanaz az ember lennénk belülről. Ugyanazzal a
gondolkodásmóddal, gondolatokkal és elkövetendő tettekkel. Mozdulataink
kecsesek voltak, egybefolytak. Lenyűgözve néztem Őrangyalom szemébe, és Ő is
ugyanezt tette. Íriszeim gyönyörű gyémántként csillogtak. Idilli pillanatokat
éltünk át. Derekamat ujjaival átölelve, kapott fel, hogy megpörgessen a
levegőben. Szinte szárnyaltam a boldogságban. Vállait erősen szorítva vártam a
leszállást, ami a testéhez igen közel került sorra. Mellkasát átölelve
folytattam a táncot a</span><span class="apple-converted-space" style="font-size: 14pt;"> </span><i style="font-size: 14pt;">So Close</i><span class="apple-converted-space" style="font-size: 14pt;"> </span><span style="font-size: 14pt;">című szám utolsó perceiig, azután
megváltam akkori partneremtől. A lábaim remegtek, de nem a fájdalomtól, hanem
az előbb átélt élménytől. Gyönyörű volt, sőt! A tökéletes is túl tökéletlen
jelző hozzá képest. Ilyenben soha nem volt és nem is lesz többé részem. Mintha
egy álomból ébresztettek volna kegyetlenül fel.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Riley csak három számmal később
vezetett fel újra a táncparkettre. Vele is jó volt lassúzni, de vele nem volt
olyan emlékezetes. Kezeit derekamon pihentetve suttogott a lépések között
vicceket a fülembe, amiktől elnevettem magam. A</span><span class="apple-converted-space" style="font-size: 14pt;"> </span><i style="font-size: 14pt;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=T6Yma3Kj5FQ" target="_blank">Last Dance</a></i><span class="apple-converted-space" style="font-size: 14pt;"> </span><span style="font-size: 14pt;">nevet viselő dal végéig táncoltunk,
majd az iskola bezárta kapuit. Ezzel együtt életem legszebb bálja is
befejeződött. </span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-30471395804712173222015-07-19T06:35:00.000-07:002015-07-28T14:29:52.086-07:0013.) Hozzám<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Sajnálom. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 64pt; line-height: 115%;"><br /></span>
<span style="color: #76a5af; font-family: Champignon; font-size: 64pt; line-height: 115%;">Hozzám</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 1.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghi8uL83HcGR6THslHsplOAXZsnkXvBc39DzZ94zeL29CibV5njfp57gWG8rNVkKvgAs1xzmUem9Xf8IvIqDNWx5W_Ndw_VHTcsMQlVE17MBxdo3c2Kt3aucraCy2SSRe-9TWgcoom9fk/s1600/pretty+little+liar.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEghi8uL83HcGR6THslHsplOAXZsnkXvBc39DzZ94zeL29CibV5njfp57gWG8rNVkKvgAs1xzmUem9Xf8IvIqDNWx5W_Ndw_VHTcsMQlVE17MBxdo3c2Kt3aucraCy2SSRe-9TWgcoom9fk/s320/pretty+little+liar.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Szóval szobafogság, huh?
– kérdezte Conor, miközben próbált úgy elhelyezkedni az íróasztalomon,
hogy lehetőleg ne lökjön le semmit, és ne törjön le a súlya alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Ühüm - válaszoltam kedvetlenül. Az
eddig kezemben tartott könyvet finoman a párnámra helyeztem. Megtöröltem a túl
sok olvasástól kiszáradt szememet, majd felültem, hogy pontosan Őrangyalom
szemébe nézhessek. Ő az egyetlen ember, akivel ebben a pár napban szóba álltam.
Azóta, hogy örökbefogadó szüleim a hálómba parancsoltak, nem beszélhettem
senkivel. Elvették a gépemet, telefonomat, még tévét nézni sem engedtek!
Riley-val már jó ideje nem beszéltem és kezdett hiányozni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Persze, megértem O’Conellék dühének
okát, de azért elzárni mindenkitől és mindentől kissé túl kemény büntetés
számomra. Tisztán emlékszem a fejükre, mikor késő éjjel beléptem az ajtón. Mind
a ketten ingerültek voltak, és csalódottság tükröződött az arcukról. Miután
leszedték a buksimat az aggodalmas dumáikkal, elvették a telefonom és a
laptopom, majd a vacsorát kezembe nyomva beküldtek a szobámba. Csak a mosdót
közelíthettem meg, máshova nem engedtek. Az ételt szótlanul behozták, majd
gyorsan távoztak a cellából. Kezdtem megőrülni a magánytól. Conor hirtelen
felbukkanása boldogságot hozott gyötrelmes napjaimba.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Meddig?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Hétfőig – sóhajtottam bosszúsan. Mert az
is teljesen logikus volt, hogy a szobafogság ideje alatt még iskolába se
mehettem. Nevetséges.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Furcsa mód, mégsem tudtam annyira
haragudni a Jennifer-re és Dean-re. Túl sok jót tettek értem, túl sokat
szenvedtek velem, hogy emiatt a kis büntetés miatt megutáljam őket. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Ezekkel a gondolatokkal marcangoltam
magam, amióta be vagyok ide zárva. Tudom, bocsánatot kéne kérnem tőlük, de még
esélyt sem adtak rá.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Az szívás – állapította meg zsenikém,
majd még mielőtt visszaszólhattam volna, eltűnt. Alig telt el egy
tizedmásodperc, Jennifer botladozott be a szobába, letette az aznapi étel
adagomat, és ki is ment. Hosszan, bosszúsan sóhajtottam egyet, majd ledőltem az
ágyamra.</span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt;">∞<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Másnap reggelt egy jó kis
fejfájással kezdtem. Gyerekek, sose olvassatok félálomban, mert a végén párna
helyett egy 500 oldalas, keménykötésű könyv lesz a fejetek alatt. Kár volt
befejeznem azt a fejezetet úgy érzem. Buksimat fogva ültem fel, csakhogy
elhallgattassam az órámat, majd kimásztam a takarók öleléséből. Utam egyenesen
a fürdőbe vezetett, ahol megállapítottam, hogy borzalmasan festek. Hajam tiszta
kóc, fehérré változott szemeim alatt karikák. Íriszem színének átalakulása
Conor ittlétét jelentette, mire elmosolyodtam. Régebben még szuper furának
tartottam ezt a <i>hozzád érek, megváltozik a látószerved árnyalata</i> dolgot,
de most már azt kívánom, hogy bárcsak mindig ilyen gyönyörű lenne a szemem.
Különleges lenne.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem tudsz valamit tenni ennek érdekében?
- sóhajtottam a semminek, majd feledékenységemet átkozva kiléptem a
fürdőszobából. Elfelejtettem felöltözni. A hideghez igazítva választottam ki az
öltözékem, aztán a mosdó tükréhez sietve gyorsan fogat, arcot mostam, és
felraktam a sminkem. Hajamat csak egyszerűen megfésültem. Késésben voltam,
mivel túl sokat bénáztam a felsőm felvételével. Még szerencse, hogy tegnap este
unalmamban bepakoltam a mai napra szükséges tanfelszereléseket. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Villám gyorsan rohantam ki a
konyhába, táskámat a falhoz vágva vettem el pár dolcsit a ”perselyből”, és már
csak Jennifer megjelenésére vártam, hogy bocsánatot kérhessek tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Amint betette a lábát az ajtón,
letámadtam az ölelésemmel. Enyhén meglepődött, majdnem hanyatt esett, de
azért visszaölelt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Sajnálom, hogy engedetlen voltam, nem
fordul elő többször – remélem, persze ezt csak magamban tettem hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Megbocsájtok. De ha még egyszer
előfordul, hogy lógsz a suliból – kezdett bele a dorgálásába, de még mielőtt
befejezhette volna, megszólalt a csengő.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem fogok – nyomtam egy gyors puszit az
arcára, majd cuccomat felkapva rohantam az bejárat felé. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Ahogy kiléptem, rögtön Riley
karjaiba estem, és szorosan magamhoz szorítottam. Édes Istenem, annyira
hiányzott! Fejemet mellkasába temettem, karjaimat dereka köré fontam. Magamba
szippantottam az illatát. Felnéztem. Azok a gyönyörű, óceán kék szemei magával
ragadtak, és nem akartak elereszteni. Arra ébredtem fel, hogy szerelmem csók
lopásért hajolt le hozzám. Azonnal megadtam neki, amit akart. Úristen, de
hiányzott! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Hiányoztál – adtam végre hangot az
érzéseimnek. Aranyosan elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Te is nekem, Faith. Nagyon – mondatában
hallottam az őszinteséget, és egy csipetnyi fájdalmat. Kaptam tőle még
egy csókot, majd beszálltunk a kocsiba. A motorral együtt a rádió is elindult.
A <i>Kiss.FM</i> top húszas sláger listáját hallgathattuk volna, ha
nem a beszéddel foglalkoztunk volna.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Szóval szobafogság, huh? – tette fel
ugyanazt a kérdést, mint Conor tegnap este, ám Ő nem várta meg a választ – Mi
rosszat csináltál, angyalka?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Meg lehet, hogy ellógtam a suliból és
késő estig nem tértem haza – mondtam egy ártatlan kislány arckifejezésével – de
lehet, hogy nem tettem semmi ilyesmit. Ki tudja? – elnevette magát. Szerette,
mikor nem voltam az a jó kislány. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nocsak, nocsak. Az angyal mégsem olyan
ártatlan, mint azt gondolnánk – volt valami a hangjában. Valami, amitől
teljesen kirázott a hideg, és nem jó értelemben. Egy gúnyos él, ami nagyon
zavarta a fülemet. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> A toplista következő dalához
értünk, ami nem volt más, mint Nick Jonas <i>Jealous</i> című
slágere. Riley boldogan hangosította fel, és énekelte teljes beleéléssel az
adott számot. Néha rám kacsintott, és mutogatott a kezével, amivel még imádni
valóbbá tette kis előadását. Az egész utat végig nevettem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> A Pokol kapuin kézen fogva léptünk
be. Mint mindig a legtöbben megbámultak minket. A tömegben kiszúrtam Chace-t,
aki egy punk haverjával társalgott. Nem is olyan messze tőle ott állt
drága Őrangyalom Ethan-nel beszélgetett, meg még egy másik gyerekkel, akinek
nem láttam az arcát. Drága ellenségem, Lola is itt rejtőzködött valahol, de
amint megtaláltam a számomra fontosabb személyeket, nem érdekelt a többi.
Tudtam, hogy Riley egyenesen az unokatestvéréhez fog rohanni, és ez be is
igazolódott, mikor megjelenésünkre Chace barátja gyorsan arrébb állt. A két
rokon egy férfias öleléssel köszöntötték egymást, amiből később én is kaptam.
Aztán Conor is előbukkant. A fiúk egy-egy kézfogást kaptak, míg engem gyorsan
magához húzott, majd el is engedett. Akkor vettem észre azt, hogy túl sok fiú
vesz körbe.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Hiányoztatok! – szólaltam meg.
Kijelentésemre a barátomtól egy puszit kaptam, Chace-től egy műsírás tökéletes
előadását, Őrangyalomtól pedig egy édes mosolyt. A meghitt pillanat után Riley
egy kevésbé érdekes témát vetett fel, amin egy jó ideig elvitáztak.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Én a szekrényeknek dőlve
vesztem el a gondolataimban. Ahogy hallgattam őket, eszembe jutott, hogy talán
ez lesz az utolsó alkalom, hogy ilyen történik. Ez az utolsó évünk együtt. Ez
az utolsó évünk az iskolában. Jövő szeptembertől már mind más-más főiskolák,
egyetemek óráin fogunk ülni és halálra unni magunkat. Ha minden igaz, és
sikerül bejutnom, akkor jövőre a<span class="apple-converted-space"> </span><i>Missouri
Southern State</i><span class="apple-converted-space"> </span>egyetemen
folytatom a tanulmányaimat leendő pszichológusként, Riley a<span class="apple-converted-space"> </span><i>Drury</i>t célozta meg, főleg a
változatos sportolási lehetőségei miatt, Chace majd meg lesz valahogy. Őt nem
igazán izgatja a munka fogalma, legalábbis nem olyan értelemben, mint a többi
embert. Zenélni akar, turnézni, és rocksztár lenni. Szép kis álmok, de eléggé
elérhetetlennek tűnnek. Ami Conort illeti…Ő odamegy, ahova én, nincs más
választása.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Tudom, hogy még nagyon messze van
az érettségi, de ilyenkor az ember akaratlanul is ezekre gondol. Utolsó ez,
utolsó az. Kivel akarod tartani a kapcsolatot? Kit hagysz örökre a hátad
mögött? Kinek intesz könnyes búcsút? Az a gond ezekkel a gondolatokkal, hogy
nem hagynak nyugodni. Állandóan a fejedben keringenek, nem igazán akarnak
kimenni onnan. Ránézel egy arcra, és rögtön eszedbe jutnak. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> <span class="apple-converted-space"> </span>Elmélkedésemből egy új személy
érkezése ébresztett fel. Barna, selymes haj, nap barnította bőr, ami mellett én
Hófehérkének számítottam, gyönyörű kék szem, édes kis mosoly, viszonylag
alacsony természet. Ez csakis egykori padtársam, Cindy lehetett. Cindy
Mallrow-ot az előbb felsorolt tulajdonságai miatt egy igazi főnyereménynek
lehetett volna mondani. Maga volt a cukiság, és az aranyosság. Csak egy
gond volt vele. Az iskola egyik legcsinosabb lánya nagyon szégyenlős volt. És
mikor azt mondom, hogy nagyon, akkor azt úgy értem, hogy<span class="apple-converted-space"> </span><b><u>NAGYON</u></b><span class="apple-converted-space"> </span>szégyenlős volt. Leszegett fejjel
járta az iskola folyosóit, ha tudott meg se szólalt az órákon, helyes fiúk
közelében mindig dadogott, meg elpirult. Ezért is lepődtem meg annyira, amikor
enyhe bájcsevejbe keveredett az Őrangyalommal.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Szia, Conor! – mintha mi ott se lennénk,
csak az angyallal foglalkozott.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Szia! Cindy, igaz? – a lányt a neve
kimondásával az ájulás szélére sodorta. Nem tetszett nekem ez a szituáció.
Conor is kissé kínosan érezhette magát, de tetszett neki a helyzet - Mi
járatban erre?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy
van-e már partnered a pénteki bálra?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> A pénteki bál, azaz a Halloween-i
buli, melynek témája „<i>A csillagok figyelnek</i>”. Az utóbbi négy évben ez az
egyetlen olyan jelmondat, ami igazán elnyerte a tetszésemet. Az elődjeik mind
gagyik voltak, és röhejesek. Amúgy az iskolánk igazán odavan a bálokért, hogy
mindig rendezni akar egyet. Nem viccelek. Egyszer azért rendeztek táncestet,
mert végre sikerült kirúgatniuk Matt Sharmant. Megtörtént az is, hogy Lady Gaga
új albumának megérkezése miatt kellett összegyűlnie a tanulóknak. A kérdés
feltevése után Conor egyenesen a szemembe nézett. Nagyon nem tetszett ez a
dolog. Kavargott bennem valami furcsa érzés. Nem akartam, hogy az Őrangyalom
valaki mással legyen a bálon, nem akarom, hogy másokkal táncoljon. Ha nem
ismerném magamat, azt hinném, hogy féltékeny vagyok. Talán az is. Mégiscsak az
angyalomat ragadnák el mellőlem. Hosszasan meredtem a szemébe. Hallotta a
gondolataimat, tudta mit érzek ezzel kapcsolatban, és ezeket tudva ejtette ki a
következőket a száján:<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem, sajnos nincs – próbált kissé
szomorkás fejet vágni, de már vártam hogy Cindy mit fog ebből kihozni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Arra gondoltam – a lány már akkor a
paradicsom színében pompázott, mi lesz még később -, hogy talán te meg én, mi,
együtt elmehetnénk a bálra – nem volt egy túl hosszú mondat, de annyit
dadogott, hogy öt percig tartott, míg kinyögte.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Az szuper lenne – mosolygott Cindyre,
aki már majdnem meghalt. A beleegyezés pillanatában úgy éreztem, mintha belém
rúgtak volna. Mintha Conor ezzel a mondatával elárult volna. Csalódott és
szomorú lettem. Próbáltam nem kimutatni, hiszen Riley mellettem állva nézte a
érdeklődve jelenetet, majd miután Mallrow elment, gratulálva összepacsizott az
angyallal. Minél messzebb akartam kerülni, így amint megszólalt a csengő,
elfutottam.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt;">∞<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Egy gondom van az Őrangyalokkal,
mégpedig az, hogy nem lehet haragudni rájuk, mert addig zaklatnak, míg meg nem
bocsájtasz nekik. Conor tegnap átjött suli után, megbeszéltük a dolgokat, de
nem igazán akartam volna vele még egy pár napig találkozni, ám ez a tervem sem
vált be. Miközben a buszmegállóban vártam arra a járatra, ami elvisz a
plázához, a kocsijával megállt előttem, és szinte kötelezett arra, hogy
pattanjak be. Ezzel akarva, akaratlanul is belement abba, hogy ismételten
segítsen a báli ruhám kiválasztásában.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Tudod, elmehettél volna Cindy-vel is, neki
talán nem le<u1:p></u1:p>nne ennyire macerás – törtem ki egy kissé, miután már
a sokadik ruhát szólta le.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nocsak, valaki féltékenykedik? – gúnyos
hangon kinevetett, míg én legszívesebben megfojtottam volna.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem, csak jobban szeretném, hogyha azt
az idegesítő, gonosz, gúnyos, egyáltalán nem segítőkész fenekedet máshová
hurcolnád el – akasztottam vissza a ruhát, majd visszamentem a próbafülkébe,
ahol a többi darab állt. Egy gyönyörű darabot vettem a kezembe. A felseje tele
volt rakva gyémántos strasszokkal, míg az alja sötétkék, tüll volt. Tökéletesen
illett az alkalomra. Tökéletesen illet<span class="apple-converted-space"> </span><i>hozzám</i>.
<o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiptZCaMaP1Ac0c1hTNqa0gLWcBR5AmSwti35QFw-ByZCmGCjrTqjnxKcedVklQ-RiErIDBXLS4d9lfc1NK9JW2eScxFi9HI2gi8N4l9Bew7v5np2ObJ-bY8R8gRDMDgaEID0wy5Rpj0-M/s1600/Faitnor+%252829%2529.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiptZCaMaP1Ac0c1hTNqa0gLWcBR5AmSwti35QFw-ByZCmGCjrTqjnxKcedVklQ-RiErIDBXLS4d9lfc1NK9JW2eScxFi9HI2gi8N4l9Bew7v5np2ObJ-bY8R8gRDMDgaEID0wy5Rpj0-M/s320/Faitnor+%252829%2529.gif" width="320" /></a></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Szóval szerinted idegesítő vagyok? –
kiabált Conor a függöny túloldaláról. Folytatta volna, ha nem jöttem volna ki a
fülkéből. Elakadt a szava, és mint büszke apuka, úgy tekintett rám. Öröm volt
nézni a reakcióját. Szemei csillogtak, egy hatalmas mosoly keletkezett az arcán
– Hagy, mondjam el, Miss O’Conell, hogy szerintem maga egy igazán csinos
hazug. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-476745752176163402015-05-22T08:07:00.000-07:002015-07-28T14:24:02.206-07:0012.) Egy és ugyanaz<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: right;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 48pt;"><span style="color: #45818e;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Champignon; font-size: 48pt;"><span style="color: #45818e;">Egy és ugyanaz </span><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrbfbfLSS-PhNtZ8aa1uXv77Vuti1hxi-yxPfX9KAM-_jIODBHv4rwGaLDBdhMDlDQGzVPhOthT6KxqSOQD2sUHnG5PC03PevCTk3n4EuJKtgG-ut-EfuKZct4y19ieWdOfGtvvWL7SD4/s1600/you+did+it++-+elmeutaz%C3%A1s.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrbfbfLSS-PhNtZ8aa1uXv77Vuti1hxi-yxPfX9KAM-_jIODBHv4rwGaLDBdhMDlDQGzVPhOthT6KxqSOQD2sUHnG5PC03PevCTk3n4EuJKtgG-ut-EfuKZct4y19ieWdOfGtvvWL7SD4/s1600/you+did+it++-+elmeutaz%C3%A1s.gif" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">A sötétség elpárolgott a szemem elől, és
hirtelen egy tengerparton találtam magam, fenékre huppanva. Felálltam, majd
ösztönösen letöröltem a homokot a nadrágomról. Általában, ha az ember
tengerparton van, összepiszkolja a nadrágját, de csőfarmeremen egy homokszem
sem volt. Furcsa. Ezen a helyen egy lélek sem tartózkodott rajtam kívül, mégis
kiabálásokat, és nevetéseket hallottam nagyon távolról. A közelben fekvő út is
teljesen ki volt ürülve, a boltokról nem is beszélve. Hiába pörögtem
balerinaként, nem találtam meg a hang forrását, viszont valami nagyon furcsát
észleltem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Távol a horizonton, ahol az
égnek kellett volna lennie, egy óriási lyuk szerűség volt. Pontosítok. Olyan volt, mint egy nagy
mozivászon, olyan IMAX féle, csak sokkal hatalmasabb. És, hogy mit vetíttek
éppen akkor? Egy biológia füzetet, amely tele volt firkálva körbe mintákkal.
Összeráncoltam a szemöldököm. Miért van egy notesz az ég
helyén? Aztán, a vászon képet váltott. A terem ablakát láttam magam
előtt, és azt, ahogyan az őszi szél a fák lombkoronáját rázza. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Egy hangos sóhajtás rázta meg a környéket,
majd azt vettem észre, hogy miden elfeketült, és a tengerparti táj helyére az a
hatalmas vászon került. A nevetések zaja, és a tenger hangja helyett mély
levegő vételek nesze kerítette be a fülemet. A videó megint váltott. Olyan,
mintha…Hát persze! Hiszen Conor is megmondta. Éppen azt látom, amit ő, azaz
Josh lát. Szegénykémnek éppen a biosz tanárnő melleivel kellett szemeznie,
mivel a tanár észrevette, hogy mennyire érdekli őt az órája. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">
Becsuktam a szemem, hogy ne kelljen ezt a gyönyörűnek még véletlenül sem
nevezhető látványt néznem, de mire újra kinyitottam, már újra a tengerparton
voltam.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> A hatalmas tömeg hangja mellé
egy fagylaltos kocsi idegesítő dallamai is csatlakoztak. Éreztem, ahogy
Joshy fejébe gyerekkori emlékek kúsznak és elmosolyodik. Ám volt ott egy emlék,
amely nem is olyan rég történt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Egyet pislogtam, és a <i>Venice
beach</i> összes aznapi látogatója láthatóvá vált. Az üzletek megteltek, a
strand tele lett, a tengerben úszkáló emberek mennyiségéről már ne is
beszéljünk. Rengetegen voltak ezen a meleg, nyári napon Kalifornia egyik
leghíresebb partján. Még a fagyis autó is ott volt. Csodák csodájára egy
kigyúrt, rövidgatyát és atlétát viselő Josh állt előtte. Éppen megkapta a nyuszis
jégkrémjét. Elég viccesen nézett ki. 18 éves kora ellenére egy nyulas fagyott
nyalókával mászkált egy tömegparton. Eléggé bátor lehetett.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> A jármű mögül egy szőke,
csokira sült lány lépett elő. Gyönyörű volt. Még az én állam is leesett.
Látattok volna az arcomat akkor, amikor mosolyogva odasétált eme elme urához, csak,
hogy megfoghassa a kezét. Ugyanazt a dolgot fogták a kezükbe, mégis cseréltek,
és a másik édességét nyalták. Aranyosnak tűntek. Szemeimmel végig
követtem az útjukat a tengerig, melynek később eltűntek a habjaiban.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Nem igazán akartam már tovább ott
pofátlankodni. Hiszen mégis csak engedély nélkül léptem be a teste
legféltettebb helyére, ahol a titkait és legszebb emlékeit őrzi. Csak egy bibi
volt a kijutásommal kapcsolatban. Halványlila gőzöm sem volt arról, hogyan
térhetek vissza a valóságba.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Job lábamat lépésre lendítettem, de
ahogy azt letettem a forró homokra, már nem volt ott homok. Egy fekete szobába
kerültem, ahol csak egy fényesen világító ajtó, amin a KIJÁRAT felirat díszelgett.
Ilyen egyszerű lenne? Nem hiszem. Ez túl gyanús. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Éppen hogy megjelent ez a gondolat a
fejemben, mikor a kijárat rohamosan zsugorodni kezdett. Ó, és itt is van a
csattanó, a nagy meglepetés. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy számítottam erre.
Mondjuk, jobb lenne, ha nem ezen agyalnék, mert még a végén idebent maradok.
Ugyan az ajtó csak öt lépésre volt mégis szaladtam a kilincshez, csakhogy
végleg kiléphessek.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Ám ebben egy icike-picike dolog
megakadályozott. Rengeteg könyvet olvastam már életemben, hogy tudjam, semmi
sem olyan könnyű, mint amilyennek látszik, de ezen mégis meglepődtem. Ahelyett,
hogy a kényelmetlen kanapén ébredtem volna fel Conor mellett, egy furcsa helyre
kerültem. Kissé olyan volt, mint Csodaország, amit eléggé bizarrnak találtam.
Miért álmodozik egy 18 éves fiú Csodaországról?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Egy kis ösvényen találtam
magam, hatalmasra nőtt gombákkal a fejem fölött. Vagy csak én voltam túl kicsi
hozzájuk képest? Ebben a történetben ez lenne a logikus, nem? Nem igazán
ismertem Alice sztoriját, de ezek után úgy érzem, hogy kötelező lesz megnéznem. Messziről
hallottam, ahogy valahol egy tea parti zajlik, tehát oda jó lenne nem elmenni.
Elindultam az előttem fekvő ösvényen, hátha elérek valahova. Valahova, ami
szintén kijárat lesz. Tényleg nem akarok tovább kutakodni Josh agyában. Nem
illik. De, ahogy lefelé sétáltam, a gombákba kis tévé szerűségeken nézhettem
végig Josh életét. Jobb oldalon élete nagy pillanatait mutatták a gombák, a
másikon pedig, gondolatai jelentek meg képekben. Próbáltam nem rájuk figyelni,
inkább a cipőm talpát érintő köveket számolni, viszont mikor egy pillanatra
felemeltem a fejem, elállt a lélegzetem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> A szőke hajú lány ült egy székben,
ölében egy babával, és előttük pedig egy torta, amin egy gyertya égett.
Hirtelen körbevett ez a videó. Mindenhol ezt láttam, hol kicsiben, hol nagyban.
A gyerek boldogan felnevetett, mikor édesapja, Josh is megjelent mellette. El
kellett mosolyodnom. Elszámoltak háromig, majd elfújták a gyertyát. Ezek
szerint Josh apuka. Apuka. Van egy fia. Úristen. Ez egy kissé felfoghatatlan
számomra, sőt! Nagyon meglepett. Nem gondoltam volna, hogy ilyen tartós
kapcsolata lenne azzal a lánnyal. Mondjuk, ha jobban belegondolok, nem
véletlenül szerepelt az elmebirodalmában. De mi köze van ennek Csodaországhoz?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Kérdésemre egy pillanaton belül
megkaptam a választ. Egy másik videóban Josh a fia ágya mellett ült, és mesélt
neki Alice csodás történetéről. Mikor a baba elaludt, Joshua felállt. A kiságy
felé hajolt, csakhogy gyönyörködhessen gyermekében. Megható pillanat volt, ami
megmelengette a szívemet, ám össze is törte egy aprócska gondolat. Josh miért
van itt? Miért van Springfieldben? Miért nincs ott, ahol a barátnője, és a fia?
A szívem megszakadt a kisfiúért, ugyan számításaim alapján az a baba még nem
igazán képes felfogni édesapja hiányát, ám Josh annál inkább! Most már értem,
hogy miért szokott szomorúan maga elé bámulni minden áldott órán.
Legszívesebben jó szorosan magamhoz szorítanám itt helyben, vagy akár akkor,
mikor legközelebb találkozom vele, csak nem tudnám kimagyarázni magam, meg nem
is vagyunk igazán beszélő viszonyban. Furcsa lenni odaállítani hozzá,
hogy <i>Tudom, hogy van egy fiad valahol messze, de nyugi minden rendben
lesz! </i>Már így is túl kínos vagyok az emberiség számára, nem kellene
még inkább zavarba hoznom magam.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Elmélkedésem közben letértem a
számomra kijelölt ösvényről. A lábam arra az irányba vitt, ahova egyáltalán nem
akartam haladni, de hallgattam rá. Talán Ő tud valamit, amit én nem. A tea
parti hangja egyre közelebbről szólt. Követtem a hangot, míg meg nem láttam a
buli helyszínét. Lábam akkor sem lassított. Leültem az asztalig, majd
ösztönösen magamhoz húztam egy kis csésze teát. A részvevők rám sem
hederítettek, mintha nem is lettem volna ott. Meghúztam kihűlt italom, és
zsugorodni kezdtem.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Egy hatalmas levegő vétellel
nyitottam ki a szemeimet. A kanapén találtam magam. Felállással meg sem
próbálkoztam, ki tudja, lehet, hogy leszédülnék. Tekintetemmel Conort kerestem.
Nem kellett messzire mennem, azért, hogy meglássam magam mellett guggolni.
Kezei össze voltak kulcsolva, úgy tűnt, mintha imádkozott volna. A szeme ugyan
csukva volt, de arcán látni lehetett az aggodalmat.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Amint észrevette, hogy szemem rajta
legelészik, szinte azonnal felpattant, és magával húzott engem is. Olyan erősen
zárt karjaiba, mintha most tértem volna vissza a halálból. Kipréselte belőlem a
maradék szuszt is, de jól esett az ölelése. Biztonságban éreztem magam, és
nemcsak azért, mert karjai nagyon is izmosak voltak, hanem mert Ő az
őrangyalom. Mellette mindig biztonságban vagyok. Ha már a közelemben van,
nyugodt vagyok. Tudom, hogy semmi baj nem történhet.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Pár perc csend és ölelkezés után,
eleresztett, de nem teljesen. Aprócska vállaimat hatalmas tenyereibe zárta, és
egyenesen a szemembe nézett. Ugyanígy tettem én is. Az íriszei büszkeségtől
csillogtak, egy apró mosoly vigyorgott az arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Megcsináltad – suttogta – Büszke vagyok
rád. Nagyon is – mondandója után újra mellkasához szorított. Egy ideig megint
csak álltunk, semmit sem csináltunk. Tisztán hallottam, ahogy szívünk egyszerre
dobbant, orrunkon egyszerre kúszik be az oxigén, és szökik ki a szén-dioxid.
Mintha szervezetünk ugyanolyan módon működne. Mintha egyek lennék. Kit is
akarok ártatni? Conor és én, ténylegesen egyek vagyunk. Ő én, én pedig Ő. Két különböző
testben egy lélek. Én birtoklom az övét, Ő pedig az enyémet. Egyek
vagyunk.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Belső monológomat kíváncsi hangja
törte meg.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Na, és milyen volt? Mindenről tudni
szeretnék! – mikor már éppen válaszra nyitottam a szám, a hasam előbb szólalt
meg. Kínomban elnevettem magam. Eddig tudomást sem vettem a gyomromat mardosó
éhségről, de úgy tűnik, hogy ezt ki kellett magának kérnie. Figyelemre vágyott
a kicsike.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Mindent elmesélek, ígérem, csak előbb
vigyél el egy kajáldába!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Ne szórakozz már! – látószervei
összeszűköltek, úgy bámulta az enyémeket – Annyira csaknem éhezhetsz.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem szórakozom. Figyelj, most már másra
sem tudok figyelni, mint a gyomromat felemésztő ürességre. Szóval, kérlek!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">Hitetlenül megrázta a fejét, majd az ajtó
felé vette az irányt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 18pt;">∞<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> És így kötöttünk ki a parkhoz
legközelebbi McDonald’snál, ahol egy McChicken mellett megbeszéltünk
mindent. Furcsa volt, hiszen én is akkor jöttem rá, hogy én mit is tettem.
Egy ember elméjében sétálgattam! A szó legszorosabb értelmében. Hihetetlen!
Eddig a pontig fel sem fogtam azt, hogy az elmúlt pár órában mi is történt.
Órák voltak egyáltalán, vagy csak percek? Mit számít? Olyan dolgokat éltem át,
amit egy normál emberi agy nem lenne képes értelmezni. Az enyém is alig tudja.
Úgy értem, ezt hogy is lehetne? Ez még a Holdra szállásnál is nagyobb esemény
volt. Legszívesebben elmesélném mindenkinek, de nem lehet. Ez a tény kissé
elszomorított, de a kedvemet nem tudta elvenni. Úristen! Bejártam Josh elméjét,
és élve tértem vissza! Úristen! Oké, Faith nyugi. Kinevettem magam. Hogy is
tudnék lenyugodni ezek után? Nem tudtam nem vigyorogni, ami az előttem ülő
Őrangyalomat is mosolygásra késztette. Olyan lehettem, mint egy kisgyerek, aki
éppen elbúcsúzott az egyik hercegnőtől Disneylandben. Izgatott és boldog. Végre
van valami értelme annak, hogy Conor lelke az én testemben kötött ki.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Ha már Conorról beszélünk.
Még a kocsiban elmondta, hogy mennyire aggódott miattam, mert, ahogy beléptem
Joshua elméjébe, megszakadt a köztünk lévő kapcsolat, ami eleinte halálra
rémisztette, majd rájött, hogy így kevésbé veszélyesebb ez a művelet. Szemei büszkén
csillogtak, mosolya szája sarkából nem akart eltűnni. Szinte itta a
szavaimat. Aranyos volt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Na, induljunk! – jelentette ki, miután
az utolsó sült krumplit is bekaptam. Összeszedte a tálcákat, majd a helyükre
tette azt. Megfogtam kólás poharamat, és Conor után kiléptem a kajálda ajtaján.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Nagy meglepetésemre a
házuk előtt álltunk meg. Hogy miért, azt nem tudom. Leparkolt a felhajtón, majd
szinte kipattant.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Conor, miért jöttünk ide? – kérdeztem,
de úgy tűnt, mintha meg sem hallanám, pedig tudom, hogy hallotta.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Becsörtetett a házba. Nem
tehettem mást, követtem. Az előszobába érve levettem a kabátomat. Kellemes
meleg uralkodott a lakásban, pardon palotában. Hallottam, ahogy Conor kurtán
köszön Angelának. Én is úgy tettem, mikor beértem a szakácsnő birodalmába. A
kis királyfi rögtön az asztalhoz tolakodott, és letette popókáját az egyik
székre. Úgy pillantott fel rám, mintha tőlem is ugyanezt várta volna el.
Felvontam a szemöldökömet. Nem értem, hogy mit akar náluk csinálni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem akarod megcsinálni a házidat? – a
homlokomig csúszó szemöldökömet ráncolni kezdtem. Conor a házvezetőnőre
pillantott, majd rám – Ezért vagyunk itt, nem? Hogy segítsek a spanyolban.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">Így már megértettem, hogy mit akar. Csak
azt nem, hogy miért. Mi értelme volt idejönni? Mindenesetre belementem a
játékába. Helyet foglaltam közvetlenül mellette. A táskám hirtelen a szék lábánál
tűnt fel. Meglepődtem, de utána csak megráztam a fejemet. A kicsi kis trükkjei
és az ereje egyszer az őrületbe fognak kergetni.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">1 kerek órán keresztül tömte bele az
anyagot a fejembe, de úgy, hogy utána az agyam átváltott spanyol üzemmódba.
Angela éppen elénk rakta a forró csokis bögréket, mikor ajtócsapódást
hallottunk. Conor olyan gyorsan emelte fel a fejét, amennyire csak lehetett.
Tudtam, hogy miért. Lépések zaja zavarta meg azt a néma csendet, amibe
mindannyian bezárkóztunk. Szinte lélegzet visszafojtva vártam azt, hogy
belépjen az ajtón Conor ’’édesapja”. Még mindig furcsa belegondolnom, hogy ez
itt csak egy képzelt valóság, hogy ezeknek az embereknek semmi köze sincs
Conorhoz, vagy hozzám…várjunk csak egy kicsit! Egyszer Conor megemlítette, hogy
az életem ekte olyan lenne, mint az övé, ha fiúnak születtem volna. Ezek
szerint, ha Ő Conor apja, akkor egy alternatív univerzumban, Ő lenne az én…<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Conor? – szólaltam meg kissé remegő
hangon választ várva. Ha fiú lennék, akkor az egész életem olyan lenne, mint
most Conoré. Habár ez egy pár dolgot még mindig homályban tartana. Hol van
anyám? Mitől lenne más a háttér sztorim, ha fiú lennék? Szemeimet a fiúra
emeltem, aki felém tornyosodva fagyott le a hangok hallatán. Mintha csak
kiolvadt volna. Lassan bólintásra hajtotta le, majd emelte fel újra a buksiját.
Akkor Conor apja, ugyanúgy néz ki, mint az én apám. Conor apja az én apám.
<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Halló? – a konyha küszöbe enyhén
megroppant az akkor érkező súlya alatt. Hangja mély volt, ám mégis csalogatóan
kedvesnek hatott. Aztán megláttam az arcát, ami felett egy kissé már elszálltak
az évek, de nem néz ki idősebbnek a koránál. Kék öltönyt viselt, fekete elegáns
cipővel. Haja sötétbarna volt, arcáról a hosszú, kemény munka tükröződött
vissza, és az ezzel együtt járó fáradtság. De a mögötte lévő cicababa nem éppen
arról árulkodott, hogy egy hosszú, munkahelyi nap után esett be a házba. A nő,
vagy inkább nevezzem lánynak, ugyan 20 évvel fiatalabb volt, mint a vőlegénye,
de az arcán lévő kilónyi smink nagyjából eltűntette a köztük lévő korkülönbség
nyomát. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Jó napot uram! – köszöntötte Angela
vidáman a főnökét – Milyen volt a vacsora? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Isteni! – a lány hangjától kirázott a
hideg. Már értem, hogy Conor miért utálja ennyire. Ránézek és elfog a düh a létezése miatt –
Habár azt a steaket jobban is át süthették volna, nem drágám? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Ez a steak lényege – szólalt fel Conor.
A szobában lévő összes tekintet a mi irányukba vetült. A fiú édesapja kissé
dühösen meresztette gyerekére a szemét, míg ”kedvese” legszívesebben
felnyársalta volna. Ekkor léptem én közbe. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Jó napot Mr. Salvet – álltam fel a
székemből, majd kezet nyújtottam a férfinak – Faith O’Conell vagyok, Conor
egyik barátja. Örvendtem a találkozásnak!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Oh, tehát te vagy az a bizonyos Faith. A
fiam már sokat mesélt rólad – szorítása gyengéd volt, mégis érezni lehetett
benne az úr valódi erejét. Mondata végén kacsintott, mire csak halványan
elmosolyodtam. Ezután kínos csend állt be a kisebb társaság közé, amit ismét én
törtem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> -
Azt hiszem, jobb lenne mennem – jelentettem ki, majd megindultam összeszedni a
cuccomat.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> -
Kikísérlek! – vállalkozott Őrnagyalom a rendkívül nehéz feladatra. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">
Miután a táskámat a vállamra tettem, és elbúcsúztam mindenkitől,
megálltam a nyitott ajtónál.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> -
Tudod – szóltam oda Conornak – örülök, hogy nem fiúnak születtem – az angyal
ekkor felnevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> -
Jó éjt, Faith! – köszönt el.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> -
Jó éjt, Conor!<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">
Sajnos Salvet kedves kívánsága nem jött be, mivel hazaérve a szüleim
mérges arca fogadott az ajtóban. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-67957078126378898792015-03-27T10:17:00.000-07:002015-07-28T14:25:21.346-07:0011.) Utazás az elme rejtelmeibe<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 40.0pt; line-height: 115%;">Drága olvasók!</span><span style="font-family: "Courier New"; font-size: 40.0pt; line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ascii-theme-font: major-bidi; mso-bidi-theme-font: major-bidi; mso-hansi-theme-font: major-bidi;">Tudom, tudom. Long time no see.
Nincs kedvem magyarázkodni, csak azt mondom, hogy <i>Bocsánat.</i> Nemcsak
titeket zavar a sok késés, engem is, higgyétek el. Próbálom időben befejezni,
vagy legalább 2 héten belül, de nem megy. Valami mindig közbe jön, vagy nagy
gyakran eltereli a figyelmemet. Remélem, meg tudtok nekem bocsátani, és elnézni
ezt a nagyon nagy késést. Jó olvasást! <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ascii-theme-font: major-bidi; mso-bidi-theme-font: major-bidi; mso-hansi-theme-font: major-bidi;">Sajnálom az esetleges hibákat, de már nem volt kedvem átnézni. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 18.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: major-bidi;">Ari
xx<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 48pt; line-height: 115%;">Utazás az elme rejtelmeibe</span></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3iJQ45feY3f3Dost3PWY-h9Z4Q81eSDo1QH3pe52Ye_2MBa2nqGOPupQMZzVo4YzsuywwpILT8ADFfO6Ym4-5jWVnjOgqpVaYK8_UKIlmBcpFLHLoSV7OnbjKeN35rAnbeFGOOBqqSS0/s1600/tumblr_n0xdbzgtBp1trx5bto1_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3iJQ45feY3f3Dost3PWY-h9Z4Q81eSDo1QH3pe52Ye_2MBa2nqGOPupQMZzVo4YzsuywwpILT8ADFfO6Ym4-5jWVnjOgqpVaYK8_UKIlmBcpFLHLoSV7OnbjKeN35rAnbeFGOOBqqSS0/s1600/tumblr_n0xdbzgtBp1trx5bto1_250.gif" /></a><br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Hason fekve lapozgattam jegyzetfüzetemet, egy üres lap után
kutatva, miközben Conor megunva eddigi semmittevését, elkezdett fel alá
mászkálni a szobában. Megállt, nézte a falat, majd a könyvespolcot, és miután
azokat is unalmasnak találta, ott ácsorgott az ablaknál. Valamiért igazán
érdekesnek találta ezt az esős tájat, ami az üvegen csorgó esőcseppekből és a
szomszéd házának semmilyen, fehér falaiból állt, de úgy tűnik, hogy őt ez
teljesen le tudta kötni. Ma kifejezetten csendes volt, úgy tűnt, mintha teljesen
elveszett volna a gondolataiban. Nem tudom, hogy örüljek-e ennek, vagy aggódjak
a fél-lelkiproblémái miatt. Mindenesetre nem igazán kérdeztem rá, úgy is hallja
a gondolataimat, már rég válaszolhatott volna rá, de nem tette, és ennek
szerintem megvan az oka, csak nem akarja tudatni velem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Conor állapot kutatását
abbahagyva tértem vissza a dolgomhoz, ami annyiból állt, hogy a füzetembe
firkáltam, miközben<i> Ella Henderson Glow </i>című<i> </i>slágerét
énekeltem a rádióval együtt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Kezem sebesen járt a már kissé gyűrött,
sárgás papíron, nem is gondolva arra, hogy valójában mit is firkálok. Ujjaimban
lévő eszközömet ezúttal nem az eszem, hanem a szívem vezényelte, és mire véget
ért a dal egy kész mű feküdt a kezem alatt, amire most az egyszer igazán büszke
voltam. Mesteri vonások, remek kidolgozás, és az enyém. El sem hiszem,
hogy képes voltam egy ilyen megrajzolására.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Egy mosollyal az arcomon
próbáltam finoman kitépni a lapot, amely majd a falamat fogja díszíteni, de
csak azután, hogy megmutattam Rileynak, aki ezt a rajzomat inspirálta.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> - Ez meg micsoda? – Simítottam
végig az alkarján, az inge levétele után, amin most egy fekete kard parancsolt
tiszteletet magának. Először meghökkentem nagysága miatt, a csuklójától egészen
a felkarja kezdetéig ért, teljesen beterítve a férőhelyét.</span></i><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Egy kard – válasza hallatán muszáj volt
megforgatnom a szemeimet. Ő csak csibészesen elmosolyodott, amely utána rögtön
idegessé változott – Tudod, ha már egy angyal van a közeledben, neked kell
lenned a lovagnak, aki majd megvédheti őt – nem tehettem mást, elolvadtam az
előbb elhangzott szavaitól, amivel a tetkómra utalt, és még véletlenül sem a
kilétemre. Tudom, hogy ideje lenne elmondanom neki, de egyszerűen még én magam
sem voltam képes felfogni, hogy mi is történt velem, nemhogy Ő. Megsimítottam
az arcát, majd közelebb húztam magamhoz egy csókra, amit ő elmélyített és
szenvedélyessé tett.</span></i><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Mire feleszméltem a
visszaemlékezésemből, Conor már az ablakkeret helyett engem nézett nagy
szemekkel, és elnyomott arccal, majd elém sétált. Megállt előttem, majd kivette
a kezemből a lapot. Ellenkezni sem volt időm, olyan gyorsan történt.
Alaposan szemügyre vette, reakcióját pedig ügyesen elrejtette. Semmit nem
lehetett leolvasni az arcáról, semmit. Ugyanolyan szomorkás arckifejezés ült
mosolya helyén, amilyen ma egész nap. Felálltam én is, majd miután kikapcsoltam
a rádiót, Conor elé lépdeltem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Tetszik? – Mivel még akkor sem reagált,
mikor mellé értem, gondoltam jobb lenne rákérdezni.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Ühüm, szép munka – motyogta, majd
átnyújtotta – Megkérdezném, hogy mit ábrázol, de már úgy is tudom a választ.
</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem tetszel te nekem – dőltem neki az
ágy keretemnek, majd alaposan végigmértem. Állta a tekintetemet, bár mikor
felnéztem nem a legkedvesebb arcával találtam szemben magam, sőt! Összeszűkölt
szemeivel ölni is lehetett volna. Kezeimet összekulcsoltam a melleim alatt,
majd szemöldökömet felemelve kérdeztem rá – Oké, mégis mi a fene bajod van?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Sóhajtott egyet, majd leszegte a
fejét. Az eddig egymásba kulcsolódó kezeit lassan leeresztette, és közelebb
araszolt. Nem ijedtem meg a hajszálnyi távolságától, pedig eléggé ingatag
érzelmi állapotban lehetett. Igen, számoltam azzal, hogy bántani fog, de még
akkor sem léptem hátrébb, mikor ez az eshetőség az eszembe jutott. Valószínűleg
most jött volna az a dolog más emberek fejében, hogy <i>Ő nem lenne képes
bántani</i>, de én nem ezt gondoltam. Igaz, Conor tényleg nem lenne képes
megütni, megverni, vagy még rosszabbat csinálni velem, de a benne élősködő
démon igen. Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy Ő a hibás a
rosszkedvéért, és a szívében lévő dühért.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Egyik kezemmel megfogtam az
övét, majd a másikkal az állánál fogva felemeltem fejét, csakhogy a szemembe
nézhessen.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Sajnálom, csak – sóhajtott egyet, majd
egy gátat áttörő vízözön erejével, és gyorsaságával szabadultak ki a szavak a
száján – Tudod, vannak olyan napjaim, amikor nehezebb visszafojtani a haragját,
vagy a gyilkolási vágyait a démonnak. Sajnálom, de ez a nap is olyan.
Szóval ilyenkor inkább, csak csöndben hagyom, hogy a gondolataim meggyilkoljanak,
mintsem, hogy a szavakkal téged bántsalak. Azt nem bírnám ki – ahogy ott állt,
és lenézett rám, olyan megtörtnek tűnt, olyannak, mint aki most zuhanna bele a
szomorúság szakadékába, és én ezt nem bírtam ki. Látni, ahogy a démon
belülről marcangolja, és tönkreteszi, hallani a levertséget a hangjában.
Úgy állt ott, mint, akit meglőttek. Arcára kiült a fájdalom, és majd’ elbőgte
magát.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Egy lépést tettem felé, és
karomat a felsőteste köré fontam, fejemet mellkasába temettem. Úgy kapaszkodott
belém, mintha én lennék az a kiálló kis szikla, amely megmenti őt az esés
általi haláltól. Majdnem összeroppantott erős karjaival, de nem zavart. Most Ő
is egy törékeny porcelánbabának számított. Éreztem, ahogy könnycsatornája
megeredt, és hogy annak esőcseppjei végiggurulva az arcán a pólómra esnek.
Arcomat mellkasába temettem, és akkor jöttem rá, hogy mennyire alacsony vagyok
hozzá képest. Éppen hogy a mellkasa közepéig érek, nem tovább. Hatalmasnak
számított a közelemben, szinte óriásnak. Ahányszor beszéltem vele, csaknem
kitörtem a nyakam. Ez a tény még jobban elszomorított. Ilyen magas, és izmos,
mégis oly’ gyengének képzeli magát, pedig nem. Kívül is erős, de belül még
jobban az. Hiszen egy démon rejtőzik benne, aki mindenáron meg akarja
kaparintani a lelkét, Ő mégis ellent áll neki. Lehet, hogy vannak sebezhetőbb
napjai, de az év legnagyobb részében egyenesen áll, nem hagyja magát legyőzni.
Csak ezt Ő nem veszi észre.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Éreztem, ahogy szorítása enyhül,
majd lassan elválik tőlem. Karjai nélkül védtelennek érzem magam. Felnéztem rá,
a szemében hála fénylett. Kezemet arcához helyeztem, és lágyan megsimogattam.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Köszönöm – suttogta halkan, mire én csak
bólintottam.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Én köszönöm – ha nem az őrangyalom lett
volna, nem értette volna. Tudja, hogy mire értettem ezt, így nem kellett
megmagyaráznom azt, hogy ő sokkal többet tett értem az életem során, mit én
őérte. Elmosolyodott, és leszedte a kezem az arcáról, hogy a tenyerébe
zárhassa. A szoba rideg hangulata szinte 100°C-ot nőtt, mikor a vigyora
napként jelent meg az arcán.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 18pt;">∞</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Kérdés – huppantam le Conor mellé a
kémia terembe. A hirtelen súrlódás hatására, majdnem kiestem a padból, de
sikerült megmentenem magamat. Valami miatt nagyon fel voltam pörögve. Szinte
szökdeltem az egyik teremből a másikba, és kivételesen nem utáltam ma annyira
senkit. Pattogtam, mint állat, szépen kifejezve. Kis incidensem után, alaposan
körbenéztem, de senki nem látott semmit, abból, ami az előbb történt velem, és
emiatt halkan elmormoltam egy hálát Istennek. Két hét múlva is azt hallgathatnám.
Viszont padtársam, nem úgy tűnt, mint, akit érdekelne az állapotom, vagy az,
hogy egy icipicire voltam attól, hogy az agyam kiloccsanjon a fejemből. De, nem
gond.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Lassan és bosszúsan fordította
felém a fejét. Nem tűnt valami vidámnak, amit teljesen megértek. Még mindig
mozog benne az a butus démonka, és állítása szerint most rosszabb, mint valaha.
Túl emberivé tette. Nem tud olyan sokáig láthatatlan maradni, éhes, és fáradt
egész nap.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Aj, már megint? Már lassan egy hónapja
tudod az igazat, és még mindig van olyan dolog, amit nem tudsz felfogni azzal a
kis agyacskáddal? – ahogy kimondta, elkerekedtek a szemei, majd a szájára
csapott.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Először is, morcikám, nem kell ilyen
gonosznak lenni. Másodszor durcumurci, nem mindennap történik meg az az emberrel,
hogy megtudja, hogy azok a lények, amiket eddig csak könyvekből vagy esetleg
filmekből, sorozatokból ismert valósak, és, hogy Ő is egy közülük, szóval nézd
el ezt nekem, ha megkérhetlek. A kérdésem pedig így szólna. Említetted, hogy
vannak, olyan képességeim is, amikről nem tudok, és tőled nem is fogom
megtudni, de valaha azokra rá fogok jönni, vagy rejtettek maradnak előttem? És
azok mivel függenek össze? – a mondandóm végét egy hatalmas levegővétellel
lezártnak tekintettem, és vártam angyalkám válaszára, aki egy ideig eltűnődve
vizslatta a táblát, majd felém fordulva ecsetelni kezdte a feleletet.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Igen, rájuk fogsz jönni, de csak akkor,
ha szükséges. Példaként tegyük fel, hogy bajban vagy. Akkor az agyad rejtett
részéből előkerül az az egyik képesség, amiről eddig nem tudtál. De csakis
akkor. Hiába mondanám el most neked, csak szükségesetén tudnád használni. Hogy
mivel függenek össze? A megmentésed egyik eshetőségével. Vagyis, ha éppen vihar
van, és téged üldöznek, az üldöződ könnyen kaphat egy kis áramütést a kezed
által. De ez csak egy lehetőség, nem biztos, hogy te majd villámokat eregetsz.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- És mi a helyzet az elmés bigyóval?
Az, hogy működik? – a mondat végét szinte ki sem mondtam, mivel a tanár a
maga komótos tempójában besétált a terembe. Mondjuk nem mintha, addig kiabáltam
volna, vagy normál hangerővel beszéltem volna az én csodásan természetfeletti
képességeimről, amikről igazából kussolnom kéne községi terülteken. De nem baj.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Mrs. Crew hegyes orrát felfelé
tartva sétált el a tanári katedráig, ahonnan minden alkalommal kiválasztotta
aznapi áldozatát, akit Ő csak felelőnek nevez. Rosszul, és erősen kifestett
szemhéjai alól vizslatta az osztályt, majd a szeme megállt Joshua-n, aki félelmében
nagyot nyelt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Becker, jöjjön ki a táblához, és írja
fel a réz csoport összes elemét, majd jellemezze azt, nevezze meg a
vegyületeiket, és írja le azoknak a reakcióját! Van 2 perce – hogy nagyobb
legyen mondandójának a hatása, ránézett az órájára.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Nem igazán érdekelt az, ahogy
Josh szenved. Inkább választ követelően böktem Conort oldalba.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Az egy olyan dolog, amit nem lehet
megmagyarázni, csak kipróbálni. Nem tudok róla sokat mondani, csak annyit, hogy
olyankor mások elméjét látod magad előtt, vagyis azt a helyet, ahová el akarnak
jutni, vagy amihez köze van a múltjukhoz. Egyszerre látod, pontosabban
érzékeled azt, hogy Ő mit lát, és mit hall, de persze csak ha azt akarod.
Találkozhatsz ott személyekkel, akiknek megfogva a kezét, láthatod, hogy milyen
kapcsolatban állnak egymással, és vannak ott emlékek. Ennyit tudok – rántotta
meg a vállát.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- És neked ez a nem sok? – húztam fel a
szemöldökömet, és döntöttem oldalra a fejem. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Ahhoz képest, hogy az milyen nagy élmény
lehet, az én tudásom, igazán csekély. De ha akarod, akkor órák után
kipróbálhatjuk. Na?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Rendben – egyeztem bele hatalmas
izgalommal a hangomban. Most az egyszer nem féltem igent mondani, sőt! Nem
is hezitáltam. Rögtön kimondtam, ahogy megkérdezte. Hogy miért? Mert ez végre
egy olyan dolog, amitől nem kell halálra ijednem! Nem kell attól félnem, hogy
azok a vadászok rám találnak és megölnek. Nem kell félnem attól, hogy
Őrangyalom bármikor démonná változhat, és megölhet. Ráadásul milyen király
lehet valakinek az elméjébe belépni?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Négykor a szokásos helyen – már mondtam
volna egy okét, de egy ördögi hang megállított, és a lelket is kiijesztette
belőlem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Ebből elég, Joshua, maga nem tud semmit!
Üljön vissza a helyére! – nem tudom, hogy az említett milyen képet is vágott
valójában, de nem volt túl vidám – Salvet, úgy látom, maga nagyon szeret
beszélni. Lássuk, hogy itt is képes lesz-e. Jöjjön ki! – aggodalom ült ki az
arcomra, és félelem. Elsuttogtam egy <i>Sok sikert!</i> angyalomnak,
miközben próbált kikászálódni a padból, de úgy tűnt nem kellett neki a
jókívánságom. Úgy köpte-vágta az anyagot, mintha ő fedezte volna fel. A tanár
álla is leesett, és Conor tökéletes felelete után, szóhoz sem tudott jutni. Jót
vidultam hápogásain, miközben a fiút követte a szemével. Aztán miután padtársam
visszatért, Crew alig láthatóan megrázta a fejét, és büszke, sznob hangján újra
megszólalt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Jól van, ezt megússza egyes nélkül, de
legközelebb egy szót se halljak magától! – aztán visszaült a helyére, és
diktálta a tananyagot. Perpillanat nem igazán érdekelt a magyarázása, még
mindig Conor lenyűgöző teljesítményének hatása alatt voltam. Csak ültem, és
bámultam tátott szájjal. Azért mégis olyan anyagot kérdeztek meg tőle, amit nem
lehet kirázni a kisujjból. De neki sikerült. Hogyan?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Őrangyal vagyok, sok mindent tudok –
kacsintott, majd belemerült a jegyzetelésbe.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 18pt;">∞</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">Az utolsó órákat hasfájásra vonatkozva
ismét ellógtam, csakhogy időben odaérjek a találka helyszínére. Mondjuk tök
mindegy, hiszen Conor így is – úgy is akkor ér oda, amikor én, szóval nem értem
ezt az egész időpontos dolgot, de nem baj. Sétálás helyett, most a kevésbé
szerethető tömegközlekedést választottam, de csakis azért, mert a popsikát
fagyasztó hideg uralkodott odakint, ami miatt inkább pénzt pazarolok, és buszra
szállok. Utálom a buszokat. Mindig tele vannak büdös emberekkel, akik még
koszosak is. Ugyan csak 3 megállót kellett mennem a busszal, de egy nőnek olyan
büdös hagyma szaga volt, hogy a parknál már öklendezve szálltam le olyan
gyorsan, amennyire csak tudtam. Fogadni mertem volna, hogy Conor éppen
mellettem állva röhögött rajtam, és az öreg néni undoromon. Megforgattam a
szemem. Szinte hallom halk nevetését a fülemben.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Parfümfújás után, elindultam a
házunkhoz. Várjunk. Most tényleg azt mondtam, hogy házunkhoz? Megtorpantam. Ez
fura. Mondjuk, logikus kijelentés lenne, mivel két éves koromig ott nevelkedtem
az Ő felügyelete alatt. Ebbe a dologba nem mennék bele, mert még mindig
hihetetlen elhinnem. Ugyanannyinak néz ki, mint én, mégis Ő nevelt fel.
Megráztam a fejem. Nem, nem gondolhatok erre, mert még a végén pánik rohamot
előidézve szaladnék haza.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Nagy levegőt véve folytattam az
utamat, és próbáltam csak arra koncentrálni. Habár a gondolatom már az első
lépésnél áttért az elmeutazásra, nem bántam. Ez az egyetlen olyan téma, ami nem
hozza rám a frászt, szóval utat engedtem a képzeletbeli járműjének, hagytam,
hogy bebarangolja vele az agyamat. Elgondolkodtatott ez a téma. Milyen lehet
egy ember elméje, hogy lehet bejutni oda, és mit lehet ott csinálni. Ezt
tartottam az egyetlen jó dolognak abban, hogy mi is vagyok valójában. Gyakran
elfelejtem, hogy én sem vagyok átlagos ember, és mikor eszembe jut,
megborzongok. Nem vagyok normális ember. Ez kiakaszt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Hiába próbáltam
visszakanyarodni az eredeti témához, nem lett volna rá időm, mivel a ház már
majdnem előttem állt. Még pár méter, és ott is voltam. Nem egyedül. Conor akkor
fordult meg, mikor mögé értem. Megforgattam a szemem. Ismét próbálta drámaira
venni a figurát. Régebben még halálra rémisztett ez a stílusa, de most már csak
idegesítőnek találom.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Ne menősködj, inkább csináljuk! –
szólítottam fel Őrangyalomat, majd bementem a házba. Az illúzió még mindig
remekül működött. Nem kellett attól félnem, hogy rám szakad a tető. A táskámat
oldalra dobtam, majd vártam, míg Conor betalál az ajtón. Nem tartott sokáig.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Jól van, te kis akaratos – dünnyögött –
Kérdés van előtte?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nincs, csak kezdjük már!</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;">- Rendben. Feküdj le a kanapéra! –
utasított a berendezésre mutatva. Nem kérdeztem rá az okára, csak
engedelmeskedtem. Kérése megtétele után, közelebb jött, és leguggolt mellém –
Csukd be a szemed! Gondolom elég embert láttál ma. Gondolj valakire, akit
mondjuk, még nem ismersz annyira. Valakire a suliból, akit gyakran látsz, de
nem beszélsz vele soha, vagy csak nagy ritkán – az utasítások alapján csak egy
ember jutott eszembe, akit nem is olyan rég még a kémia tanár szívatott. Josh.
Nem tudom miért, nem is akarom tudni, a lényeg az, hogy megvan az az ember,
akihez utazni fogok – Kitaláltad? – válaszom csak egy aprócska bólintás volt –
Jó. Akkor most nagyon erősen koncentrálj rá! Ne hagyd, hogy bármi más elterelje
a figyelmedet!</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 14pt;"> Úgy tettem, ahogy mondta. Eleinte
nem igazán gondoltam arra, hogy működni fog, és egy idő után elvesztettem a
hitemet, de folytattam, nem adtam fel. Nem adhattam fel, és ennek az lett az
eredménye, hogy percek múlva észrevettem, hogy magába szippant a
sötétség. </span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-19424942462805207162015-02-14T01:48:00.001-08:002015-07-28T14:26:33.224-07:0010.) Harmadik év<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 36.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: major-bidi;"><span style="color: #45818e;">Drága Kupidók!</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ascii-theme-font: major-bidi; mso-bidi-theme-font: major-bidi; mso-hansi-theme-font: major-bidi;">Tudom, tudom, tudom. Nagyon sokat
késtem, amit nagyon röstellek, de ahogy szokták mondani a SIMS nagyúr. Nagyon
sokáig be voltam zárva abba a világba, amit nagyon sajnálok, de tényleg. Aztán
múlthéten megembereltem magam, és megírtam egy WORD-ben 8 oldalas, kissé nagyon
nyálas, nagyon romantikus(?) fejezetet kiengesztelésképpen. Remélem nem
fogjátok túlságosan nyálasnak találni. Jó olvasást, és további szép valentin/szomabti
napot, kinek mi tetszik! <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 18.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-theme-font: major-bidi;">Ari
xx<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: Champignon; font-size: 60.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #45818e;">Harmadik év</span><o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPRjExiAAPM4E_8kOIJ6r60cbcD8-po998YjE1HTvOxu3svvPWGNnydovj_CtkSHEgLuVj3MI4XnXpeGuejuclPuLI2nWuX2vw9cM5boDO4MamGDBYFMNjmPyq5fm7W_eZe214aB2NrEY/s1600/cica.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPRjExiAAPM4E_8kOIJ6r60cbcD8-po998YjE1HTvOxu3svvPWGNnydovj_CtkSHEgLuVj3MI4XnXpeGuejuclPuLI2nWuX2vw9cM5boDO4MamGDBYFMNjmPyq5fm7W_eZe214aB2NrEY/s1600/cica.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://8tracks.com/bubblybluepanda/heard-in-songs-on-the-radio-love-is-what-makes-the-world-go-round" target="_blank">Heard in songs on the radio, love is what makes the world go round </a><br />
<a href="http://8tracks.com/bubblybluepanda/heard-in-songs-on-the-radio-love-is-what-makes-the-world-go-round" target="_blank">(Playlist)</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 18pt;">A</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">z a mondás járja, hogy az idő csak úgy
repül, hogyha a társaságod is remek, és el kell nektek mondanom, hogy ez a
bölcsesség nagyon is igaz. A naptárat rengetegszer kellett már megpörgetni,
hogy ehhez a héthez érjünk. Ezalatt az idő alatt semmi különleges dolog nem
történt azon kívül, hogy megtudtam, hogy Conor a semmiből is elő tud tűnni,
ezzel a frászt hozva rám. </span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Erre tökéletes példa az, amikor egyedül voltam otthon, és éppen a
nappaliban lévő képeket rendezgettem, mire Ő csak úgy <i>hopp </i>előbukkant,
aminek hála nemcsak a szívroham látogatott meg, de még a képet takaró üveg is
eltört, vagy az, amikor egyedül, utolsóként maradtam a tesi öltözőben, Ő meg
előtűnt a nagy semmiből. Ebben az esetben is majdnem elvesztettem a szívem
működésének normális ritmusát, de legalább Ő is kapott egy cipőt a gyomrába.
Hiába tagadja, tudom, hogy élvezi ezt az egészet, látom azon a huncut mosolyán,
amit mindig akkor vesz elő, mikor látja rajtam a hókuszpókusza miatti reakciómat.
A harmadik ilyen eset után, amiről semmi kedvem beszámolni, megígértettem vele,
hogy nem fogja többé ezt elkövetni, csak akkor, ha nem élvezetből csinálja.
Beleegyezett, de attól még nem fogok benne teljesen megbízni. Túl sunyi Ő
ahhoz, hogy ne csinálja ezt többet. </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Amióta tudom az igazat, nem menekülök el tőle, nem taszítom el
magamtól sőt, inkább próbálok a közelében maradni, ami igazság szerint nem
nehéz, hiszen Ő mindig mellettem van, aminek a legtöbbször nem örülök, mert a
hülyeségeivel fájdítja a fejem. Nem lehet vele ép ésszel bírni. A lányok még
mindig a nyálukat csorgatják utána, ami kezd viccessé válni. Látni, ahogy
minden randi meghívást elutasít, és ezzel összetöri a lányok szívét, na az
fenomenális. Legszívesebben arrébb tolnám őket, a képükbe kiabálva, hogy <i>Ő csakis az enyém</i>, de mivel ott van
Riley, az elég furán hatna. Ja, igen Riley. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">Eleinte még nem igazán kedvelte azt az ötletet, hogy egy másik fiúval
lógok, aki nem az Ő rokonai közül való, de miután Conor agyon dicsérte a
focizási technikáját, már nem zavarta a srác jelenléte, de attól még nem váltak
puszi pajtásokká.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Ha már hős szerelmesemnél járunk…</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Conor – álltam meg előtte. Boci szemeimmel próbáltam elbűvölni, de
semmi reakciót nem váltott ki belőle.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Mi az? – nézett le rám. Ha már egyszer Ő a férfi tükörképem, nem kéne egy
magasnak lennünk? Eléggé frusztráló, hogy egy fejjel kisebb vagyok nála, és ki
kell törnöm a nyakam ahhoz, hogy az íriszeibe tudjak nézni.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Tudom, hülye kérdés, mivel te mindenhova követsz, akarom mondani, mindig
velem vagy, de azért megkérdezem. Elkísérsz ruhát vásárolni? Pontosabban
segítenél ruhát választani? – egy levegővel elhadartam az egészet, így ha
akarná, se tudná megérteni, ha átlagember lenne. Te jó ég, ez még mindig nagyon
fura számomra.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Ugyan miért? – nyögött fel hangosan. Tipikus fiú. Megforgattam a szemem,
majd, meglöktem a vállát.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Tudod te azt – Fogtam magam és elmentem. A szekrényemhez vezető út igen
hosszúnak számított, mivel a első emelet legvégéből kellett átgyalogolnom a
földszint legvégére. Azalatt az idő alatt Conor végig utánam koslatott a
válasz után kutatva, amit nagyon is jól tudott. Hiszen az Őrangyalomnak
mindenről tudnia kell, ami velem történik, nem?</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Faith – elkapta a csuklómat, és megszorította. A szédülés hirtelen kapott
el, hogy majdnem elestem. A tüdőmből kiszökött a maradék levegő is, és nem
engedte, hogy helyettesítsem. Nekidőltem az egyik szekrénynek. Conor, ahogy
megérezte a fájdalmamat, elengedett. Fellélegeztem. Mellém dőlt, arcát a kezébe
temette. Idegesen szívta be az életet adó oxigént, majd miután kissé
lenyugodott felém fordult – Annyira sajnálom – suttogta. Megráztam a fejemet.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Semmi gond, nem a te hibád – válaszoltam halk hangerőn. Enyhén megrázott
ez az élmény.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Amúgy igen, elkísérlek ruhát vásárolni – győzedelmesen rámosolyogtam,
majd miután eltávolodtam a faltól, újra a szekrényemet vettem célba, ahol
életem legfontosabb férfije állt vigyorogva. </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> A lépteim akaratomon kívül gyorsabb tempóra váltottak, míg el nem
értem Hozzá. Megfogta a kezemet, majd közelebb húzott magához. Orraink
összesimultak, és én nem tehetem mást, elmosolyodtam. Úgy viselkedett, mintha
legalább két napja nem látott volna, pedig alig egy órára váltunk el. Egy gyors
puszit nyomott az arcomra.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Milyen volt a kémia? –
Vigyorgott rám, miközben egy kézzel próbáltam feltörni a szekrényemet. Az a
vacak kód, mindig elfelejtem.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Unalmas, milyen lehetett volna? –
Tettem fel a költői kérdést, majd egy segítségért kiáltó pillantást vetettem
rá. Felsóhajtott, és két jól irányzott ütéssel kinyitotta szekrényem ajtaját.
Hálám jeléül megpusziltam.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">
- Amúgy a kódod 457216524. Csak mondom – szemtelenül rám
vigyorgott, mire rácsaptam a felkarjára.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Akkor most ahelyett, hogy a
szádat jártatnád, fogd meg a táskám! – És ezzel a lendülettel a kezei köze vágtam
az előbb említett tárgyat, aminek a súlya alatt, majdnem lecsüccsent a
popijára. Gonoszul elmosolyodtam, majd kivettem a spanyol cuccomat –MuchasGracias!
– Elvettem tőle a dolgokat, majd elkezdtünk sétálni a terem felé. Összefűztük
az ujjainkat erre a rövid sétára, mivel megint el kell válnunk egy óra miatt.
Mindkettőnk órarendjében a nyelv a következő, ami neki a franciateremben, nekem
a spanyolban fog lebonyolódni. Nekem rövidebb volt az utam. Az ajtóban
megálltunk, és elbúcsúztunk a másiktól.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> A Pokol kapuján
belépve Conor már a helyemnél integetett. Oda tipegtem mellé, majd leültem.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Tanultál a dolgozatra? –
Foglalt helyet mellettem – Vicceltem, tudom, hogy nem. Fontosabb volt az,
hogy a fiúddal skypeolj mindenféle buta dologról.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Felé fordítottam a
fejem, és amolyan <i>Hagyj élni!</i> arckifejezéssel ajándékoztam
meg.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Fogd be! – forgattam meg a
szemeimet, miközben előhalásztam a tolltartómat a táskám mélyéről. Miért kell
mindig olyan alul lennie? – Különben is – szólaltam meg. A fejemet már majdnem
elnyelte az a kisebb bőrönd – fogadjunk, hogy te sem tanultál.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - <i>*Esto no es tan seguro</i> –
Válaszától megdöbbentem. Olyan gyorsan vettem ki a feneketlen szakadékból a
buksimat, hogy azt egy strucc is megirigyelné. Meglepettségemben egy hang nem
jött ki a számon, csak hápogtam ott, mint egy hangtalan kiskacsa. Őrangyalom
nem tett mást, csak jót nevetett rajtam és a reakciómon.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Hogy…? – Ennyi
tudott kiszökni a hangszálaimból.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Tudod, mivel én Őrangyal
vagyok, úgy születek, hogy minden nyelven tudjak beszélni, és meg is értsem
azokat, ezzel növelve a biztonságod.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Remek, akkor majd a
hasznodat fogom venni, mikor kimegyek Olaszországba – gondolkodtam hangosan.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Eddig nem Görögországba
akartál elmenni nászútra Rileyval? – Csibészesen elmosolyodott. Elegem volt már
belőle. Reggel is, ahogy felkeltem, már a képembe dobálta a számára
szórakoztató, engem enyhén szidó szavait, ma meg ahányszor találkoztam vele,
mindig volt egy olyan poénja, ami szerinte vicces, szerintem meg nem, szóval,
már eléggé kikészített idegileg.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Ha téged
megütnek, az nekem is fáj? – Kérdésemre választ adva rázta meg a fejét – Akkor
jobb, ha befogod, mert még el talállak ütni a fájó pontodon – erre a
kijelentésemre elnémult, és egészen délutánig egy mukkot sem hallottam tőle.
Hála az égnek.</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center; text-indent: -18pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 24pt;">∞</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Péntek délután volt. Az
utcánk kongott az ürességtől, a hideg októberi időjárás miatt. Hihetetlen, hogy
ennyi idő alatt mennyire megváltozott az időjárás. Egyik héten még a nyár
utolsó szelei simogatták a fák ágait, most pedig a tél rideg, katonás lélegzetei
parancsolják le a maradék faleveleket is a növényt szépítő koronáról. Őszintén
megmondom, nekem kissé hiányzik az itteni mozgás. Hiányzik azoknak a
kisgyerekeknek a hangja, akiket, az anyukájuk vigyázva vezetett el az óvodába,
és azoknak a hangja, akik csak úgy néha-néha elmentek az ablakom alatt
iskolából menet. Fura volt ez a csend, rettentően az volt, pont ezért
dugtam a fülhallgatót a fülembe, és tettem a hangot maxra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Little black dress what’s your favourite song?</span></i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> – énekelgettem
egyik kedvenc dalom sorait, miközben könyveimet pakolgattam jobbra, balra. A
rock üvöltött a fülemben, így nem is érzékeltem semmit se a külvilágból. Csak
onnan tudtam, hogy kornyikálok, hogy mozgattam a számat. Megfogtam a
legvaskosabb könyvemet, és lassúztam vele. Ha már senki sem hívta el a könyvek
báljába. Hátat fordítottam a polcomnak, ami miatt majdnem szívrohamot kaptam. A
könyv kiesett a kezemből, mázli, hogy nem a lapította ki a lábam, mert egy
természetfeletti erő ott tartotta.<br />
A szívem majd’ kiugrott a helyéről, miközben Conor egy elégedett
mosollyal nézte végig a jelenetet. Utálom, mikor,hipp-hopp, felbukkan valahol.
Most például az íróasztalom tetején. Kezem a mellkasomhoz szorítva öltem meg
gondolatban.<br />
- Ezt tudtommal már megbeszéltük, nem? – Néztem dühösen a szemeibe, amik
csibészesen csillogtak.<br />
- De, csak tudod olyan vicces, mikor meghalsz az ijedségtől. – vigyorgott rám –
Meg az, amikor a Harry Potter kötetekkel táncolsz. Na, az haláli! – Szépen
lassan leeresztette az előbb említett könyvsorozat hatodik részét – Mázlid van,
hogy jók a reflexeim, különben most kórházban lennél! – Dorgált meg.
Megforgattam a szemem, majd visszatettem a könyvet a helyére.<br />
- Miattad kerültem volna oda! – Akadtam ki, majd megráztam a fejem. Szép kis
Őrangyalom van mondhatom! Valószínűleg meghallotta a panaszom, mivel
felháborodott képet vágott, de inkább nem szólt semmit.<br />
- Indulhatunk? – Mondta, majd kinézet az ablakon.<br />
- Persze, mindjárt, csak felveszem a kabátom – az utolsó szavam után a
szekrényemhez léptem, majd miközben kutattam, valami az eszembe ötlött – Nem
lesz furcsa Jennek, hogy te hirtelen csak úgy megjelensz a szobám ajtajánál?<br />
- Nem hiszem, mivel illúzió én, pont most csöngetett be hozzátok – ezzel el is
tűnt. Mondanám azt, hogy meglepődtem, de nem, vagyis inkább csak próbáltam nem
azt tenni. Édes Istenem, meg fogom én ezt valaha szokni?<br />
Megráztam a fejem, majd kabátommal a kezemben lépdeltem ki a
szobámból. Conor már a konyhában beszélgetett Jennel. Örökbefogadó anyám remek
beszélgető partnert fedezett fel benne, így ahányszor a fiú itt van, mindig
elveszi tőlem egy-két sztori erejéig. Eddig nem zavart, sőt örültem is neki,
hogy ennyire bírja a fiút, de mivel most sietnék, igazán idegesítőnek találtam.
Szerencsére kishúgomnak is volt egy-két mondanivalója, ami egyet jelentett
azzal, hogy <i>Éhes vagyok, aggyá’ kaját!,</i>
így könnyen el tudtunk indulni. Jen még megölelgetet, adott pár dolcsit, majd a
lányához sietett.<br />
Lassan kisétáltunk Conor kocsijához, pontosabban én rohantam, ő
pedig battyogott mögöttem. Fura volt látni, hogy egy olyan járművet vezetett,
ami négy kerekű volt, és valami takarta a fejünket is. Már megszoktam, hogy
mindig mindenhova biciklivel jár, de úgy tűnik, hogy ez most megváltozott.<br />
- Hova tűnt a sportosságod? – Kérdeztem szemtelenül, miután Ő is helyet foglalt
a vezetőknek szánt ülésen. Nem volt valami fullos kocsi, mint amilyet az ember
elvárna egy gazdag hapek gyerekétől, de nem is volt rossz. Válaszul csak egy
ronda vigyort kaptam.<br />
- Tudod az Őrangyalok segge is befagyhat ilyen időben, főleg, ha ruhát kell
vásárolniuk.<br />
- Persze, okolj csak engem! Így is úgy is végig kellett volna nézned, ahogy
felpróbálom a boltban lévő összes ruhát, szóval ne panaszkodj. Az pedig, nem az
én hibám, hogy nincs jogsim –durciztam ki a lelkemet is.<br />
- Ó, dehogynem! – Az arca felragyogott az emlék miatt, majd szépen lassan
elröhögte magát azon, hogy mennyire leszerepeltem az autóvezetési vizsgámon.
Azért remélem Mrs. Henricks már nem haragszik rám a virágai miatt.<br />
- Kösz, ezt el akartam felejteni!<br />
- Ha nem akarod, hogy felelevenítsék a múltad legsötétebb árnyait, ne kezdj el
hazudni! – Nem válaszoltam semmit, csak feltekertem a rádiót. Ma már nem is
tudom hanyadjára hozott ki a sodromból. Ha ez így megy tovább, leütöm.
Szerencsére értette a célzást, és teljes csöndben ülte végig a plázához vezető
utat. Fura volt. Ma már másodjára maradt csukva a szája a közelemben. Ez nem
igazán jellemző rá. Vajon ennek is köze lehet <i>ahhoz</i> az énjéhez? Kiröhögtem ezt a gondolatomat. Ugyan már, ezt nem
sehogy sem lehetne arra fogni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">Mostanában állandóan ezen gondolkodom. Vajon milyen tulajdonságokat,
tetteket nevezhetek az Ő esetében démonságnak, és milyen cselekedeteket tesz
annak érdekében, hogy visszatartsa a benne lévő vadállatot, és mikor fog az
kitörni belőle? Azért ez ironikus. Az Őrangyalom, aki arra esküdött fel, hogy
megvéd engem bárkitől és bármitől, bármelyik pillanatban rám ugorhat és
kinyírhat. Mily’ derűs gondolatok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> A kocsi vezetője elfordítva a
kormányt tért be a pláza parkolójába, ahonnan egy szabad hely keresése után, vetettük
bele magunkat a pénteki csúcsforgalomba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Velem igazán rossz lehet elmenni
vásárolni. Minden boltot végig kell járnunk, hogy megtaláljuk a tökéletes
ruhát, mivel ahányszor találok egyet, mindig az jár a fejemben, hogy mi van,
akkor, ha van ennél szebb, és ennél jobb, ami csak arra vár, hogy megvegyem,
ezért gyakran nem jutok semmire, de ez most másképp lesz. Meghatároztam, hogy
melyek azok a boltok, ahonnan a legtöbb ruhám származik, és elhatároztam, hogy
azokba megyek csak be. De ez az igen alacsony szám bővült eggyel, majd
kettővel, aztán ott kötöttünk ki, hogy a bevásárló csarnok legutolsó butikjába
tartottunk. A nap mindeközben a horizont alá bukott, Conor meg kissé nyűgössé
vált, amit nem csodálok. Végig kellett néznie, ahogy minden ruhát felpróbálok,
lebénázom, majd átöltözök. Ám, ez most megváltozott, mikor egy gyönyörű kék
ruhában léptem ki a próbafülke függönye mögül. Azonnal felkapta a fejét, szemei
vad csillogásba kezdtek, és ha tudta volna elfüttyentette volna magát. Az álla
a padlót súrolta, miközben én próbáltam nem elpirulni. A szemeimet le sem
vettem a ruháról. Lehet, hogy kissé beképzelten fog ez hangzani, de tökéletesen
állt rajtam. Ott szűkült, ahol kellett, és éppen annyit mutatott, hogy ne
lehessen útszélinek nevezni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span dir="LTR"></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">Ez lesz az – suttogtam magam elé csillogó
szemekkel, és elképzelve Riley arcát, mikor ebben meglát.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">∞<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Másnap a gyomromat sav helyett
pillangók telítették be, amiknek szárnycsapkodásai engem is egyre magasabbra
vittek, szinte alig álltam a lábamon már, annyira izgultam. Egész reggel
fel-alá mászkáltam, és fel-felröppentem a boldogságtól. Három éve. Három éve,
hogy megismerhettem azt a kék szemű angyalt, aki még a mai napig sem hagyott
el, pedig kaphatott volna nálam jobbat is. Három éve annak, hogy végre nem kell
egyedül rónom a suli folyosóit, és annak, hogy megízlelhettem, hogy milyen is
az igaz szerelem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Azt mondják róla, hogy ez az érzés
csak egy fellángolás, hamarabb elmúlik, mint gondolnánk, és ha szerencsések
vagyunk, akkor abból szeretet alakul ki, nem pedig utálat, vagy ami rosszabb, a
nagy semmi, de ez ránk nem igaz. Ugyanolyanok maradtak az érzéseim, mint mikor
bevallottam neki őket, és remélhetőleg vele is ugyanez történik. A mi
szerelmünkről könyveket lehetne írni, olyan fergeteges.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Még a mai napig emlékszem, arra,
hogyan történt minden. Mintha csak tegnap lett volna az, hogy kimentett a <i>Büntetés</i>
unalmas zónájából. Életem legszebb napjait és perceit köszönhetem neki, amiért
örökké adósa leszek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Megszólalt a csengő, én pedig egy
másodperc töredék része alatt felálltam az ágyamról. Megigazítottam a ruhámat,
majd a falra lógatott tükrömben megnéztem a sminkemet. Reggeli idegességemben,
vagy hatszor csináltam meg újra, és még most sem találom tökéletesnek, de
remélem, hogy Rileynak tetszeni fog.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> -
Gyönyörű vagy – jelent meg Jen az ajtómban, majd elém lépett, és
megölelt – El sem hiszem, hogy ilyen hamar felnőttél – könnyek jelentek meg a
szemében, amit igyekezett elrejteni előlem. Érzelgősen elmosolyodtam, majd
megszorítottam a kezét. Édes Istenem, csak ne kezdjek el én is sírni! Mintha
meghallotta volna ezt a mondatomat, mert abbahagyta az érzelgést, és kikísért a
szobámból, mintha ez lenne életem első randija, pedig nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">A pillanat, amit akkor átéltem mesefilmbeli volt. A lány lassan kisétál a hálójából,
és mikor megáll a fiú előtt, látja a szemében a csillogást, mire szégyenlősen
lehajtja a fejét, majd az érzéstől kivirulva nézz újra a fiúra, akinek még a
lélegzete is elállt, akárcsak a szava. Csak nézi a lányt, akit magában a világ
legszebb nőjének könyvel el, és csak gyönyörködik a látványban, míg a lány apja
meg nem köszörüli a torkát, ami miatt vissza kell térniük a valóságba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">Riley egy kicsit elszégyellte magát, majd egy lágy <i>Sziá</i>val köszöntött. Ugyanolyan halkan köszöntem vissza, félve
attól, hogy megtöröm ezt a gyönyörű pillanatot. Lassan mellém sétált, és
megvárta, míg karjaimat karjába zárom. Még mielőtt kiléphettünk volna az ajtón,
Dean megállított minket, elmondta a saját szabályait, majd ellazulva, kissé
meghatódva kívánt nekünk remek estét. Riley mosolyogva rám nézett, majd
kacsintott egyet, mire arcom ismét vörösebb lett az átlagosnál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">A bejáraton kilépve, lesietett a lépcsőn, hogy hercegként vezethessen le a három
fokról. Mikor kezeit az enyémekbe kulcsolta, biztonságban éreztem magam. Mintha
éppen a megfelelő helyen lennék a megfelelő időben. Hercegnőnek, sőt
királynőnek éreztem magam mellette, Ő pedig az én királyomat játszotta a
képzeletbeli birodalmunkban. Kinyitotta nekem a kocsi ajtót, majd miután mind a
ketten beültünk, beindította a motort.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> A program az elmúlt három évben
alig változott. Elmegyünk abba az étterembe, ahova minden ünneplés alkalmából
járunk, majd elmegyünk sétálni egy kicsit a város kivilágított utcáin. Lehet,
hogy mások egy idő után megunják ezt, de én sosem fogom. Minden vele töltött
idő egy érték a számomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Amint betértünk a <i>Sebestian Pearl’s Queen</i>nevezetű
törzshelyünkre, a tulajdonos boldogan köszöntött minket, és megkérte Pault a
pincért, hogy vezessen minket a szokásos asztalunkhoz. Paul nagyon szívesen meg
is tette, és miután leültetett minket gratulált a harmadik évünkhöz, majd hozta
is az étlapot. Míg Riley azon gondolkozott nagyon hangosan, hogy mit is kérjen,
én megnéztem a helyet. Nem sok ember lézengett ott, de nem is kevés. Csak pár üres asztal volt az egész
étteremben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">-Te mit kérsz? – Ébresztett felbambulásomból kék szemű, de nem szőke
lovagom, mire csak ráböktem a választott ételre, mert a nevét nem tudtam
kimondani – Oké, akkor nekem is az lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Remek, így legalább nem tudsz
csórni tőlem – állapítottam meg kissé hangosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Azt te csak hiszed! Gyorsabban eszek,
mint te –kacsintott, majd visszahívta Pault, aki az üdítőinkkel együtt tért
vissza. Mivel még túl fiatalok voltunk Amerikában a legális
alkoholfogyasztáshoz, csak kólát kaptunk. Leadtuk a rendelést, és míg az meg
nem érkezett nevetve nosztalgiáztunk az első együtt töltött évünkről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - És, amikor a lábad beleszorult a
golflabda lyukba? – Finoman röhögve kortyoltam bele italomba, miközben a
fejemben vagy harmincszor lejátszódott kétségbeesett vonyítása, mikor rájött,
hogy nem tudja kihúzni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Én legalább nem hajtottam
keresztül egy sövényen – hatásszünet – hosszában – vágott vissza, mire még
nagyobb mosoly volt az arcán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> - Emlékeztess randi volt, annyi
szent – jegyeztem meg, majd hozzátettem – meg kéne ismételni - Erre a
kijelentésemre, pontosabban óhajtásomra felkapta a fejét, majd hatalmas
sebességgel kezdte el azt rázni. Ezzel fejezte ki a nem tetszését az ötletemmel
kapcsolatban, de a végén elnevette magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">Egy ideig csak ültem ott, és néztem. Gyönyörű volt, szinte már
természetfelettien. Az ember nem mindennap mondja azt egy férfire, hogy szép,
de Ő az volt. A legszebb ember a Földön. Néztem, ahogy a mosolyráncok elérik a
szemét, majd a száját két oldalra húzva alkot egy gyönyörű mosolyt csakis
nekem. Szívem megtelt szeretettel, és én is ugyanezt tettem. Az asztalon pihenő
kezemért nyúlt, majd összekulcsolta azokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">-Nem is mondtam még, de csodás vagy. Nemcsak ma. Tegnap is az voltál,
holnap is az leszel. Te vagy az én csodám – tartásom elvesztette egyenességét,
szemeim pedig megnevesedtek – Nagyon szeretlek, és köszönöm neked ezt a
varázslatos három évet. Még vagy ezret! - Nem tudtam visszatartani, elsírtam
magam. Nem érdekelt a sminkem, vagy az, hogy hülyén fog az kijönni, hogy
elsírom magam egy étteremben. Akkor és ott csak Mi léteztünk, senki más. Szívem
boldogan, csordultig tele szeretettel dobogott a mellkasomban, amit egyszerre
éreztem nehéznek, és roppant könnyűnek. Szinte repültem a vidámságtól, mégis
sírtam. Sírtam, mert tudtam, hogy ilyen mikor az embert valaki tényleg nagyon
szereti. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">Riley jelképesen felemelte pezsgős poharát, amiben most Cola bugyogott, és
várta, hogy mikor érintem hozzá az enyémet. Felnevetve tettem azt amit várt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Még vagy ezret! – Suttogtam el a szavakat utána, majd belekortyoltam italomba.
Letettem az üveget, majd elkezdtem zsebkendővel letörölgetni az elkenődött
sminkemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Gyere ide! – Ült le közvetlenül mellém párom, majd magához ölelt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Nagyon szeretlek! – mondtam a vállába – Egy élet alatt nem tudnám neked
megköszönni mindazt, amit tettél értem. Hogy kiemeltél a magányból, és hogy már
három éve elfogadsz olyanak, amilyen vagyok, és mint védőm, mindig segítesz a
bajban. Nagyon szeretlek, édes Istenem, köszönöm, hogy vagy nekem! – A szavak
csak záporoztak a számból, miközben Riley keze fel-alá járkált a hátamon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Én is téged – belecsókolt a nyakamba, majd elengedett, de a kezei még
mindig szorították az enyémet – Jut eszembe! Hoztam neked valamit! – Lehajolt,
majd előhorgászott egy közepes méretű dobozt az asztal alól – Boldog
évfordulót! – Nyújtotta át egy csók kíséretében. Próbáltam türelmesen kivárni,
míg el nem érkezik hozzá a megfelelő pillanat, de nem bírtam várni. Levettem az
ajándék tetejét, aminek az alján egy…plüss cica? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Tudom, hogy igazi cicát akartál, de ha ennek megnyomod a hasát, akkor
elkezd nyávogni, meg valami fura dorombolós hangot ad ki – megnyomta az előbb említett
testrészét, mire a macska elég érdekesen szólalt meg – Így ni, így már majdnem
igazinak számít, nem? – Hangja kissé kétségbeesetten hangzott, pedig nem volt
oka rá. Igazából imádtam. Ha nem is az ajándékát, hanem a szándékát. Nem is
emlékeztem eddig, hogy megemlítettem neki, hogy mire vágyom a leginkább, de
ezek szerint Ő igen. Ugyan nem tudott valamilyen oknál fogva igazi cicát venni,
de vett egy játékot, ami kissé röhejesnek hatna másnak, de nem nekem. Édesnek
találtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Imádom! – Elnevettem magam, majd adtam neki egy puszit. Megfogtam a
táskámat, és én is átadtam neki az én tőlem kapott ajándékait, amik egy órát és
egy képet rejtettek az első közös bálunkról, ami nem sokkal az első randink
után volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Élvezet volt nézni az arcát,
miközben kinyitotta azokat. A boldogságot látni a szemeiben, majd a
meghatottságot, amit soha az életben nem vallana be, de látszott rajta. Örült
neki, ami engem is jó érzéssel töltött el. Mikor a boldogságtól felindulva
magához ölelt, tudtam. Tudtam, hogy jó helyen vagyok itt a karjaiban, amelyben
biztonságra és szeretetre találtam Akkor és ott csak ez számított. Biztonságban
és szeretetben lenni.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<i>*Ez nem olyan biztos</i></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center; text-indent: -18.0pt;">
<b><span style="color: #f4f1e3; font-size: 22.0pt; mso-effects-shadow-align: top; mso-effects-shadow-alpha: 40.0%; mso-effects-shadow-angledirection: 5400000; mso-effects-shadow-anglekx: 0; mso-effects-shadow-angleky: 0; mso-effects-shadow-color: black; mso-effects-shadow-dpidistance: 3.0pt; mso-effects-shadow-dpiradius: 4.0pt; mso-effects-shadow-pctsx: 100.0%; mso-effects-shadow-pctsy: 100.0%; mso-style-textfill-fill-alpha: 100.0%; mso-style-textfill-fill-color: #F4F1E3; mso-style-textfill-fill-colortransforms: "tint=85000 satm=155000"; mso-style-textfill-fill-themecolor: background2; mso-style-textoutline-fill-alpha: 100.0%; mso-style-textoutline-fill-color: #054697; mso-style-textoutline-fill-colortransforms: satm=155000; mso-style-textoutline-fill-themecolor: text2; mso-style-textoutline-outlinestyle-align: center; mso-style-textoutline-outlinestyle-compound: simple; mso-style-textoutline-outlinestyle-dash: solid; mso-style-textoutline-outlinestyle-dpiwidth: .5pt; mso-style-textoutline-outlinestyle-join: round; mso-style-textoutline-outlinestyle-linecap: flat; mso-style-textoutline-outlinestyle-pctmiterlimit: 0%; mso-style-textoutline-type: solid; mso-themecolor: background2; mso-themetint: 216;"><o:p></o:p></span></b></div>
</div>
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-42208149601481869432015-01-13T05:43:00.001-08:002015-07-28T14:40:37.748-07:0009.) Törött lélek<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #45818e;"><span style="font-family: Champignon; font-size: 48pt; line-height: 115%;">Tisztelt egybegy</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><i><span style="font-size: large;">ű</span></i></span></span><span style="font-family: Champignon; font-size: 48.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #45818e;">ltek!</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Azért gyűltünk pont ma össze, hogy
megünnepelhessük az én két bétám és legjobb barátom 17. születésnapját! ÉLJENEK
ŐK! ELŐRE ÉS UTÓLAG IS BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NEKTEK! Szóval ezért van az, hogy
nem pénteken raktam ezt ki, hanem most. </span>Nincs más mondani valóm
nektek, csak az, hogy jó olvasást! Ja meg az, hogy hamarosan 2600 MEGTEKINTÉS.
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM! TI VAGYTOK A
LEGJOBBAK!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 60.0pt; line-height: 115%;">Törött lélek</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL2l7OEqqCvhNJpQJP69EaZ8mzO76fe0Gg5y2CWtopVeGBd1Oom8QPeEFEyY9BzVnLSU65aOk2LdEb8kWNx0I5N06lFSWBFwmPh4fgcqFYJSK5sACjBwtpkMsPWzfoAlrI18DGsCAuF_Q/s1600/Angyalszem+(3).jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL2l7OEqqCvhNJpQJP69EaZ8mzO76fe0Gg5y2CWtopVeGBd1Oom8QPeEFEyY9BzVnLSU65aOk2LdEb8kWNx0I5N06lFSWBFwmPh4fgcqFYJSK5sACjBwtpkMsPWzfoAlrI18DGsCAuF_Q/s1600/Angyalszem+(3).jpg" width="266" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=TH2tp72T13o">Mirrors</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> </span><span style="font-size: 14pt; text-align: justify;"> Angyallelkű.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Angyallelkű?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Angyallelkű.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Ezt az egy összetett szót
kóstolgattam, és próbáltam felfogni a rám vonatkozó jelentését, de mindenféle
távpont nélkül ez a feladat a lehetetlenség peremén lógott lefelé a
mélybe. Imádom azt, hogy mikor már azt hiszem, hogy semmi sem tudna
meglepni, olyan dolgot tudok meg, amitől a világom a feje tetejére tudna állni,
de tényleg. Ez a kijelentés is, miszerint én egy Angyallelkű vagyok.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">Angyallelkű.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Oké, ezt ideje lenne befejeznem.
Megszokhattam volna már, hiszen, amit az elmúlt hét során megtudhattam a saját
múltamról felér egy ilyen hírrel. Ha ha ha. Nem. Ez a hír örökké
megváltoztathatja az életemet. Nem, mintha a többi nem következne be
változással, de ez valószínűleg hatalmassal fog. Csak először meg kéne tudni,
hogy mit is rejt ez a szó valójában.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- </span><span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="font-size: 14pt;">Oké,
és ez mit is jelent? – ajkaimat összepréselve vártam a válaszát. Egy mély
levegővétel után, ki is mondta.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">-</span><span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="font-size: 14pt;">Hogy a testedben van a lelkem egy része, ezáltal természetfeletti
erőket kaptál.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Azt hittem, hogy ott szédülök le a
padlóra. Úgy éreztem, mintha a föld egy erős rázkódással szakadt volna be
alattam, ráadásul az eredeti helyéről letépett ég a súlyával a fejemen
tuszkolna még lejjebb a végtelen repedés aljáig. A gyomrom vagy háromszor
cigánykerekezte végig a belsőmet, amitől hányingerem támadt. A kobakom is
megfájdult, mert egy képzeletbeli gonosz lény azt verte, de jó erősen.
Legszívesebben lecsaptam volna, de hát megmozdulni sem bírtam. A test
hőmérsékletem eléggé leesett, pedig a házban nyárias idő volt, ahhoz képest,
hogy a helységben egyetlen meleget adó test sem volt. Megborzongtam, és remegni
kezdtem. Helló, újra rosszullét, remélem, tudod, hogy attól függetlenül, hogy
hiányoztam neked, ez az érzés nem kölcsönös. A pánik lassan próbálta átvenni a
gondolataim felett az uralmat, de nem engedtem neki. Legalábbis próbáltam, de
az elűző lökést Conor erős karjai adták meg, amelyek a megmentésem utána luxus
börtönükbe zártak.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Kezei közt megnyugodhattam.
Érintése, lágy simogatása a pánik betegség ellenszerének számíthatna, vagyis
csak nekem. Nemrégiben még teljesen kiverte nálam a biztosítékot az, hogy ilyen
hatással van rám, de most rájöttem, hogy imádom ezt a védelmező tulajdonságát.
Nem csoda, hogy ilyen volt, mivel ő a <i>Védelmezőm</i>.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">-</span><span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="font-size: 14pt;">És…lézert tudok kilövellni a gyémántos szemeimből, vagy mi?
– kérdeztem pár perc ölelkezés után. A kérdésem hallatán elvette tőlem karjainak
melegségét, és a térdére könyökölve temette arcát a tenyereibe. Mélyet
sóhajtott kínjába, majd eddig fejét takaró kezeit ökölbe szorítva használta
kobaktartónak.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Ugye, ezt te sem gondoltad
komolyan? – kérdezte reménykedve, habár jól tudta rá a választ. Egy aranyos
mosollyal próbáltam elrejteni hülye kérdésem arcomra kiülő érzéseit – Tudom,
hogy még csak most csöppentél bele ebbe a világba, de ilyen kérdést feltenni…Ez
kifejezetten fájt – a szívére tapasztotta mancsát, majd tényleg kiült azt a
bizonyos fizikai fájdalom az arcára. Pontosabban csak a béna megjátszása. A
bicepszébe bokszoltam, mire hirtelen odakapott.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Jól van, na! - vágtam be a
durcit. A lehető legmesszebbre húzódtam tőle, majd kezemet melleim alatt
egymásra rakosgatva dőltem hátra, és ereszkedtem le róla. Halk nevetést
hallottam egy kicsivel közelebb, mint reméltem, majd egy fenék kanapénak való
súrlódását, és még mielőtt felnéztem volna, tudtam, hogy ki ült el a helyéről.
</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Elfelejtem ezt a botrányosan hülye
kérdést, és inkább megválaszolom azt, amire valójában ki akartál lyukadni. A
szemeidre. Az, hogy azok gyémántosan csillognak annak az oka, hogy az én lelkem
van benned, meg az, hogyha hozzád érek. Nálad van lelkem egy kis része, tehát
mikor én és a ”belsőm” találkozunk, attól a szemed felragyog, ha nem tudom
kontrollálni magam. Eddig még publikusan ez nem fordult elő, de jobb az
elővigyázatosság – annyi szünetet sem hagyott, hogy feltehessem a kérdésemet,
rögtön folytatta – Ha már az érintésnél tartunk, gondolom, azt is szeretnéd
tudni, hogy miért leszel rosszul, ahányszor csak hozzád érek. Nos, ez a
rosszabbik, démoni énem miatt van. Fájdalmat okozok neked, mert a démonok
gyűlölik az Angyalokat és az hozzájuk hasonlókat, azaz téged is. Mivel te nem
vagy olyan erős, mint a teljes angyalok nem tudsz nekik ellenállni, így könnyen
megkínozhatnak, persze nem leszel tőle nagyon súlyos állapotban, csak rosszul
leszel tőle. Tudom türtőztetni magam, de néha elfelejtem, sajnálom, meg mondjuk
hatalmas erőfeszítésbe telik nem megpróbálni megölni téged, de semmi gond,
olyat tényleg sosem tennék. Megígérem – utolsó mondatában lévő ígéretét
nyugtatásnak szánta, de egyáltalán nem segített, sőt. A tény, hogy képes lenne
megölni megrémített, de nagyon. Mély levegővételeim egyre jobban gyorsultak és
egyre kevesebb oxigént tartalmaztak magukban, ám még mielőtt ez az érzés
eluralkodhatott volna rajtam, Conor megfogta a kezem, és összekulcsolta az
ujjainkat. Más esetben már régen pofán vágtam volna, miszerint nekem barátom
van, akit tiszta szívemből szeretek, de Ő az őrangyalom volt, nem egy sima,
normális barát, akivel közel kerültünk egymáshoz – Tudom, most teljesen rád ijesztettem,
de bármilyen borzalmas is, ez az igazság, el kell ezt fogadnunk. Itt nincs
olyan, hogy megszoksz, vagy megszöksz, mert ez ellen nem lehet mit tenni. Te
olyan vagy, amilyen, én olyan vagyok. Lehet, hogy nem a legjobb, de
legalább nem olyan szar, mint gondolnád – a mondata végén rám mosolygott, azzal
a gyilkos mosolyával, amivel háromszáz tucat lányt is kinyírhatna, de Ő mégis
itt van velem, és nemcsak azért, mert ez a dolga, nem. Azért, mert védelmező
ide vagy oda, ténylegesen törődik velem. Lehet, hogy butaságokat hordok össze,
de én ezt érzem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> - Mivel jár az, hogy én angyallelkű
vagyok? – kérdeztem rá pár perc múlva, miután befejeztem a kezével való
játszadozást.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Szerintem nagyon tetszeni fog az, amit
most elmondok – kacsintott, majd folytatta - Te, mint angyallelkű nagyobb
erővel rendelkezel, mint én, aki őrangyal, de ezt, ha remek memóriával
rendelkezel, tudod. Szóval. Azzal az erővel, amit kaptál több dologra is képes
vagy, de azok kissé veszélyesek rád, és az emberekre nézve, vagyis azokat
inkább nem mondanám el, mert még a végén kipróbálnád Mandy Lipthic-en – az
alaptalan vádolása miatt karon csaptam a szabad kezemmel – Tudom, hogy igazam
van, de mindegy. Hol is tartottam? Ja, igen. Az őrangyalok tudnak a védenceik
gondolataiban olvasni, és az elméjükben járni, na ez az angyallelkűeknél is
ugyanígy van, azt kivéve, hogy ők képesek bejárni közel 7 milliárd ember
elméjét is, azaz mindenkiét, és szó szerint bejárni. Hát nem szuper? – igazából
fogalmam sem volt, hogy mit is érezhetnék. Eddigi 17 évemet úgy éltem le, hogy teljesen
normálisnak hittem magam, erre egy héten belül kiderült, hogy: őrangyalok, és
démonok nemcsak filmekben és egyéb kitalált dolgokban léteznek, a szüleimet
megölték az angyalvadászok, én pedig beszívtam az őrangyalom lelkét, ami által
angyallelkűvé váltam, aki képes mások elméjében mászkálni. Kihagytam valamit?
Nem hinném.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Hány hozzám hasonló van még a világon? – kérdését kikerülve kérdeztem rá másra, ami talán nem fog annyira megrázni, mint
a többi.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem tudom, de minden országban van
maximum kettő. Tessék kiszámolni! – Utasítását meg sem hallva kérdeztem valami
mást.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Fontos neked ez a ház, hogy állandóan
idehozol?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Igen, és tulajdonképpen neked is az
lenne, ha vissza tudnál emlékezni az árvaház előtti időkre. Ez az a hely – itt
jelentőségteljesen körbe mutatott -, ahol leélted életed majdnem első két évét
– meglepődni sem volt időm olyan gyorsan mesélte tovább eme ház történetét –
Miután sikeresen megszöktünk a vadászok elől, ledőltem a ház tövébe, és teljes
kétségbeesésbe estem, miszerint hogy foglak egyedül felnevelni? Nem akartam,
hogy egy olyan pici gyerek máris árvaházban végezze, azt meg főleg nem, hogy
idegen kezekbe kerülj. Ahogy ott ültem, és gondolkodtam, eszembe jutott az,
hogy egy bizonyos ideig velem maradhatsz, mármint az én gyermeki gondozásom
alatt lehetsz, ebben a kis kunyhóban. Miután betörtem az ajtaját, megalkottam a
tökéletes otthont számunkra, ahol soha senki nem tud minket megtalálni. Itt
tanultál meg járni, itt mondtad ki az első szavaidat, amikre máig emlékszem,
itt tettél meg mindent, amit egy fél és két év közötti gyerek megtehet. Így
nevelkedtél 1 és fél évig, aztán úgy döntöttem, hogy ideje, hogy jobb kezekbe
kerüljél. Így lett az árvaház az új otthonod. Persze, ott sem hagyhattalak
egyedül. Legjobb barátoddá váltam egészen addig, amíg Deanék el nem vittek
onnan.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Ha egész végig mellettem voltál, miért
nem maradtál velem véglegesen? – szóltam bele, mielőtt megint egy másik témára
tért volna rá.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Tudod, van az az időszak, amikor magadra
kell, hogy hagyjalak. 13 éves korodban jelentkeztek nálad az angyallelkűség
első tünetei. A pánikbetegséget is arra foghatod, meg a barátok nélküliséget.
Ez az időszak egészen mostanáig tartott. Azért vagyok most itt, hogy
megtudhasd, hogy miért is történnek furcsa dolgok veled. Eddig nem szabadott
tudnod, ne kérdezd, hogy miért, én sem tudom, de ez a szabály, amit kötelező
betartanom.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Különben? – kérdeztem rá pár perc
emésztés után. Mérges fejet vágott, de fogalmam sincs miért. Talán a démoni
bensője miatt, sőt biztosan, hogy a miatt lett hirtelen dühös. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Különben elveszik a lelkemet, és én nem
lehetek többé veled – ijedt arcomat látva folytatta - Bizony,
megtörténhet. Sőt, ha te a Pokolba jutnál, amit erősen kétlek, akkor is a
lelketlenség lesz a bűnöm – nagyot sóhajtva hajtotta le a fejét, azért, hogy
lenyugodhasson, majd lassan felhúzta – Bocsánat, csak tudod ezek a buta
érzések. Legszívesebben még azt az ajtót is kiszedném a helyéről, hogy aztán
kettétörhessem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Semmi gond. Tudom, hogy ezek nem a saját
érzéseid – kezemet a vállára téve kezdtem el simogatni. Nagyon aggasztott, és
elszomorított ilyen töröttnek látni. Nem érdemelte volna meg ezt a sorsot. Nem
kellene most velem szarakodnia, ha nem tűnt volna el a lelke bennem, nem
kellene most az érzéseivel dacolnia, ha nem támadtak volna ránk azok az idióta
vadászok. Mintha a démon átköltözött volna belém olyan hamar terített le a
méreg. Kezeim ökölbe szorítottam, és legszívesebben belevágtam volna az
asztalba. Conor megérezte ezt, és átölelt. Szorítása kiűzte belőlem az ördögöt,
de a helyébe sajnálat, és fájdalom került.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Ideje lenne hazatérned, és készülődnöd,
nem gondolod? – Mondata végénél elmosolyodott, majd elvált tőlem. Felállt, és a
kezét nyújtotta. Egy vigyorral az arcomon elfogadtam jobbját, amivel segítette
a feltápászkodásomat. Összefűztem az ujjainkat, mire felém fordította kunkori
vigyorát – Tudtommal neked barátod van – az a vonal az arcán szívdöglesztőből
huncuttá változott, mire megszorítottam kiskacsóját.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem te mondtad azt, hogy mi egyek, és
ugyanazok vagyunk?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Igazad van – bólintott.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Megvárta, míg a busz bekanyarodik
az utcába, majd a kezemet elengedve tűnt el a szemem elől. Először megijedtem,
aztán fejbe vágtam magam a butaságom miatt. Minél hamarabb megszokom, annál
kevesebb mentális fájdalmat okozok magamnak a hülyeségeimmel.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Conort a szobámban láttam meg
legközelebb. Mintha már ott várt volna, amiről tudom, hogy aligha lehetséges, mondjuk,
minimális tudásom mellett ki tudja, hogy mi az elvégezhető és mi nem?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Azt a cuki fehér ruhádat vedd fel a
vacsorára! – motyogta csukott szemmel. A mondat végén csücsörített, majd csókos
hangokat adott ki. Hozzávágtam a kabátomat, majd a cipőmet. Kinyitottam a
szekrényemet, hogy azután a ruha után kutassak, amit ő ajánlott. Meg is
találtam. Kihúztam a többi közül. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- De hát kint lesz az egész hátam! –
forgattam meg az adott öltözéket magam előtt. Valóban csinos darab volt, az
egyik kedvencem, de ezt nem majdnem októberben kéne hordani.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Akkor majd egy atlétát veszel alá, de
mindenképpen ezt kell viselned! – kelt fel, hogy utána a ruháim között fancsali
képpel nézelődjön. Ki is húzott egy fehér trikót, majd a kezembe adta.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Miért akarod annyira, hogy ezt vegyem
fel? – kérdeztem rá.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Mert ebben vagy a legszebb.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">Nem tehettem róla, de a szám és a fülem
közötti távolság kezdett megszűnni. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt;">∞<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Az Agnotraill családdal töltött idő kellemes
csalódást jelentett számomra. Persze már többször is találkoztam a tagjaival,
de még nem igazán volt részem egy családi vacsorában velük. Max, Riley apja
máris lányaként kezelt, ami igazán jól esett. Egyedül Lola csőrét csípte, hogy
én ott vagyok, de ez senkit sem érdekelt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Először féltem belépni a házukba az álmom
után, de úgy tűnt senki se akar megölni. Ez alól ismételten az előbb említett
boszorkány a kivétel. Az a lány semminek sem örül. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Olyan gyönyörűek ma a csillagok –
ébresztett fel a bambulásomból szerelmem. Egy-egy bögre forró csokival a
kezünkben, pokróccal az ölünkben ültünk kint egyedül – na, jó nem, de Conor
jelenlétéről mindenképp el akartam akkor feledkezni - az elő teraszukon, és az
éjszakát néztük. A hold fénye bevilágította az egész utcát, mindent tisztán
lehetett látni olyan szinten ragyogott a nála kisebb égitestek között. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Valóban
lélegzetelállító volt a látvány, élvezet volt nézni, de közel sem volt annyira
szép, mint a mellettem ülő személy, ahogy az éjszakai égben gyönyörködött.
Emlékeim közé küldtem ezt a pillanatot, hogy még öreg korunkban, mikor már
ráncos és pocakos lesz, ilyen módon tudjak rágondolni. Ahogy kék szeme a
csillagok ragyogásával vetekszik, és szája enyhe mosolyra húzódik, mikor fejét
felém fordítja. Éreztem, ahogy ajkaim kiszáradnak, és csókja után vágyakoznak.
Ó, édes istenem. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Kérdését
meg sem hallva tapasztottam össze a szánkat. Nem volt az a csók se
szenvedélyes, se tüzes. Édes volt, és szeretettel teli. A szívem ritmusa
gyorsabbra váltott, ahogy kezét nyakamra simította. Lágyan kóstolgatta ajkaim,
mintha most csókolna meg először. Meghaltam belülről. Nem akartam elválni tőle,
de a tüdőm oxigént követelt. Homlokomat az övének döntöttem. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Annyira szeretlek – suttogtam.
Milliméterekre volt tőlem, mégis egy kilométernek hatott a szememben.</span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Én is téged – orrainkat összesimította,
majd magához húzott még egy csókra. </span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-17801471677094929062014-12-31T10:55:00.003-08:002015-07-28T14:41:06.262-07:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 40pt;"><span style="color: #45818e;">Boldog újévet kívánok, minden kedves olvasómnak!</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYkCVx42BmCzNKClXO1kHNbmz9sht-OfALsFe876wNoK1KfZSCoGAvawqzoNkjU995ylYVL1g7HMdx91XHZCl6H_lFDZj88Sw7fuVuhpLNN61Un_xzocduTO5XyrTrQHWtT859SKHFygQ/s1600/pretty_fireworks.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="120" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYkCVx42BmCzNKClXO1kHNbmz9sht-OfALsFe876wNoK1KfZSCoGAvawqzoNkjU995ylYVL1g7HMdx91XHZCl6H_lFDZj88Sw7fuVuhpLNN61Un_xzocduTO5XyrTrQHWtT859SKHFygQ/s1600/pretty_fireworks.gif" width="400" /></a></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Ezúton is szeretnék nagyon boldog, szerencsével
és élményekkel teli új évet kívánni mindenkinek, aki akár egyszer is meglátogatta a blogomat!<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt; line-height: 115%;">Huh, 2015. Hogy elrepült ez az év is,
nem, vagy csak én éreztem ezt? Megszeretném nektek - minden olvasómnak -
köszöni, hogy velem volt, és elolvasta a történet fejezeteit, még akkor is, ha
időközben megunta, majd talált ennél sokkal jobban megírt blogot magának, amit
olvashatna. Sosem fogom elfelejteni azt a sok szeretet, díjat, akár még egy kis
pipát is, amit tőletek kaptam, nagyon, nagyon jól esett!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt; line-height: 115%;">Szóval, ja. Nagyon köszönök mident, és nagyon remélem, hogy a 2015-ös évetek sokkalta jobb lesz, még akkor is, ha ez is remek volt, és, hogy jövőre is követni fogjátok Faith történetét!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt; line-height: 115%;">Élvezzétek még ki ezt a pár órát, még mielőtt az utcákat tűzijátékok végtelensége tölti meg, és igyatok sok gyerekpezsgőt, de a kabaré nézését se hagyjátok ki!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 36pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 36pt; line-height: 115%;">B</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 22pt; line-height: 115%;">oldog </span><span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 36pt; line-height: 115%;">Ú</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 22pt; line-height: 115%;">j</span><span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 36pt; line-height: 115%;">É</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 22pt; line-height: 115%;">vet </span><span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 36pt; line-height: 115%;">K</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 22pt; line-height: 115%;">ívánok! </span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 22pt; line-height: 115%;">Ari xx</span></div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-28720166497182903152014-12-24T00:41:00.001-08:002015-10-26T07:13:38.596-07:0008.) Angyallelkű<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 36pt;"><span style="color: #274e13;">Ho</span><span style="color: #6fa8dc;"> </span><span style="color: #cc0000;">Ho</span><span style="color: #990000;"> </span><span style="color: #274e13;">Ho </span><span style="color: #cc0000;">Ho!</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 36pt;"><span style="color: #274e13;">B</span><span style="color: #45818e;">oldog</span><span style="color: #3d85c6;"> </span><span style="color: #cc0000;">K</span><span style="color: #45818e;">arácsonyt</span><span style="color: #274e13;">!</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">Drágalátos olvasóim, innen szeretnék nektek virtuálisan kellemes ünnepeket
kívánni és még annál is jobb szünetet! Kívánom, hogy minden álmotok az
ajándékok kapcsán valóra válhasson, és, hogy örüljön a meglepetésének az is,
akinek ti vetettek valami szépet. Remélem, hogy jól telik majd ez az ünnep
számotokra, de tényleg! Hallgassatok <i>All I Want For Christmas is You</i>t,
faljatok bejglit és olvassátok el ezt a fejezetet! Kellemes olvasást és boldog
karácsonyt – még egyszer, meg százszor – az én drága olvasóimnak! <o:p></o:p></span><br />
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">Majd' elfelejtettem. Köszönöm, hogy vagytok nekem, és hogy összehoztátok a </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: large;">2300</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> nézettséget a blogon! Legszebb karácsonyi ajándékom!♥</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 24pt;">Ari xx<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: right;">
<span style="color: #45818e;"><span style="font-family: Champignon; font-size: 48pt; line-height: 115%;">Angyallelk</span><i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 22pt; line-height: 115%;">ű</span></i></span></div>
<span style="font-size: 14pt;"></span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioDQaehMdUEf-sdcbVRyaKnNG0ngSR589P2yRrH8RPAjjahQ6LxkzAgRmIIUPfaEmkU6CMWqlmXRQmOJJpA06L2emq-ooLxgDHP5STbDvN8YTHtI1Bakh6bdsWcNYtCH1JnWWCZw7xarc/s1600/tumblr_mnnzd4ec9C1ry5v84o1_250+(1).gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioDQaehMdUEf-sdcbVRyaKnNG0ngSR589P2yRrH8RPAjjahQ6LxkzAgRmIIUPfaEmkU6CMWqlmXRQmOJJpA06L2emq-ooLxgDHP5STbDvN8YTHtI1Bakh6bdsWcNYtCH1JnWWCZw7xarc/s1600/tumblr_mnnzd4ec9C1ry5v84o1_250+(1).gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=NRX_2ABsS_w">Fall</a></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> -</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: x-large;"> </span><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;">M</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">i az, amire a legjobban vágysz? –
Kérdezte Riley, miközben végigsimított a hajamon. Az elmúlt fél órában
folyamatosan ezt csinálta, egyszerűen nem bírta abbahagyni a mellkasán fekvő
fejem simogatását, amit nem is bántam, sőt! Imádtam. Néha egy-egy homlok
csókkal jutalmazott meg, ami kinyírt. Egyik karom átdobtam a teste fölött,
csakhogy közelebb húzhassam magamhoz, és könnyebben ölelhessem. Az illata
teljesen elkábított, imádtam. Minden egyes centiméterét a testének. A
hangját, az ajkai ízét, és gyönyörű íriszeit, amiben öt órán keresztül akarok
kalandozni, meg persze a jellemét. A gyengéd, mégis védelmező tulajdonságát. Ő
az a fiú, akiről mindig is álmodtam, és ahányszor vele vagyok, rájövök arra,
hogy mennyire szeretem őt. Édes Istenem, köszönöm neked eme égi csodát! <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Egy cicára – lehunytam a szemeimet, hogy csak arra a mámorító illatra
tudjak figyelni, ami neki van – Egy gyönyörű, kék szemű, fehér cicára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Szóval engem akarsz macskába – nem láttam, de szinte éreztem azt a
szemtelen vigyort az arcán. Ennyit a meghitt pillanatokról. Felültem, majd
hozzávágtam egy párnát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Hülye! – Nevettem el magamat, aztán visszatértem az eredeti pózomba. Egy
ideig még csöndben feküdtünk ott, egymás lélegzeteit hallgatva, majd leendő
férjem megszólalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Tudod, apám szerint túl sokat vacsorázom nálatok, és azt gondolja, hogy
alig voltál te még nálunk, szóval – most meg fogja tiltani, azt, hogy a fia
velem legyen? Éreztem, ahogy a szívem repedezni kezd, a jó kedvem meg
elszállni. Olyan volt, mintha a szavak letiportak volna, és a földön rugdostak
volna. Sírni támadt kedvem, de még mielőtt kifolyt volna a könnyem, folytatta –
Úgy gondolja, hogy ma el kell jönnöd hozzánk vacsorára. Vigyázz, mit mondasz, a
végén besértődik! – a megkönnyebbültség olyan mértékben szántott végig a
testemen, hogy majdnem összerogytam a súlya alatt. Újra megfogtam a párnámat,
és elkezdtem azzal ütögetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Te szemét! Hogy lehetsz ilyen? Nem szép dolog a frászt hozni a
barátnődre! Te kis piszok! – Minden szónál rávertem egy nagyot, amit Ő nagy
erővel próbált kivédeni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Akkor ezt egy igennek veszem. Tízre legyél kész! – Adta meg az
utasításokat, majd kiszaladt a szobámból. Azt még hallottam, ahogy elköszönt
Jennifertől, majd egy ajtó csapódást. Egy hatalmas vigyorral az arcomon dőltem
vissza az ágyamra, az estére gondolva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Ám még mielőtt meglátogathatnám kedvesem családját, meg
kell ismernem a sajátomat, magammal együtt. Ez a gondolat kissé nyugtalanított,
és felfordította a gyomrom. Tudtam, hogy már elég sokszor gondoltam ezt, de nem
hiszem, hogy ki fogom bírni bármilyen rosszullét nélkül. Legalább egy kicsit ki
fogok akadni, érzem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Egy hatalmas sóhajjal körítve ültem fel az ágyamon, majd álltam
fel, hogy neki leselkedjek a holnapi házinak. Ez csak még rosszabb érzést
keltett bennem. Remekül értek ahhoz, hogy elrontsam a kedvem pár kusza
gondolattal. Éljenek az agyszüleményeim! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> A Riley által hozott jegyzeteket
pakolgattam az íróasztalomon, mikor az egyik papír leesett. Leguggoltam érte,
de ahelyett, hogy akadálymentesen egyenesedtem volna föl, a fejem búbja
találkozott az asztal sarkával. Nem tudom, hogy előbb káromkodtam-e, és aztán
adtam ki az ”áu” hangokat, vagy éppen fordítva, viszont azt tudom, hogy
rohadtul fájt ez az ütközés. Az ütés pontját fogva csoszogtam ki a fürdőbe,
hogy egy vizes törülközővel oltsam el fájdalmam. Jaj, csak ne legyen púp a
helyén! Magamban, halkan elmormoltam egy fohászt, miközben a vizes rongyot
raktam a fejemre, majd belenéztem a tükörbe. A szemeim ismételten fehér
gyémántokként ragyogtak, ám most nem estem hátra a meglepődéstől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Már tudom, hogy mitől van. Na, jó, nem igazán, de
legalább tudom, hogy nem evilági ez a dolog. Nem, mintha ez a gondolat
megnyugtatna, sőt. Még mindig nem hiszem el, hogy tényleg létezik ilyen, és,
hogy én is benne vagyok. Megrémít, nem is kicsit, de ez van. Nem tudok kilépni
belőle, vagy elfelejteni az egészet. Az lehetetlen lenne. Ám minden
lelkiállapotra ártalmas dolgot kivéve, izgalmas is. Hiszen, kivel esne meg az,
hogy találkozik az Őrangyalával? Tuti, hogy az osztályomban én vagyok az
egyetlen, akivel ez megesett. De a szemeimhez visszatérve. Tényleg meg kéne
kérdeznem, hogy mitől olyanok, amilyenek. Fel kéne írnom a képzeletbeli
listámra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Visszasasszéztam a szobámba, ahonnan 2 óra múlva kiléptem, miszerint
mindent tudok. Persze, ez nem jelentette azt, hogy alaposan bemagoltam mindent,
sőt! A matek házit csak félig értettem meg, a kémiát egy fintorral az arcomon
raktam félre, a törihez meg hozzá sem nyúltam. Igen, jól gondoljátok. Kitűnő
tanuló vagyok, a legjobb az osztályban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Nagy tanulmányi kutatásaim elvégzése után a nappali felé
vettem az irányt, ahol édes kis húgocskám szórakozott a kockák dobálásával. Jó
párszor eltalálta édesapját is, aki nem reagált erre semmit, csak tűrte. Még
sem kezdhet el üvöltözni egy 1 éves kislánnyal. Lehuppantam mellé, majd
kivettem a kezéből a távirányítót. Ma reggel sajnos eltávolította a
televíziót a szobámból. Nem mintha annyit használtam volna, de hiányzik. Végig
feküdtem a kanapén, a lábamat az ölébe rakva, majd bekapcsoltam az MTV-t. Éppen
a <i>Faking it</i> ment rajta. Már teljesen belemélyültem, mikor Dean
felszólalt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Hey, ez nem
gyerekeknek való, kapcsolj csak el!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- 17 éves vagyok, nem
gyerek – háborodtam fel. Még hogy gyerek, pff. Ez felér nálam egy sértéssel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Phoebe –ra
gondoltam. Na, kapcsolj csak el! Lehetőleg valami sport csatornára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Meg még mit nem! Nem
fogok én a semmiért rohangáló embereket nézni! – Ezzel a lendülettel ráültem a
kapcsolóra. Hiába próbálta megszerezni, nem sikerült neki. Elhárítottam a
lopási kísérleteit. Ám mikor már a képébe röhögtem volna, miszerint <i>HAHA
EZT MEGSZÍVTAD!</i>, megfogta a lábamat, és elkezdte csikizni a talpamat. A hirtelen
jött viszkető érzéstől, és a meglepődéstől, hogy ilyen gusztustalan módszereket
alkalmazott, leestem az eddigi fekhelyemről. Egy kockától nem messze értem
földet, ráadásul, amint ezt Phoebe meglátta, rögtön rajtam kötött ki. Apja,
ahogy ezt észrevette, hangos nevetésben tört ki, anyja pedig kinézett a
felségterületéről, azaz a konyhából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Hogy titeket nem
lehet egy percig se a magatokra hagyni, ez nem igaz! Olyan, mintha három
kisgyerekem lenne pedig tudomásom szerint, csak egy van – mondta kissé
szemrehányóan, majd lányát és a távirányítót felkapva ment vissza a királyságába. Persze az
utolsó lépéseknél, még visszafordult, hogy meghallgassa férje <i>Nem én
kezdtem! </i>kifogását, amivel nem igazán foglalkozott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Pár percig csöndben ültünk, miközben a fekete képernyőjű tévét
bámultuk. Ezt a rettentően zavaros csendet én törtem meg méghozzá egy eléggé
fontos kérdéssel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Ma Riley meghívott
magukhoz vacsorázni. Elmehetnék? – Elővettem a legaranyosabb, legbocisabb
szememet, miközben kiskutya képet vágtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Ha estére haza
jössz, nyugodtan – rántotta meg a vállát. A boldogságtól a nyakába ugrottam, és
nyomtam egy hatalmas puszit az arcára. Visszaölelt, de miután megunta ezt a
gyönyörű pillanatot, elvált tőlem. Oka nem volt, csak kifogása, miszerint
nagyon közel állok ahhoz, hogy megfojtsam. Megforgattam a szemeimet, és
felálltam mellőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Az órára pillantva rájöttem, hogy már csak 1 órám van arra,
hogy felkészüljek a Conorral való találkozásra. Felszaladtam az emeletre, hogy
ruhát váltsak, megfésülködjek, és átgondoljam azt, hogy biztos elszeretnék-e
menni. Kis betojiként mindig visszahátrálok, tudom. De egyszerűen nem vagyok
képes egyenes döntés hozni ezen a téren, és ez már nagyon idegesít.
Viszont akármennyire is vagyok döntésképtelen, mindenképpen el kell
mennem hozzá, nincs más választásom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Egy mély, nyugtatónak szánt levegőt véve vettem fel a pulcsimat,
majd az ajtóhoz vágtatva egy köszönéssel léptem ki azon. Ismételten
belélegeztem az oxigént, és lassan kifújtam. Eléggé lehűlt már a levegő, így
visszaszaladtam egy vékonyabb kabátért. Kezeimet zsebre dugva indultam el
hosszú utamra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> A sétálást kihúztam a listáról, inkább a
tömegközlekedést választottam, amivel 10 perc alatt sikeresen odaértem, a kb.
45 perces gyaloglás helyett. Viszont túl korán volt még, mikor leszálltam a
buszról. Én buta, elkezdtem aggódni, ahelyett, hogy eszembe jutott volna az,
amit Conor mondott tegnap. Ő mindig ott van mellettem, akkor ér Ő oda, mikor én
is, és erre csak a ház felé vezető út felénél jöttem rá. Képzeletben jól fejbe
vágtam magam, majd meg is bocsájtottam hülye gondolatomnak, mivel még mindig
hozzá kell ezekhez szoknom, ami el fog tartani egy <b>jó</b> ideig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Mikor a romos házhoz értem, Conor már ott volt. Persze, hogy
ott volt, velem jött. Nagyban mosolyogott, gondolom a butaságomon. Képzeletben
jól vállba csaptam, de élőben, csak egy halk <i>Sziá</i>t mormoltam el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Mehetünk? –
Nyújtotta a kezét felém, mire én összeráncolt szemöldökkel néztem rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Hová is pontosan? –
Kérdeztem vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Oda, ahol minden
elkezdődött – mondta sejtelmesen, majd hozzátette – Útközben pedig felteheted a
kérdéseidet, tudom, hogy vannak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Vagy egy tengernyi, igen – válaszoltam pár perc múlva, miközben próbáltam
a legközelebb maradni hozzá. Szinte rohant előre, én meg ballaghattam utána.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Mond csak! – Kiáltott hátra. Leszakadt faágakat kerülgetett nagyban,
szinte ugrált körülöttük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Először is várjál meg! Nem vagyok olyan gyors, mint te – meghallgatta
kívánságom, és bevárt, viszont, amint mellé értem ismételten belekezdett gyors
vágtájába. Szemet forgatva hagytam a dolgára, miközben a kérdéseken
gondolkodtam. Nem igaz, hogy pont akkor nem jutnak az eszembe, mikor kéne! Ez
idegesít, nagyon. Pár perc agytorna után kiböktem az első kérdésemet – Szóval.
Mikor azt mondtad, hogy mindig ott vagy mellettem, akkor tényleg mindig mindig?
Mármint, még akkor is mikor én…- nem tudtam befejezni a mondatot, inkább
választottam az elpirulást. Kissé kínos erről a dologról beszélni, főleg egy
fiúval. Egy fiúval, aki az Őrangyalom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Igen. Ott vagyok, mikor könnyítesz magadon, és még akkor is mikor mások
könnyítenek rajtad – oké, fehér arcbőröm piros színben égett. Szó szerint. Nem
kellett tükör ahhoz, hogy megállapíthassam, hogy mennyire égek kívülről. Conor
viszont tök normálisan kezelte a helyzetet, ám zavaromat kissé feloldva mondta
ezt – Nyugi, egyiknél sem nézek oda.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Hát ez igazán nyugtató, mostantól nem mehetek el úgy vécére, hogy ne
érezném azt, hogy figyelnek – hangosan felnevetett, szinte beleremegett az
erdő. Ja, hogy elfelejtettem megemlíteni? A kis ház már eleve az erdő közelében
állt, ami nem volt túl bizakodó, sőt, kirázott tőle a hideg, de az a tény, hogy
egyenesen az a fák sokaságának közepe felé sétálunk, hát Isten óvjon minket, mindentől, ami
gonosz, és nem evilági – Egy másik kérdés. Ha te tényleg az őrzőm vagy, miért
nem szerzel a családunknak egy kis pénzt? Mondjuk 100 dolcsi nagyon jól jönne
nekem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Az Őrangyalod vagyok, az a dolgom, hogy megvédjelek, nem az, hogy
kisegítselek pénzügyileg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Megvédeni, tényleg? És hol voltál akkor, mikor 13 évesen hanyatt vágódtam
a görkorimmal? – kérdeztem felháborodotton, kezeimet a mellemen összekulcsolva.
Megállt, és visszafordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Nem úgy védelmezni! Inkább mondom azt, hogy megóvlak a károst dolgoktól,
mint a nagymennyiségű alkoholfogyasztás, drogok, lopás, gyilkosság, és
tetoválás – az utolsó szó kissé meglepett. A kezem akaratlanul is a
tarkómon lévő szárnyaimra kúszott. Tavasszal csináltattam őket, csak úgy, semmi
jelentés nélkül. Azt gondoltam, hogy jól néznek ki rajtam, és miért ne
varrassam ezt magamra. Így már kicsit ironikus, hogy pont ezt választottam ki
magamnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Tetoválást? – kérdeztem vissza félelemmel a hangomban. Ha ez az egyik a
az általa felsorolt főbűnöknek, akkor én…Nem! Ne is gondolj erre!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Igen. Mikor Jerome Agnolotirailleur egyfajta tintaként
csöpögtette bele a démon vérét a sebébe, ezzel megátkozva a vérvonalát, az
felért vagy 455115 tetoválás készítésének a fájdalmával, ezért tiltott,
mert meg leszel akkor átkozva. És igen, tudom, akkor nem végeztem túl jó
munkát, de bankot még nem raboltál, szóval van remény.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Ha már a démonos bigyónál tartunk, akkor megkérdezem. Neked azért nincs
szárnyad, mert nem vagy teljesen angyal? – hangzott el a harmadik kérdés is a
számból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Nem. Pontosabban, igen, de ennek sem köze sincsen a démonokhoz. Eleve nem
vagyok teljes mértékben angyal. Mármint ember sem vagyok, de ah – lehajtotta a
fejét, majd egy mély lélegzetvétellel együtt összeszedte a gondolatait –
Szóval. Vannak az Angyalok, nem az <b>ŐR</b>angyalok, hanem a simák. Nekik
van csak szárnyuk és a leghatalmasabb erejük. Az én fajtámat, pedig lehet ”fél
angyalnak” is nevezni, mivel erőnk sokkalta kisebb, mint az övékké, sőt még az
angyallelkűeknél is. A mi kapacitásunk a védelmezés határain kívül teljesen
kifullad, mivel csak ez a feladatunk. Tehát ezért nincsen szárnyam. De még
mielőtt megszólalnál. Nem azért vagyok ”fél angyal”, mert vagy az apám, vagy az
anyám ember volt, nem. Az erőm nagysága miatt. Érted? – Válaszul kissé
bizonytalanul bólintottam. Kissé túlbonyolította az egészet, de megvan, hogy
miről beszélt. Egyedül csak az angyallelkű mivoltára nem jöttem rá, habár
eléggé nyilvánvaló jelentéssel bírt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Utolsó kérdés. Mennyire szép Riley őrangyala? – a kérdéstől kissé
megmerevedett, és olyan hirtelen állt meg, hogy majdnem neki ütköztem. Pár
centi választott volna el tőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Öm..nem tudom. Az angyalok nem tudják megérezni a fajtájuk tagjainak a
jelenlétét. Amúgy meg...minek kérdezed? – A mondat első felénél megköszörülte a
torkát, és úgy válaszolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Csak, hogy tudjam, hogy még véletlenül se jönnének össze – rántottam meg
a vállam. Conor ismételten hátrafordult, csakhogy felhúzhassa a szemöldökét –
Mi van? Tudod mennyi könyv szól erről? – nem mondott semmit, inkább csak
hangos, hasfogós nevetésbe kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Reménytelen eset vagy! – karolt át, majd elkezdett maga után vonszolni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> 20 méternyi sétálás és csend után egy kisebb földútra tévedtünk, még
pár lépést mentünk, mikor Védelmezőm megállt. Szomorúan sóhajtott, majd
elkezdte a szemét törölgetni. Könnyezett. Nem tudom, hogy mitől kezdett el
sírni, de nekem szenvedést okozott ilyen összetörten látnom Őt, ám minél
közelebb lépkedtem hozzá, annál jobban éreztem a fájdalom és a vesztés súlyát a
szívemben. A mellkasomhoz kaptam. Borzalmas volt, szinte kínzott. Legszívesebben
levetettem volna magamat a földre, annyira fájt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Conor! – nyújtottam felé a kezem, mert nem bírtam
tovább. Bármelyik percben összecsukhattam volna. Kipirosodott szemekkel fordult
felém, és rögtön elkapta a felé nyújtott végtagomat. Magához rántott, olyan
erősen, hogy milliméterek nem tudtak volna elválasztani minket. Karjai közt
rögtön megnyugvásra leltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkynMnZeNp5TC4gcZaLAYT99460qaECjF09ROa2lhOvB_yg2odbqjNTFD3JFkr-GlvoyU3nQcSYF6hu-jR9SzgQQWQ-5pABYXD9GZzzxwY7VuFiMz6928H-gb4JvdAhnwp5osg3qVU8hk/s1600/giphy.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="128" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkynMnZeNp5TC4gcZaLAYT99460qaECjF09ROa2lhOvB_yg2odbqjNTFD3JFkr-GlvoyU3nQcSYF6hu-jR9SzgQQWQ-5pABYXD9GZzzxwY7VuFiMz6928H-gb4JvdAhnwp5osg3qVU8hk/s1600/giphy.gif" width="320" /></a><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Itt vagyok, foglak, nyugi! Én is éreztem. Mindent.
Nemcsak azért, mert össze </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">vagyunk kötve. Ez a hely ezt hozza ki belőlünk. Itt mind a ketten
elvesztettünk valamit, ami fontos a számunkra – összekulcsolta az ujjainkat, és
hirtelen megvilágosodtam, de nem a legjobb értelemben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Egy feketére égett kocsi állt az út mellett. A lélegzetem
elállt. Azt hittem ott rögtön rám támad a pánikroham. A kezemet a szám elé
tettem. Elborzadva néztem a maradványok illúzióját. Minél közelebb voltam az
eszméletvesztés szakadékjához, Conor annál jobban szorított magához. Ő
elfordította a tekintetét, inkább nem nézte Őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Az a sok látomás a füstről, és a tűzről, a sikolyok, melyek még mai
napokig a fülemben csengnek, mind ide vezettek. Ide, ahol a szüleim az életüket
vesztették.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> El akartam szabadulni, és elfutni innen, de a testemet körül
ölelő karok nem engedték. Sírva fakadtam, nem bírtam tovább érzelmileg. Annyi
minden játszódott le bennem, hogy azokat még Conor sem tudná számon tartani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Conor a vállaimnál fogva magához ölelt, olyannyira, mint eddig még
senki, soha. Fejemet a mellkasába temettem. Szapora levegővételei miatt, hamar
rájöttem, hogy Ő sem tudta visszatartani a könnyeit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Ott álltunk egymást ölelve, miközben kölcsönösen próbáltuk
megnyugtatni a másikat kisebb sikerekkel. Pár perc múlva, elváltunk, és
letörölgettük a könnyeinket. Lábam remegett az enyhe sokktól, amit kaptam,
szerintem a beszédem sem lenne valami tökéletes, de legalább túléltem ezt a
traumát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Az árvaházban is megmondták, ha egy gyerek szülei úgy halnak
meg, hogy a pici még egyáltalán nem emlékezhet rájuk, az kisebb fájdalmat fog
nekik okozni, habár az az érzés, mikor rájössz, hogy emlékeid alapján, szinte
nem is ismerted a családodat, az kiábrándító, és elszomorító.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Még mindig Conor kezét szorítottam. Felnéztem rá. Még mindig
összetörten nézett valamit a háttérben. Próbáltam ráfókuszálni, de nem találtam
semmi érdekeset. Nem is kellett megkérdezném, hogy mit néz, már mondta is a
választ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Látod azt a kihalt törzsű fát
innen pár lépésnyire? – Mutatott a távolba. Szemeimmel követtem a kezét,
egészen addig, amíg meg nem állt. Megtaláltam. Nem messze volt egy kisebb,
elkorhadt, lombnélküli növény. Szegénykém elég ramaty állapotban volt – Ott,
azon a helyen veszítettem el a lelkem egy részét. Ahányszor erre a helyre
gondolok, mindig nehezebben fogom vissza a démoni énem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- De várj! Hogyha a Lélekvadászok miatt elvesztetted a
lelked, az hova szállt? – A választól, amit kaptam kissé nagyon
meglepődtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Beléd. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Hogy mi van? – feleletétől majdnem seggre estem, és ebben
segített volna remegő lábam is – Belém? Belém? Ez meg mit jelent?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">- Azt, hogy azon a brutális éjszakán Angyallelkű lettél, de beszéljük ezt
meg a házban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;"> Az idő visszafelé repült. Úgy éreztem, mintha 2 percet sétáltunk
volna, de az 10 perc lehetett, vagy több. Még mindig nem voltam benne biztos,
hogy az a ház tényleg biztonságos-e, de akkor és ott nem érdekelt. Válaszokat
akartam, méghozzá azonnal. Majdnem feltéptem az ajtót, mikor beléptem. Éreztem,
ahogy beleremeg a ház, ami a frászt hozta rám. Mikor Conor is betette a lábát,
a ház a romos állapotából hirtelen az illúzió verziójára váltott, ami egy
kicsit megnyugtatott. Az előbb érkezett leült mellém.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif;"><span style="font-size: 14pt;">- Látom, hogy nagyon
izgatott vagy, ezért kezdjük is – kezeit a térdére tette, és ökölbe szorította.
Hogy ez mire volt jó? Remek kérdés – Szóval. Miközben a szüleid az életükért
harcoltak, addig én kimenekítettelek a kocsiból, és ahhoz a fához bújtam, amit
mutattam neked. Viszont, mikor a szüleidet legyőzték, engem kezdtek el keresni.
A legnagyobb szerencsétlenségemre, megtaláltak. Ott voltál a kezemben, mikor
elkezdték összetörni a lelkemet, hogy betehessék abba az átkozott </span><span style="font-size: 18.6667px;">palackjukba</span><span style="font-size: 14pt;"> –
itt az előttünk lévő asztalba csapott, ami miatt az illúzió villogni kezdett,
majd újra helyreállt – Viszont a kis ártatlan tested beszívta a lelkemet, és az
ezáltal kapott erőddel leverted az összes vadászt. Így lett belőled </span></span><i style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">Angyallelkű</i><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt;">.</span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<!-- Blogger automated replacement: "https://images-blogger-opensocial.googleusercontent.com/gadgets/proxy?url=http%3A%2F%2F1.bp.blogspot.com%2F-Wt1aUs9Z6Oo%2FVIhmbHo7TtI%2FAAAAAAAARkM%2FFIsfHO7ZUac%2Fs1600%2Ftumblr_mnnzd4ec9C1ry5v84o1_250%252B%25281%2529.gif&container=blogger&gadget=a&rewriteMime=image%2F*" with "https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioDQaehMdUEf-sdcbVRyaKnNG0ngSR589P2yRrH8RPAjjahQ6LxkzAgRmIIUPfaEmkU6CMWqlmXRQmOJJpA06L2emq-ooLxgDHP5STbDvN8YTHtI1Bakh6bdsWcNYtCH1JnWWCZw7xarc/s1600/tumblr_mnnzd4ec9C1ry5v84o1_250+(1).gif" -->Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-55792248565951005322014-12-12T06:08:00.000-08:002015-07-28T14:54:05.706-07:0007.) Őrangyali démon<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt 36pt; text-align: right;">
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 30.5pt;">Drága Védencek!</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"> Halihóóó, drágák! Bocsánat a sok
késésért, és azért, mert ilyen rövid, DE tartalmas, nagyon, pluszba meg, nehéz
volt megírni. Én már nagyon is jól ismerem az angyalokat, démonokat, viszont
mikor elkezdtem ezt a részt, szinte egy fontos dolog sem tudom jutott az
eszembe, szóval beletelt egy időbe, még rájöttem a legtöbbre. Imádom a
memóriámat!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"> A másik dolog, amiről beszélni szerettem volna veletek, az az,
hogy KETTŐ<s>FUCKING</s>EZER-EGYSZÁZ A MEGTEKINTÉSEK SZÁMA. WOHOOO! Nagyon
szeretlek benneteket, komolyan, halálra szorongatnálak mindannyiótokat,
ráadásul két díjat is kaptam, nem is olyan rég, szóval köszönöm mindent!♥<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;">A következő rész valószínűleg, majd csak karácsonykor lesz olvasható, rmeélem
kibírjátok majd addig! Jó olvasást!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13pt;">U.i.: Bocsánat a hibákért! </span></div>
<span style="color: #45818e;"><i><span style="font-size: 48pt;">Ő</span></i><span style="font-family: Champignon; font-size: 58pt;">rangyali démon</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM6IxKw2MVc_pp5EftgnduGytyJTEqrsTcEUwZsM-uF0hfqxAu9Xdz2VztsTa5CmDrI7EHfQLf_a9wRX5j7WUGaD2aVwUJ7kJPu0pIlLcWniKC8ytrTW0uMWKHs11VTOF8VZAi8JDmJoM/s1600/Faitnor.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjM6IxKw2MVc_pp5EftgnduGytyJTEqrsTcEUwZsM-uF0hfqxAu9Xdz2VztsTa5CmDrI7EHfQLf_a9wRX5j7WUGaD2aVwUJ7kJPu0pIlLcWniKC8ytrTW0uMWKHs11VTOF8VZAi8JDmJoM/s1600/Faitnor.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=kU_XYLVrTZk">Heart By Heart</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Champignon; font-size: 14pt;"> </span><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;">A</span><span style="color: #3d85c6; font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;"> </span><span style="font-size: 14pt;">szívroham kerülgetett, és majdnem el
is kapott, de még mielőtt kezei közé
kerültem volna, a meglepődés átvette a helyét. Az állam még a
földmagjánál is mélyebben volt. Pislogtam egyet-kettőt, de még mindig ott állt,
meg sem mozdult, mintha úgy láthatatlanná válna. </span><br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u1:p></u1:p><span style="font-size: 14pt;"> Be akartam magamnak
mesélni, hogy ez csak egy álom, nem más, és, hogy nincs is itt, de ekkor
megéreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Nagy szemeket meresztettem rá, míg
Ő kiskutyás tekintetével nézett. Hát igaz, tényleg itt van. De hogyan?</span><br />
<span style="font-size: 18px;"> </span><span style="font-size: 14pt;">Az órámra pillantottam.
Hajnali kettő. Visszanéztem a betolakodóra, majd az időt mutató kütyüre, és
végül ott állapodott meg a szemem, ahol eddig volt. Az agyam is kattogni
kezdett, de bármennyire is erőlködtem nem találtam a megfelelő választ arra a
kérdésre, hogy mi a francot keres Ő itt, arra meg végképp nem, hogy hogy a
fenébe jött be? Gyilkosan kezdtem vizslatni, hátha megtörik, és mindent elmond,
de semmi. Állta a tekintetem. A legrosszabb nem is az volt, hogy ő is dühösen
tekingetet volna rám, sőt, semmi ilyet nem tett. Helyette inkább nyugodt volt.
Nyugodt. Hogy...Hogy lehet ilyenkor nyugodt? Betört a házamba, fel is
jelenthetném!</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 18px;"> </span><span style="font-size: 14pt;">- Nem tennéd meg – szólalt
meg hirtelen, amivel a frászt hozta rám. Nem is suttogott, normál hangerőn
beszélt, mintha tök oké lenne, az hogy a nagyon reggeli órákban meglátogatott.</span><br />
<div style="text-indent: 0px;">
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;"> - Mit
keresel itt? – tettetem úgy, mintha előző kijelentését meg sem hallottam volna.
Elmosolyodott, de az a mosoly. Édes Istenem. Messzebb húzódtam tőle.</span></div>
<div style="text-indent: 0px;">
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">- Befejezem,
amit nem tudtam – adta meg a választ.</span><br />
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">- Hajnali
kettőkor? Normális vagy? – ha nem lett volna ilyen késő, vagy inkább korán,
hangosan a képébe röhögtem volna, de e helyett hangom hasonlított egy
felháborodott suttogásnak, mint egy hitetlen kacagásának.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Ez nem normális, sőt egyenesen
őrült. Pont most? Pont most, miután rohamom volt, valószínűleg miatta? Még alig
telt el egy nap! Nem állnék rá készen, érzem. Mondjuk, ezekről Ő nem tudhat
semmit. Ezek a borzalmak akkor kezdődtek, mikor elhagytam az árvaházat. De, ha
mégis igazat mond a kilétéről, akkor csak tudja, nem?</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Badarság. Ezt most azonnal
verd ki a fejedből.</span><br />
<span style="font-size: 14pt;"> Akármennyire próbáltam
ellenállni a gondolatnak, hogy a fiú csak nagyot lódított valódi kilétéről,
vagy csak valami agybajban szenved, egy részem, nagyon, nagyon, nagyon mélyen
hitt abban, hogy igaza van. Nem tudtam, hogy melyikre hallgassak, és ez
felidegesített.</span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-indent: 0px;">
<span style="font-size: 18px; text-indent: -18pt;"> </span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">- Még
mindig nem hiszel nekem? Azok után, amiket mondtam? Nem is tűnik fel neked,
hogy a gondolataidra válaszolgatok éppen? Ugyan már, Faith! Hihetetlen vagy! –
enyhén kiborult. A szemében furcsa feketeség jelen meg, amit nem tudtam hova
tenni. Ijesztő volt, ahogy bekebelezte az látószervét, de amikor lenyugvás kép
sóhajtott egyet, eltűnt. Majdnem hátraestem a meglepődéstől. Ezt hogy?</span></div>
<div style="text-indent: 0px;">
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;"> - Ja.
Köztük ezt is meg kéne beszélnünk – mutogatott az íriszei köré, majd közelebb
jött, miközben én egyfolytában hátráltam. Nem tetszik ez nekem, de nem ám. Fura
volt a közelsége, és túlságosan rémisztő. Nem bírok rá már ugyanolyan szemmel
nézni, mint régebben – Nyugi, nem foglak lecsókolni, csak kérlek, ne félj
tőlem! – hangjában volt valami, ami nem hangzott túl biztatóan.
Mintha Ő sem lenne teljesen biztos abban, hogy tényleg nem kéne tartanom tőle. </span><br />
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;"> Levette a cipőjét, majd befeküdt mellém. Egyszerre lepődtem és botránkoztam
meg. Mit képzel ez magáról? Nem vagyok olyan, aki mindenkit ráenged az ágyára.
Az egy szent hely. Legalábbis, a rémálmok előtt még annak számított. Most?
Inkább ijesztő és használhatatlan. Na, jó. Talán annyira nem használhatatlan.
Belepirultam ebbe a gondolatomban. Fél szemmel láttam, ahogy Conor a szemét
forgatja. Legszívesebben hozzávágtam volna a párnám.</span><br />
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;"> Felült, majd úgy nézett, mint egy kutya, aki a gazdájától kérne engedélyt arra,
hogy elmehessen mókusra vadászni. Ha igaz, amit magáról állít, akkor tényleg Ő
az a házőrző, akinek vigyáznia kell a tulajdonosára, bármi áron. Tudom, furcsa
egy hasonlat, de ez jutott róla eszembe.</span><br />
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;"> Felsóhajtottam, miközben a helyzetet
mérlegeltem. A múltkor még habozás nélkül, oké nem olyan sok habozással
egyeztem bele, most meg, inkább elutasítanám. Bevallom, hogy félek. Rettegek
attól, hogy megint rohamom lesz, ráadásul előtte. Már amúgy is nehezebben
vettem a levegőt, nem kell az nekem, hogy egyáltalán ne jusson bele a tüdőmbe.
Különben is. Mitől lesz nekem akkor jobb, ha megtudom, hogy ki is ő? Hiába
szeretek olvasni, nem akarok egy természetfeletti világban ragadni
főszereplőként, ám mire erre rájöttem már késő volt. Lassan, bizonytalanul
bólintottam. Szeme felcsillant, és egy mosoly ragadt az ajkaira, de azt azonnal
letörölte, miután meglátta a ”nem túl biztos” arckifejezésemet. Közelebb
húzódott, majd megfogta a karom. Felkészültem a kellemetlen érzésre, amely a
cselekedete hatására fog rám esni, de más történt. Melegség járta át a karom,
ami később az egész testemet beborította. Megkönnyebbültséget hozott, de
annyira, hogy nevetni támadt volna kedvem, és cigánykerekezni. Egy hatalmas
mosoly került az arcomra. Nem is foglalkoztam azzal, hogy akkor miért hatott
rám pozitívan a tapintása. Boldognak gondoltam magam.</span><br />
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;"> -</span><span style="font-size: 7pt; text-indent: -18pt;"> </span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">Nos, ha megígéred, hogy hinni fogsz nekem,
elkezdeném a ”mesélést” – az utolsó szót idézőjelbe tette, hiszen, ez neki nem
valami tündérmesének számított, ez számára a színtiszta igazság volt, amiről
azt akarta, hogy nekem is ugyanolyan véleményem legyen.</span><br />
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">-</span><span style="font-size: 7pt; text-indent: -18pt;"> </span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">Megígérem – önkénytelenül csúszott ki a
számon, tovább akartam volna gondolni, még mielőtt beleegyezek vagy elutasítom
az ajánlatát, de ez a boldogsághormon löket teljesen beködösítette az agyamat,
viszont mikor kezei elengedték az enyémeket, visszatértem a valóságba.
Legalábbis egy ahhoz hasonló világba.</span><br />
<div style="text-indent: -24px;">
<span style="font-size: 14pt;"> Sóhajtott egyet, majd a
hajába túrt. Az a mozdulat vagy 4124451 lány nyálát csorgatta volna ki, de nem
az enyémet, nem ebben a helyzetben. A félelem kezdett visszatérni. Ugyan eléggé
gyenge volt, de idő múltával erősebb lesz, tudom.</span></div>
<div style="text-indent: -24px;">
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;"> -</span><span style="font-size: 7pt; text-indent: -18pt;"> </span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">Igazából fogalmam sincs, hogy hogyan
kezdjem – mondta pár perc gondolkodás után – Kezdjük a szüleidnél. Mint már
mondtam, nem egy sima autóbalesetben haltak meg. Megölték őket a <i>Lélekvadászok.</i> Tudom,
hogy furcsán hangzik ez a név, de nincs mit tenni, ők így nevezik magukat, ám
amilyen hülye nevük van, olyan gonoszak is. Mindenkit képesek megölni, aki az
útjukba kerül, vagy aki azt állja. A céljuk azt, hogy Angyalt öljenek, és
elvegyék a lelküket, csupán gyerekes bosszúból. A vadászok már a 11. század óta
léteznek, ősük és teremtőjük egy bizonyos Jerome Agnolotirailleur. Tudott
az Őrangyaláról, ám arról nem tudott, hogy nem segíthet neki megölni a falu
legrangosabb emberét. Ahogy az őrök lefogták, és elvitték, megesküdött, hogy
meg fogja ölni az Angyalokat, ettől egyig, és be fogja gyűjteni a lelküket. Az
akasztására várva, a cellájában, megjelent előtte az angyal, aki cserbenhagyta,
de ahelyett, hogy meghallgatta volna a magyarázatát, az őr által elvett tőrrel
megölte, de az angyal nem halt meg. Rosszabb dolog történt vele. Démonná
változott. Azt is rögtön elmondom, hogy mit jelent, de előbb befejezném ezt.
Szóval. Miután a démont is megölte, felhasított karjába egy kardot vésett,
amibe a fenevad vérét csöpögtette. Ezzel megátkozta a saját vérvonalát. A
gonoszságtól és a vadságtól vezérelve, kitört a börtönéből, majd elmenekült egy
távoli helyre. Közel 150 gyermeket nemzett, és 40 felesége volt. Mára már a
világ minden táján követik családi ”hagyományát”. Nemcsak Amerikában, de minden
államában, és városában megtalálhatóak. Ahol emberek vannak, ott vadászok is
élnek. P</span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">ont úgy, mint
Őrangyalok. Minden személynek van egy, kivéve akkor, ha már elveszítette.
Születésükkor jelenünk meg nekik először, és lehetőleg utoljára. Segítünk
nekik döntést hozni, és megvédjük őket a rossztól, remélhetőleg, legalábbis.
Aki nem tartja be a szabályokat örök kárhozatra lesz ítélve. </span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">Az emberek őrangyalai általában az ellenkező neműek, hiszen azt mutatják be,
hogy milyen lenne, ha, a te esetedben, fiú lennél. Az életünk teljesen
ellentétes, a jellemünk és az ízlésünk mégis nagyjából ugyanaz, talán egy kicsit eltérő,
persze, mint mindenhol, itt is vannak </span><b style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;"><i>kivételek</i></b><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">. </span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">Akkor
halunk meg, mikor a védenceink, ám rosszabb esetben, előbb. Ha a védenc a
Mennybe jut, az őrangyala megy vele, ha pedig a Pokolba, az angyal
lelketlenségre lesz ítélve. </span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">Mindent látok, amit te látsz, mindenre emlékszem, amire te emlékszel, még többre is, mindenhol
ott vagyok, ahol te vagy, még akkor is, ha emberi formában vagyok, viszont még
mielőtt megkérdeznéd, a jövődet nem tudom, szóval ne kérdezgesd azt, hogy hány
gyereked lesz Rileytól! A családom, a házam, minden, ami Conor Salvethez
tartozik, csak illúzió, egy olyan, ami még véletlenül se mutatná meg az
igazságot, még neked se. Senki sem tudja, hogy mi van a ”palotám” helyén,
ahogyan te nevezted. Ha már az illúzióknál tartunk…Gondolom megfordult már az a
fejedben, hogy hogyan lehetek egyszerre két helyen. Na, ez egy remek kérdés,
remek válasszal. Sehogy. Az, hogy máshol vagyok, csak egy látszat, igazából
mindig melletted vagyok. Kivéve, ha tényleg máshol akad dolgom. Akkor is látom,
amit te, meg érzem is, tulajdonképpen olyan, mintha melletted lennék. Ilyen
csodálatos ez a dolog. </span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">Átérzem azt, amit te, és segíteni tudok a fájdalmaid
csökkentésében. Tudom, hogy megérezted az érintésemet, mikor rohamaid, vagy
rémálmaid voltak, és igen tudok a betegségedről, és azt is tudom, hogy mitől
van. De arra majd délután rátérünk, most beszéljünk rólam! – egy csintalan
mosoly ült ki az arcára, miközben hátradőlt ültéből.</span></div>
<div style="text-indent: -24px;">
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;"> -</span><span style="font-size: 7pt; text-indent: -18pt;"> </span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">Miért mi lesz délután?</span></div>
<div style="text-indent: -24px;">
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;"> -</span><span style="font-size: 7pt; text-indent: -18pt;"> </span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">Elmesélem a saját történetedet, ott ahol
elkezdődött. A háznál találkozunk! De, most térjünk át egy nagyon fontos
dologra, ami miatt rémálmaid vannak. Tudod, ha egy embert próbálnak megölni,
akkor a teste meghal, a lelke pedig sértetlenül elhagyja a testét. Az
őrangyaloknál nem így van. Nekik nincs testük, amit meg lehet semmisíteni, az
egyetlen sebezhető részük a lelkük, viszont azt nem egyszerre veszítik el. Nem
az van, hogy nem tudják egyszerre meggyilkolni őket, mert tudják, csak ahhoz
hatalmas erőfeszítés kell, és még erősebb fegyverek. Viszont ha ez egy kicsit
is sikerül nekik, akkor az az angyal, nem lesz többé angyal, legalábbis nem
teljesen. A lelke helyére gonoszság kerül, olyan mértékben, mint amennyit a
jóságából elvesztett. Ez nem azt jelenti, hogy gonoszsága miatt gyilkolni fog,
meg ilyenek. Csak nehezebb visszatartani azokat a hajlamokat, amik arra
ösztönöznek, hogy kinyírj bárkit is. Minél kisebb darab van a lelkedből, annál
hamarabb omlanak le a gátak, amik magukkal viszik azt az akaraterőt egy életre.
Onnantól már csak egy éhes gyilkos vagy. A démonok állandóan vérre szomjasak, a
szó legszorosabb értelmében. A nap minden percében éhesek, szomjasak mondhatod
bárhogy, de mikor megkapják a vért, amit akarnak, csak még jobban akarni
fogják, mivel az nem elégíti ki a vágyaikat, pont ellenkezőleg. </span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">A démonok szeme teljesen fekete, pont, mint az enyém volt. Ez azért van,
mert nekem is elvették a lelkem egy részét. Ezért van az, hogyha nem fogom
vissza magamat, és megérintelek, akkor te rosszul leszel, meg minden, amitől
rosszul leszel, és velem kapcsolatos, az emiatt van. A démonok az angyalok
ellentétjei. Nincsenek olyanok, hogy fekete szárnyúak, csak a regényekben –
abba hagyta a beszédet, majd ránézett az órára. Mintha apró sokkot kapott
volna. Követtem a tekintetét. A kijelző pont akkor váltott át fél ötre. Na, ma
sem alszunk sokat! Kissé csalódottan sóhajtottam. Tovább akartam hallgatni, még
az igaz meséjét, melynek én is a részese leszek holnap. Készen állok én arra,
hogy megtudjam mi is történt, aznap, mikor a szüleim meghaltak? A válasz egy
egyszerű nem. Mondjuk ezt kivételesen pánik roham nélkül, sőt a kezdeti
parázásomhoz képest, izgatottan hallgattam Conort. Mint egy kis gyerek
édesanyja szavait, miközben a lefekvés előtt mesél neki. </span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">Viszont ez most más volt. Most nem rólam, vagy a múltamról volt szó, hanem Conorról,
és a természetünk feletti, igaz világról. Furcsa mód, hittem neki, mindennel
kapcsolatban, nem kételkedtem benne egy cseppet sem, pedig lett volna miért,
mégsem tettem. Tudtam, hogy az igazságot mondja. A két ellenséges oldalam
abbahagyta a harcot, majd boldogan, kezet rázva, egyeztek meg abban, hogy
mostantól hinni fognak a fiúnak, bármit is mond. Bármit. Hiszen mégis Ő az én
Őrangyalom.</span></div>
<div style="text-indent: -24px;">
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;"> Gondolom meghallotta ezt a gondolatmenetemet, mert egy
széles mosoly terült el az arcán.</span></div>
<div style="text-indent: -24px;">
<span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;"> -</span><span style="font-size: 7pt; text-indent: -18pt;"> </span><span style="font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">Jó éjt, Picur! – állt fel, egy puszit
nyomott a homlokomra, majd eltűnt a szoba sötétségében. Időm se volt
rácsodálkozni, hogy mégis miféle fekete mágia volt ez, olyan hamar nyomott el
az álom, ám mielőtt lecsukhattam volna a szememet egy lágy suttogás azt üzente,
hogy „<i>Örökké vigyázni fogok rád</i>.”</span></div>
</div>
</div>
<u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p></o:p></div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-1624715203091472922014-11-21T09:30:00.000-08:002015-07-28T14:59:26.988-07:0006.) Majdnem igazság pánikrohammal körítve<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div>
<div style="text-align: left;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 48.0pt; line-height: 115%;">Drága olvasók! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 13.0pt; line-height: 115%;">Borzalmas vagyok, tudom, tudom, tudom. Mikor végre
előbújok, újra eltűnök, bocsánat, és még béna kifogásom sincs. Pff. Mindenesetre…1900
MEGTEKINTÉS. WOW. KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! MEG SEM ÉRDEMELLEK
BENNETEKET, DE TÉNYLEG. WOW. Mára ennyi telt tőlem, bocsánat, ha legközelebb is
ilyen sokat kések, keressetek fel és verjetek meg. Jó olvasást!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 22.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">Ari xx</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 22.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 22.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 48pt; line-height: 115%;">Majdnem igazság pánikrohammal körítve</span></div>
</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKtGg1uiOAEmt7N3CJqc7nMj9BJSeMqAdHVpjgJVzcesTP5piDRqHFukw_zB8HTK-amADj8Z8MbaovWdSUyblCeJ_hgDf157__pIZ8kOugNne0SeuTb5ZbcO3dAy_gOfq1nelnFtJEkZ4/s1600/alexd.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKtGg1uiOAEmt7N3CJqc7nMj9BJSeMqAdHVpjgJVzcesTP5piDRqHFukw_zB8HTK-amADj8Z8MbaovWdSUyblCeJ_hgDf157__pIZ8kOugNne0SeuTb5ZbcO3dAy_gOfq1nelnFtJEkZ4/s1600/alexd.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=gKcyhZPYOQU" target="_blank">Crazy</a></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-size: 14pt; text-align: justify;"> </span><span style="font-size: 14pt;"> </span><span style="font-size: 14pt;"> </span><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large; text-align: justify;">D</span><span style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;">igitális órám kijelzője fényével
megvakítva jelezte azt, hogy már rég aludnom kéne, de az agyam megmakacsolta
magát, és erősen tiltakozott eme ötlet ellen. Ő még nem volt hajlandó
nyugalomra térni. Helyette jó hangosan kattogott. Gondolatok, mondatfoszlányok
cikáztak oda-vissza a fejemben. Túl sok(k) volt az, amit ma hallottam.
Megrázott, de úgy, mintha a vizes ujjaimat nyomtam volna bele a konnektorba.
Ahányszor becsukom a szemem, és megpróbálkoznék a pihenéssel, visszatérnek. Az
emlékek, a ma megtörtént események képei, hangjai. Kísértenek, és nem hagynak
békén. Legszívesebben sikítva sírnám el magam, a pánikbetegséget kerülgetve.
Bebújnék a sarokba, mintha megőrültem volna. Mert az történt. </span><span style="font-size: xx-small;"><i>(visszaemlékezés)</i> </span></span><br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> Ez lehetetlen. Ez nem
lehetséges, mégis hogyan? <o:p></o:p></span></i></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> A ház nagyon takaros volt, szinte már
családias. A falakat sárgás színre festették, mely felmelegítette a szobát. Egy
konyha volt előttem, amiből egy nappali nyílt. A másik helyiség falánál egy
fehér kiságy volt elhelyezve. Élő személy nem feküdt benne, csak plüssök. Conor
az étkező asztal előtt állt, pont előttem. Más ruha volt rajta. Közelebb léptem,
mire az illúzió elúszott, és egy romos egyterűvé változott az álomlakás. Társam
megfordult, majd megszólalt.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> - <i>Üdv
itthon, Faith Wood! – Most komolyan lewoodozott? Pedig emlékezhetne rá, hogy az
én nevem O’Conell, és nem Wood – Végre haza találtál!- kezd megijeszteni.
Nagyon. A hideg borsódzott a hátamon, miközben megtettem felé a lépéseimet.</i><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> - Hogy érted, hogy ”itthon?” – kérdeztem
rá az engem leginkább izgató kérdésre. Minden túl homályos volt, semmi sem volt
egyértelmű. Az sem, hogy én igazából mit is keresek itt? Látszik rajta, hogy
semmit sem fog elmondani.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> - Erre te is tudod a választ, nem igaz? –
vonta fel a szemöldökét. Egyre rémisztőbben nézett ki. Hátrálnom kellett volna,
ki kellett volna futnom, de mégsem tettem. Pedig azt kellett volna tennem.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> - Nem értem, hogy miről be… - és ekkor egy
érdekes látomás fogott el. Conor egy kötényben sétált a kiságy felé, amelyben
egy kislány feküdt. Ugyanaz, akiről egyszer már álmodtam. A háziasszony kivette
a nyöszörgő babát, majd elaltatta. Egy puszit nyomott a feje búbjára, miközben
azt suttogta:</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> - Jó éjt, Faith!</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> Egy nagy levegővétellel tértem
vissza a valóságba. Homlokom égett, szívem hatalmas tempóban dobogott, féltem
tőle, hogy kiszakad. Két lépés távolságnyira voltam a fiútól, de még innen is
éreztem, hogy Ő is így van vele.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> - <i>Mi
volt ez? – dadogtam. Közelebb lépett, mire én hátráltam. A szoba villódzni
kezdett. Hol a kedves, hol a romos oldalát mutatta. Istenem, de félelmetes
volt! Hiába tudtam, hogy valószínűleg nem bántana, feltartottam a kezeimet,
védekezés gyanánt. Lábaim kocsonyaként remegtek, ahogy a karjaim is. Mi
történik velem?</i><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> - <i>Ez
nem volt más, mint egy emlék – válaszolta egyszerűen. Fel kellett nevetnem, de
ebben a kacajban semmi boldogság nem rejtőzött. Inkább félelem és idegesség. Ez
abszurd. Hogy lehetne már egy emlék? Komolyan azt hiszi, hogy ezt én be fogom
venni? Tényleg? Ennyire ne nézzen már hülyének! – Gondoltam, hogy nem fogod
elhinni, de mivel magyarázod azt, hogy mindent tudok rólad? – Gúnyosan
felhorkantottam. Még, hogy mindent. Na erre nagyon kíváncsi vagyok!</i><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> - Hallgatlak! – ültem le
a kanapéra, amiről fogalmam sincs, hogy csak odaképzeltem-e, vagy tényleg ott volt.
Mindenesetre nem volt olyan kényelmes, de jobb volt, mint elbicsakló lábakkal
állni.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> - Nem hiszel nekem? Jó! – ezzel a
lendülettel leült mellém egy kicsit. Egyenesen a szemembe magyarázott – Ha
nem tudnék rólad mindent, honnét tudnék a tarkódon lévő tetkóról, amit 16
évesen csináltattál, a szüleid engedélye nélkül? Vagy az ágyad alatti
naplódról, amiben fél éve lusta vagy írni? Esetleg te árultad volna el ezeket?
Nem hiszem. De ha még mindig nem hiszel nekem, mesélhetek – úgy fújta ezeket az
adatokat, mintha csak tegnap történt volna - 1995. augusztus 24.-én láttad meg
a napvilágot, egy Craig nevű denveri kórházban 16:19-kor</span></i><span style="font-size: 14pt;">. <i>A szüleid lassan már a negyvenet
taposták, mikor megszülettél. Sokáig próbálkoztak, ám egyszer sem sikerült,
mikor kezdték volna feladni, megfogantál te – csak ömlöttek, és ömlöttek belőle
a szavak, nekem meg egyre jobban fájt a hasam. Mintha jó erősen belevágtak
volna. Szinte kettészakadtam. Egyik felem még mindig szkeptikusként hallgatta
történeteit, a másik pedig már görcsösen el akart neki hinni mindent. Nem
tudom, hogy melyikre kellett volna hallgatnom. </i><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- <i>Nem
tudod, hogy mi történt a szüleiddel, igaz? – hangja elhalkult, lehajtott
tekintetét, melyben könnyek csillogtak, egyenesen az enyémbe taszította.
Szomorúnak tűnt, sőt egyenesen lesújtottnak. Mintha Ő veszítette volna el a
szüleit és nem én. Ami engem illett? Igen, rosszul érintett ez a téma, be is
könnyeztem, de nem látszódott meg rajtam.</i><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- <i>Csak
annyit mondtak, hogy autóbalesetben haltak meg, semmi mást – ráztam meg a
fejem. </i><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- <i>Hát
persze, hiszen én mondtam nekik, hogy mondják ezt – nevetett gúnyosan, fejét
rázva – Szerintem kapaszkodj meg, mert amit el fogok mondani neked, az sokkolni
fog. </i>Igaza volt, túlságosan is <i>– A szüleid nem balesetben haltak
meg, megölték őket. Fél éves voltál, és te is abban a kocsiban utaztál. Nagyon
furcsán fog hangozni, de én is. Hallom a gondolataidat erről, de meg tudom
magyarázni, nem túl logikusan, de meg tudom – lábait a kanapéra helyezte, így
már egész alakosan felém fordult – Azért voltam ott mert… - összeszorította a
fogait, mintha valami nagyon rossz dolgot akarna nekem mondani – Mert…Oké,
egyszerűen kimondom. Az Őrangyalod vagyok!</i><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> Nézzetek butának,
hiszékenynek, verjétek a homlokotokat, nem érdekel. Én akkor és ott hittem a
szavának, és a mai napig is hiszek benne. Ez az egy szó ugyan nem magyarázott
meg mindent, viszont annyira elég volt, hogy gyomorszájon rúgjon. Nem tudom,
hogy miért reagáltam így. Isten látja a lelkem, én tényleg maradtam volna, és
hallgattam volna a magyarázatát, de nem voltam rá képes. Helyette amilyen
gyorsan csak lehetett felálltam, hogy kifuthassak az ajtón. Nem bírtam.
Egyszerűen nem ment. Mi ütött belém? Végre megtudhatnám az igazságot, erre
elfutok előle? Fordulj vissza! Fogalmam sincs, hogy a szívem vagy az eszem
vezényelt, tényleg. Csak mentem és mentem, míg haza nem értem.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> Egyáltalán nem észleltem a
távolságot. Ez olyan, mint amikor az ember az életéért fut. Nem számít a
távolság, sem a fáradtság, ha ezzel megmentheted azt, ami fontos neked. De nem
a létem megmentéséért rohantam, legalábbis én így gondolom.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> Bementem a szobámba,
becsaptam az ajtómat, és szépen lassan leereszkedtem, mint a filmekben szokás.
Oxigénhiány miatt gyorsabban vettem a levegőt. Kezem a nyakamról, a homlokomra
vándorolt. Fejem felvette szívem lüktetésének a tempóját. Forgott velem a
világ, miközben halálra rázkódtam. Testem egyik percről a másikra vesztette el
a hőmérsékletét, majd az újra megemelkedett. Hosszú, óráknak tűnő percek után,
felhúztam a lábaimat. Fejemet a térdemre hajtva próbáltam szabályozni
légzéseimet, kisebb-nagyobb sikerekkel. Átkoztam mindent, s mindenkit, ki ebbe
a világba való, de legfőképpen Conort. Ha Ő nem lett volna ott, nem költözik
ide, minden rendben lett volna, semmi bajom nem lenne. Mégis mit képzel, hogy
csak úgy beleavatkozik az életembe? Hogy ennyi év után, ugyanolyan tárt
karokkal, szabad úttal fogom várni? Ugyan már! Hiszen teljesen más vagyok, mint
akkor voltam, ahogy Ő is. Egyikünk sem 12 éves. Van családunk, vannak barátaink,
szerelmeink, akik nem jönnek ki túl jól egymással. Nincsenek közös dolgaink,
egyedül csak az emlékek, amiket már lehetetlen lenne újra élni, mindegy meddig
is próbálnánk.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- <i>Faith,
édesem, itthon vagy? – Jennifer aggodó kopogásáig észre sem vettem, hogy már
rég elmúlt a rohamom, vagy esetleg azt, hogy kicsordult a könnyem. Viszont
lábaim ugyanúgy remegtek, alig bírtam rájuk állni. </i><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Igen – feleltem gyenge hangon. Remélem
Jen nem hallotta ki a félelmet belőle, és nem fog berohanni. Nem tudnám
megmagyarázni neki a történteket, hiszen én sem értettem.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Gyere vacsizni! – a léptei elhalása
alapján úgy gondoltam, hogy már rég a konyhában van. Megkapaszkodtam a
kilincsben, majd szépen lassan, felhúztam magam. Alsó végtagjaim kocsonyaként
működtek, így minden létező dologba bele kellett kapaszkodnom, hogy el ne
essek, s ilyen módon kellett eljutnom a fürdőszobába, hogy valamennyire rendbe
tudjam magamat szedni. Kár volt ezt a hibát elkövettem. Mert mikor tükörbe
néztem a szemeim ékköveként ragyogtak. Gyorsan elzártam az addig folyó csapot,
aminek vízéből az arcomat mostam. Amennyire lábam engedte, kiszaladtam. Ez
esetben ez a rohanás egy csigáéval vetekedett.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> Mosolyogva ültem le a helyemre, és
egész vacsora alatt megpróbáltam azt eljátszani, hogy semmi sem történt velem.
Nem sikerült annyira jól, de nem kérdeztek rá semmire. Hála az égnek.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Mikor a kijelző 04:00-ra váltott,
éreztem, hogy az óra elkezd röhögni a szerencsétlenségemen, és nem tudtam
ellene tenni. Hagytam, hogy a fejemben élő kacaja betöltse a gondolatok által
kihagyott helyeket, ezzel az még inkább az őrületbe kergetve.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Utálom azokat az éjjeleket, mikor
nem tudok aludni, nagyon rossz érzés. Mindent megtettem annak az érdekében,
hogy most is elrepüljek Álomföldre, és legalább 10 órán keresztül ott
maradhassak, de nem ment. Valami megakadályozott. Még bárányokat is
számoltam, az Isten szerelmére már, csak 1 órát hagy pihenhessek!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Úgy
tűnik senki nem hallotta a fejemben zajló dühkitörést. Felültem. Nem bírtam
tovább tehetetlenül, és álmatlanul feküdni. Valamit csinálnom kellett. Arcomat
a tenyerembe temettem, egy mélyet sóhajtottam, majd kibújtam a meleg takaró
alól. A konyha felé vettem az irányt. Egy üveg vizet vettem ki a hűtőből.
Mielőtt a szájamhoz emeltem volna az átlátszó nedűt, a gyógyszeres szekrényre
esett a tekintetem. Rögtön elvetettem az ötletet. Nem fogom megint bealtatózni
magam, nem. Viszont mégis vonzott az a gondolat. Könnyebb lenne..sokkal
könnyebb. Hiába próbáltam kiűzni ezt a mondatot a fejemből, nem ment. Egy lépés,
majd kettő, de mikor már emeltem volna a kezem, hogy kinyissam a nyugalmam
kulcsának kapuját, úgy éreztem, mintha valami megfogott volna, és a másik
irányba penderített volna. Akaratomon kívül perdültem meg. Jobbra néztem, aztán
balra, de rajtam kívül mindenki mélyen durmolt.</span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Megráztam
a fejem. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> Ez
nem lehetett igaz, biztos csak képzelődtem. Beleittam a vizes palackba, és
visszatértem az ágyamba. Sokkal nehezebbnek éreztem magam, amit jó jelnek
vettem. Letettem a polcra a műanyag üveget, és alighogy ráestem a párnára
elnyomott az álom. </span><i><span style="font-size: xx-small;">(álom)</span></i><span style="font-size: medium;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- <i>Lenéztem,
és Ő ott állt egy szál alsógatyában a Whole New World-öt énekelve – mesélte
Eva, Riley nagynénje. Az egész asztal az ő kis nosztalgiázásán nevetett,
miközben csak tömték magukba a hálaadási pulykát. Mellettem az előbb hallott
történet főszereplője ült, nyakig pirulva, és szinte már eltűnt az asztal alatt
szégyenében, de a kezemet még mindig fogta. Előttünk Chace és Lola ült. Az
előbbi hangosan csámcsogott, míg az utóbbi vagy engem akart megölni a tekintetével,
vagy a mellette ülő fiút. De leginkább csak engem.</i><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- <i>Jól
van gyerekek, elég a sztorizgatásból!- szólt ránk a legidősebb Agnotraill,
vagyis Riys apja - Most fogjuk meg egymás kezét, és háláljuk meg Istennek azt,
hogy – hangja hirtelen eltorzult, hideggé, és erőszakossá változott – ennyi
angyalt sikerült már megölnünk.</i><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> Riley eltűnt mellőlem, ahogy a
többi velem egykorú is. Helyettük nagytestű, csuklyás emberek vettek körül
fegyverrel a kezükben. Olyan gyorsan álltam fel, hogy a székem is eldőlt, de
ahelyett, hogy a padlón maradt volna, eltűnt. Zihálva hátráltam, miközben ők
egyre inkább felém közeledtek. Mindenem remegett, a lélegzetem sokszorozódott.
Beleütköztem a konyhaszekrénybe, és tudtam. <o:p></o:p></span></i></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> Itt
a vég. Nincs értelme tovább menni, nincs is hova menekülni. <o:p></o:p></span></i></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> Lecsúsztam
a földre, hagytam, hogy a könnyeim kicsorduljanak, miközben azok a barbárok
körülöleltek. A hozzám legközelebb álló felemelte a kését. Sikítva, lehunyott
szemmel próbáltam felkészülni a fájdalomra, ami nem következett be.<o:p></o:p></span></i></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> Kinyitottam az íriszeimet, és nem
hittem nekik. Egy pajtában találtam magam, egy széna kocka mögött rejtőzve,
alattam szálai elszóródva terültek el. Ezt hogy? Rázkódó kezeimmel megfogtam
rejtekhelyem szélét, majd az kileskelődtem.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> Fiatalok kisebb társasága ült egy
körben, kivéve azt a kettőt, akik kissé ismerősnek tűntek. Közelebb kellett
hozzájuk jutnom, de hogy? Ha megmozdulok, észrevesznek. Egy perc gondolkodás után
eldöntöttem, hogy cselekednem kell. Négy kézlábra ereszkedtem, és szépen,
lassan, minél halkabban, minél messzebbre próbáltam eljutni. A végén már olyan
közel kerültem hozzájuk, hogy tisztán megértettem, hogy miről beszélnek. Már
csak annyit kellett tennem, hogy kinézek a boglya mögül. Nagy levegőt vettem,
majd megtettem. Elállt a szavam, a szívem nagyobb tempóban kezdett el dobogni,
félő volt, hogy meghallhatják. Riley és Chace állt a kör közepén, körülöttük
pedig a többi Agnotraill gyerek. A 14 éves Camille, a 15 éves Jake, és még egy
csomó kölyök, viszont Rileyéknál egy sem volt idősebb. Hallgatózni kezdtem.</span></i><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- <i>Esküszöm
nektek, hogy Ő az! - mondta Riys – Láttam a szemét, és azt, ahogyan
viselkedett. A gyakori rosszul létek, a pánik rohamok, csak is azt
bizonyíthatják, hogy Ő nem más, mint az, akit apámék nem tudtak megölni.
Faith-nek kell lennie, másról nem igazán hinném azt.</i><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- <i>Igen,
lehet, hogy Faith az, de drága bátyám, van elég merszed ahhoz, hogy megöld a
drága szerelmedet? – szólalt fel az egyik. A kérdezett nem felelt, </i>nem
is hallhattam volna, hogy mit mondott, mivel ébresztő sikításom teljesen
elnyomta válaszát.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> A falak szinte beleremegtek, és
azon sem csodálkoztam volna, ha emiatt elveszítettem volna a hangom. Minden
erőm, minden érzelmem elszállt ezzel a sikollyal. Kivéve egyet. A félelmet.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">
Pár pillanat múlva Dean esett be az ajtómon, mellém ugrott, majd olyan
szorosan szorította magához remegő testem, amennyire csak lehetett. Fejemet a
vállába temetve kezdtem el zokogni. Meg fogta a tarkómat közelebb vonva
magához, mint régen. Nyugtató szavakat suttogott a fülembe, melyek most az
egyszer alig használtak. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Úgy nézhettem ki,
mint akit nem rég húztak ki egy sarkköri tengerből. Hajam csapzott, és az
izzadságom miatt vizes is, de nagyon durván, és vacogtam. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">
Mikor apám már mentőért kiáltott volna, egy lágy simítást éreztem a
karomon. Először azt hittem, hogy hallucináltam ezzel kapcsolatban, de nem.
Valaki tényleg megérintett, és elvette az összes fájdalmamat. Hitetlenkedve
ültem fel, a kezeimet nézve. Nem rázkódtak. Nem csináltak semmit. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Nem.
Csináltak. Semmit. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Meg
őrültem. Nem vagyok normális. Mi a fene történik velem? Ez az a fajta kérdés,
amit vagy 3000-szer feltettem magamnak, mégsem találtam rá meg a választ. <i>Lett volna rá esélyed, de te elrohantál!</i>
Szólalt meg a hang a fejemben, amit igyekeztem elkergetni. Ez hogyan
lehetséges? HOGYAN? Idegesített az a tudat, hogy nem tudok semmit sem, ami
velem kapcsolatos. Idegesített az a tudat, hogy nagyon furcsa dolgok történnek
velem, és nem tudtam az okát. Idegesített az is, hogy mikor fény derült volna
az igazságra, én elfutottam előle. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Hülye!
Hülye! Hülye!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 14pt;">-</span><span style="font-size: xx-small;"> </span><span style="font-size: 14pt;">Öltözz,
orvoshoz megyünk! – mondta ellentmondást nem tűrően O’Conell, majd kiment. Most
az egyszer nem is akartam volna kihátrálni belőle. Elismertem, hogy nekem kell
egy doktor, nem is akármilyen. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 18.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: 20pt;">∞<o:p></o:p></span></b></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 14pt;">Phil doki már szinte tehetetlennek
látszott, mikor Dean elmondta neki a reggel történteket. A fejét fogta,
miközben valami után nagyon kutatott. Hiába a doktori, vagy a diploma, ilyen
esettel még Ő sem találkozott, amit nem is csodálok. Különleges vagyok, de
orvosi szempontból ez nem jelent túl jót. A lábaimat lóbálva ültem az ágyon,
miközben örökbefogadó apám és a doktor eltársalogtak egymással. A beszélgetés
tárgya valószínűleg én voltam. Eléggé aggódva tekintgettek néha felém, ami
zavart. Tudom, hogy furcsa vagyok, ezt nem kell előlem eltitkolniuk. Előbb
utóbb úgyis meg fogom tudni, miért nem lehetne előbb? Megkönnyítenék a
dolgomat.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><span style="font-size: 14pt;">Köszönjük, doktor úr! – sétált felém Dean, majd
lesegített a földre. Átadta a kabátomat, és kinyitotta az ajtót előttem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 14pt;">Na, mit mondott? – kérdeztem rá a kocsiban. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><span style="font-size: 14pt;">Egész nap az ágyban kell lenned, és pihenned.
Egyelőre ennyit. Ha rosszabbra fordul, akkor megint el kell menni hozzá –
kanyarodott ki a parkolóból.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-size: 14pt;"> </span></b><span style="font-size: 14pt;">Az ember azt
hinné, hogyha nem kell semmit se csinálnia egész álló nap, az maga a
mennyország, de az igazság az, hogy rohadtul unalmasan telnek ezek az órák. Ugyan
drága apukám még a tévét is behozta, nem sokra mentem vele. Van az az időpont,
mikor mindenhol csak béna asztro show-k mennek, vagy a Geordie Shore. 1 óra
után kikapcsoltam a készüléket, majd aludni tértem…volna, ha nem kopogtattak
volna az ajtómon. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 14pt;">Gyere! – kiáltottam ki erőtlenül. Az ajtómon egy
gyönyörű, kék szemű fiú lépett be, aki miatt a szívem vagy 100-szor gyorsabban
kezdett el verni. Rögtön felültem. Az </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3Aha3y67Ar090EGKYGBpeG1Hqm-Vh4YYq-t8QwQrFVPeII9x75XLSCXRNaBTddGFWRn6pc9I2qfDA2qw4vjUq88nbS76Fo6bRiM0uyiH63TwXlpgnJlCbxLc5q8G_qHFJ7GY1hFj3pjc/s1600/tumblr_inline_ncxrydh4DY1rm125w.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3Aha3y67Ar090EGKYGBpeG1Hqm-Vh4YYq-t8QwQrFVPeII9x75XLSCXRNaBTddGFWRn6pc9I2qfDA2qw4vjUq88nbS76Fo6bRiM0uyiH63TwXlpgnJlCbxLc5q8G_qHFJ7GY1hFj3pjc/s1600/tumblr_inline_ncxrydh4DY1rm125w.gif" /></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">arcomra akaratlanul is egy hatalmas
mosoly ült ki. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 14pt;">-</span><span style="font-size: xx-small;"> </span><span style="font-size: 14pt;">Hogy van a beteg? – ült le az ágyamra, mire én
közelebb húzódtam hozzá, és szorosan magamhoz szorítottam. Imádtam, hogy itt
van. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><span style="font-size: 14pt;">Már a fellegekben jár – motyogtam a pulcsijába.
Elnevette magát majd egy homlok puszival jutalmazott meg.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 14pt;">Aggódtam ám miattad, ugye tudod? <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 14pt;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span></span><span style="font-size: 14pt;">Miattam? Miért?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 14pt;">-</span><span style="font-size: xx-small;"> </span><span style="font-size: 14pt;">Nem voltál iskolába, nem is hívtál, és mikor reggel megálltam
a házatok előtt, anyud mondta, hogy orvosnál vagytok. Enyhe szívrohamot okoztál
nekem. Ráadásul tegnap délután is úgy eltűntél – szemében fájdalom csillant.
Lebiggyesztettem az ajkaimat, és bocsánatot kértem tőle – Csodásan nézel ki –
motyogta az ajkaimra, majd megcsókolt. A pulzusom az egekbe szökött, és nem is
akart onnan lejönni. Ajkai lágyak voltak, ez megőrjített. Elváltunk. Levette a
cipőjét, hogy befekhessen mellém. Megfogta a karom, majd magára húzott. Már nem
emlékszem, hogy miről beszélgettünk, de arra igen, hogy milyen jó érzés volt a
hangjára elaludni, és milyen gyönyörű álmot láttam lecsukott szemeimmel.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;">
<b><span style="font-size: 20pt;">∞<o:p></o:p></span></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"><b> </b>Valaki bejött a
szobámba. Tisztán hallottam, ahogy becsapódott mögötte az ajtó, Ő meg halkan
káromkodott emiatt. Látószerveim olyan gyorsan nyílottak ki, amilyen gyorsan
csak tudtak. Lassan elkezdtem a lámpám felé kúszni, hogy meglássam ki is a
betolakodó. Erőt vettem magamon, majd egy mély lélegzetet, aztán a sötétség
világosságba torkollott. Nem hittem a szememnek. Ez lehetetlen. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-34673473327900109212014-10-23T11:19:00.000-07:002015-08-21T04:23:27.850-07:0005.) Faith Wood<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: #45818e;"><span style="font-family: Champignon; font-size: 52.0pt;">Leend</span><span style="font-family: "Courier New"; font-size: 20.0pt;">ő</span><span style="font-family: "Courier New"; font-size: 69.3333358764648px;"> </span><span style="font-family: Champignon; font-size: 69.3333358764648px; text-align: right;">Gyilkosok!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt; line-height: 115%;">Kérlek, ne öljetek meg! Kérlek, ne öljetek meg! Kérlek, ne
öljetek meg! Tudom, hogy minden okotok lenne rá, de kérlek ne öljetek meg!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: medium;"><span style="line-height: 115%;"> Miután az előbb elhangzó imám remélhetőleg </span></span><span style="font-family: Times, serif;"><span style="font-size: 19px; line-height: 21.4666652679443px;">meghallgattatott, szeretnék a bocsánataitokért esedezni. 1 hónap az egy hónap, tudom. De, mint elmondtam a rész teljes megírása előtt be kellett fejeznem valami nagyon fontosat. Tudom, hogy most valamennyien utáltok, de én igyekszem, amennyire csak tudok. Becsszó.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: medium;"><span style="line-height: 115%;"> Ami még fontos: 1500 LÁTOGATÓ. TEJÓSÁGOSÉG. BÁMULATOSAK VAGYTOK, KOMOLYAN. WOW. NAGYON KÖSZÖNÖM. SZERETLEK BENNETEKET, TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<span style="font-family: Times, serif;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-size: medium;"> És a kiabálásom után pedig jöhet a szokásos mondat: Jó olvasást!</span><strike><span style="font-size: xx-small;">és nem öljetek meg a vége miatt </span></strike></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 20.0pt; line-height: 115%;">Ari xx<o:p></o:p></span></div>
<span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 72pt; line-height: 115%;">Faith Wood</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 18pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-j5D15hVthgWFfjvKkfUeFUEERSkXuRFBbJFO-sWuPHgcJtT9P0lScMkJaM_AHDBpuj1Lr0G7qmBapUgkq2L10qiPJmPmn2-CsPNiAMBbyEB4M3QOBvQftPR6j9niUGYB_dCyog9pHrA/s1600/Ajt%C3%B3.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-j5D15hVthgWFfjvKkfUeFUEERSkXuRFBbJFO-sWuPHgcJtT9P0lScMkJaM_AHDBpuj1Lr0G7qmBapUgkq2L10qiPJmPmn2-CsPNiAMBbyEB4M3QOBvQftPR6j9niUGYB_dCyog9pHrA/s1600/Ajt%C3%B3.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: x-small;"><a href="http://hellataylorswift.tumblr.com/post/100006161991/taylor-swift-out-of-the-woods-this-song-is" target="_blank">Out Of The Woods</a></span></td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div class="MsoNormal" style="background-position: initial initial; background-repeat: initial initial; margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Helvetica, sans-serif; font-size: 13.5pt;">-</span><span style="font-family: Helvetica, sans-serif; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Helvetica, sans-serif; font-size: 18pt;"> </span><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 18.0pt;">A</span><span style="font-size: 14pt;">u! – kiáltottam ezt a szót ma már legalább
ötödjére. Hihetetlen, hogy Riley milyen ügyetlenül tudja vezetni ezt a buta
bevásárlókocsit, miközben már rég megvan a jogsija. Van egy olyan sejtésem,
hogy azt ha így folytatja el fogják tőle venni - Add ezt a szerencsétlent ide,
nehogy még a végén behajtsak rajtad egy új cipőt - Amint kimondtam a
cipő szót, rögtön át adta nekem a kormány, de azért még nem eresztette el
teljesen a kocsit. Egyik keze a kocsi jobb oldalát fogta át, míg a másikat a
baloldalin támasztotta. Konkrétan az ölelésében tartott. Mondtam volna neki,
hogy így lassítja a feladatunkat, de nem tudtam ellenállni a
közelségének. Elkábított, teljesen. Egy kis ideig behunytam a szemem, majd
kifújtam a levegőm. Félig kitisztult fejjel láttam neki a bevásárlásnak. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Szerda délután az ember azt hinné,
hogy alig vannak a boltokban, ami részben igaz csak nem erre a szupermarketre.
Ez a hely mindig telis-tele van emberekkel, ezért is utálok idejönni. De nem
volt mit tenni. Míg Jen és Dean a szomszédos bútoráruházban nézelődtek új
cuccok után, addig minket átküldtek ide, és átpasszolták még Phoebe-ot is.
Mondjuk vele nem volt gond, kivéve azt, hogy mindent, ami csillog, el akart
venni, de ezt leszámítva végig csendben ült a kis helyén. Nem úgy, mint a másik
társam, aki nem tudott nyugton maradni. Egészen addig, amíg elegem nem lett
belőle, a kislány életét kockáztatta azokkal a roppant halálos mutatványokkal,
amiket a bolt közepén mutogatott. Persze, húgicám kacarászva vett ebben részt,
mivel Ő még nem észlelte ennek a veszélyét. Én pedig, mint egy jó nővér hajamat
tépve próbáltam megállítani a nagyra nőtt kisgyereket. Kisebb-nagyobb
sikerekkel elértem, hogy ne hozza rám a frászt, viszont utána elkezdte szadizni
a sarkam. Mitől ment el az esze? Szeretném azt tudni! </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Közelebb hajolt, majd egy csókot
hagyott arcomon. Elmosolyodtam. A körülöttünk lévők talán fiatal házasoknak
nézhettek minket, vagy olyanoknak, akik nem védekeztek túlságosan, és emiatt
találkozhattak a gólyával. Tetszett ez a gondolat. Mármint, nem az, hogy már
most gyerekünk legyen, hanem a Rileyval való családalapítás. Lehet, hogy még
túl fiatal vagyok ilyeneken gondolkodni, meg, hogy ez csak egy gimis szerelem,
ami akár most is befejeződhet, de a vele eltöltött jó pár év után már
reménykedhetek, nem? </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Egy gyönyörű fehér ruhában
bevonulni a templomba, miközben Ő az oltárnál vár, és mikor rám pillant, elakad
a lélegzete is. Ó, édes Istenem! Milyen gyönyörű helyen lenne az esküvőnk!
Rengeteg virággal és napsütéssel. Utána irány Görögország, ahol majd a
mézesheteinket töltjük, vagy szóba jöhet még Hawaii, Olaszország, esetleg
Franciaország. Útközben még ki tudjuk találni. Egy évre rá pedig egy csodaszép
kisgyerekünk lesz, aki remélhetőleg majd az apjától fogja örökölni a
szemeit. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> A nagy mélázás, vagyis inkább
hiábavaló álmodozás közepette észre sem vettem, hogy
majdnem neki vezettem a kocsit egy középkorú férfinek. A bocsánatáért
esedezve gurultunk tovább.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">
- Mi volt ez? – mosolygott
rám a párom kajánul – És még én vagyok a felelőtlen – jegyezte meg a képembe
vigyorogva. Hű, de nagyon idegesített.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">
- Héj! – vágtam karon.
Phoebe elnevette magát azon a kis vékonyka hangján – Csak elkalandoztam –
vallottam be egy kissé elpirulva, de többet nem mondtam volna neki.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">
- Aylee – jelentette ki a
távolba bámulva, mire nekem leállt a szívem. Most vagy összekevert egy másik
lánnyal, vagy összekevert azzal a csajjal, akivel megcsal. Persze, hogy csak ez
a két opció juthatott az eszembe. Az nem is jöhetett szóba, hogy talán az egyik
előbb látott ismerősét hívják így, talán az anyukáját. Két év, Faith, két éve
vagytok együtt és ezt te még feltételezni mered róla? Nem szégyelled el magad?
Magam? Mély levegőt vettem, majd mielőtt még az agyam csintalanabbik része
újabb hűtlenségi elméleteket kreál, rákérdeztem a név okára – Így fogják hívni
az első lányunkat. Remélhetőleg a te szépségedet fogja örökölni – Azt hittem,
hogy abban a percben fogom magamat elsírni, és a nyakába vetni magam.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Hirtelen
elöntöttek a boldogság hormonok. Csak az arcára tudtam koncentrálni, meg persze
arra a gyönyörű mosolyára, s szemeire, amikkel engem kémlelt. Minden
elhalványodott körülöttünk, mintha csak mi ketten léteztünk volna. Nem tudtam
másra koncentrálni csakis rá, és az együtt dobbanó szíveinkre. Nem tudom, hogy
benne mi játszódhatott le benne, de remélem ugyanaz.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">
Ismételten, az a buta álmodozás. Valahogy mindig sikerül elrepítenie
messzi-messzi helyekre, ahol ember még nem járt, majd mikor végre megérkeznénk,
ledob magáról, hogy újra a valóságban éljem tovább unalmas életem. Legalábbis
az álmodozásnál sokkal unalmasabb életem. Ez esetben a dobó nem más volt, mint
az én kistestvérem. Enyhén hisztisen ráütött a kocsira. Szerintem ezzel azt
akarta elérni, hogy újra elindulhassunk. Mindenesetre teljesítettük a kérését.
Szétrebbentünk – mikor kerültünk ennyire közel?! -, majd célba vettük a
testápolási sort. Megvettük a szükséges szereket, amiket azután végre
kihúzhattam soha véget nem érő listámról. Már csak két dolog hiányzott: liszt
és kenyér. Már indultam volna feléjük, hogy a fizetés után hazavigyem őket, ám
Riley-nak más ötlete volt. Egy óvszeres zacskót dobott be a többi megvásárolandó
cucc mellé.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">
- Riley! Ne most!
Ugye tudod, hogy Jen minden bevásárlásnál átnézi a bevásárló listát? Mi lesz
velünk, ha ezt meglátja? – ilyen a mi kapcsolatunk. Egyszer mézédes
becézgetésekkel van tele, aztán egyik pillanatról másikra a férfitag valami
olyat tesz, ami nekem nem tetszik.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">
- Majd külön
megveszem, ne aggódj már ezen!</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">
- És gondolod meg is
teheted, anélkül, hogy megkérdeznék a korodat? – vontam fel a szemöldököm,
amolyan <i>Úgyis nekem van igazam </i>stílusban.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">
- Ember, van egy
gyerekünk – mutatott itt Phoebe-ra – Szerintem megértenék, hogy miért vennék
ilyet – most Ő nézett rám úgy. Kifújtam a levegőm. Végül is igaza van. Az
emberek nem azt gondolják, hogy Ő az én kishúgom, Ők rögtön a saját
gyerekemként gondolnak Rá. Megadva magam tovább sétáltam. Megvettük a hiányzó dolgokat,
majd beálltunk a kasszához vezető hosszú sorba. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-line-height-alt: 15.0pt; text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 20pt;">∞<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">Egy kis ideig úgy tűnt, hogy Mr. Andson
teljesen elveszti a belénk vetett hitét. Egész órán a fejét fogta, miszerint
nem tanultunk semmit. Ó, hogy mennyire igaza van! Mindannyian unalmas
tekintettel néztük drága tanárunkat, aki túl sokat várt el tőlünk, és szinte
semmit sem kapott vissza. Fejemet a padon támasztva rajzolgattam, miközben
Andson a depresszió szélén állt. Egyesével próbálta kiszedni belőlünk a
válaszokat. Párunkkal, mint például velem, meg sem próbálkozott, mert tudta,
hogy egyáltalán nem tudnánk. Kedves, nem? Végül elérkezett Chace-hez. Ő neki is
feltette ugyanazt a kérdést, amit a többieknek. Chace eléggé fura srác volt, de
persze nem rossz érelemben. Tudod mit, inkább úgy mondom, hogy érdekes, és nem
mindennapi. Rockos stílusa volt, csak banda pólókat lehetett rajta látni.
Nyelvén és alsó ajkán piercing helyezkedett el, fejét mindig sapka takarta,
karját vagy száz színes, vagy fekete karkötő díszítette. Senki se nézte ki
belőle, hogy valójában okos, és művelt. Még Ő maga sem tudja ezeket, vagyis
tisztában van vele, de mindenki elől szégyelli. Én se nézném ki belőle, ha
Riley nem mondta volna el a teljes igazságot. Valószínűleg most is csak
megjátszotta a butát, de ahelyett, hogy Andson továbbállt volna, egyenesen a
szemei közé nézett. A padján támaszkodott. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Chace
– sóhajtott – Tudom, hogy tudod a választ, miért nem mondod el, hogy végre
továbbléphessünk?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem
értem, hogy miről beszél tanár úr, én nem… - ám Andson a szavába vágott.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Tudom,
hogy tudod! Ne légy ilyen buta, és ne játszd meg az idiótát! És most kérlek
szépen válaszold meg a kérdésem! – kiáltotta. Az egész tanterem őket nézte,
csendben és ijedten. Szerintem a tanár tényleg idegösszeomlást kapott mostanra,
plusz azt hiszi, hogy Roosevelttel beszélget éppen. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Tanár úr, szerintem nyugodjon le,
és térjünk rá a következő leckére – javasolta valaki elölről, valószínűleg
Travis, mikor megszólalt az angyalok éneke, azaz a csengő. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Mindenki maradjon a helyén – simított
végig homlokán, amelyen már az erek készen álltak a robbanásra – Holnapra egy
15 oldalas házi dolgozatot kérek a válaszról.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- De holnap nincs is óránk!</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem érdekel, holnapra kérem. Mehetnek! –
intett az ajtó felé, majd lerogyott a székére. Nem szívesen lennék a következő
óráján. Mondjuk, nem tartom véletlennek, hogy rájött arra, milyen okos. Amilyen
furcsa dolgok történtek velem az elmúlt időben, semmit sem tartok véletlennek.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Elmúlt a negyedik óra, vagyis
jöhet az ebéd- és a nagyszünet. Erre a gondolatra a gyomrom nagyot kordult,
mire a mögöttem álló barátom felnevetett, és előrébb furakodott a ritka kicsi
tömegben, hogy megfoghassa a kezemet. A sarkunkban léve Chace hányó hangot
adott ki, mire ”véletlenül” ráléptem a lábára.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">-</span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">Ez gonosz
volt! – nyafogta, majd megállt a szekrényénél, ami csak hárommal volt arrébb,
mint az enyém. Én ugyanígy tettem, csak a sajátomnál. Riley a szomszédoménak
dőlt, és engem figyelt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">Chace-szel
arra gondoltunk, hogy elmehetnénk pizzázni, tudod, mint a régi szép időkben – a
plafon felé emelte a fejét, mintha azt várná, hogy egy buborékban megjelenjenek
a pizzázóban töltött idők.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">Ez remek
ötlet! – egyeztem bele – Különben sincs most gyomrom az itteni menühöz.
Szerintem a klotyóban végezné – gondoltam a konyhára, mire enyhén
megborzongtam. Elég elhaladni az ajtaja előtt, az embert elfogja a hányinger.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">Terhes vagy?
– akadt rögtön ki drágaságom. Felvont szemöldökkel bámultam rá.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">Nem? –
kérdeztem vissza.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">Honnan
tudod?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">Riley,
szállj már le erről a témáról. Nem, nem vagyok terhes, ezt biztosan állíthatom.
Egy ideig még nem leszel apuka, nyugi – fogtam meg mindkét kezét, miután
becsuktam szekrényem ajtaját. Közelebb húzott magához, majd megölelt. Nem
tudom, hogy miért tette, de tetszett. Visszaöleltem, miközben a hátát
simogattam, és mellkasára hajtottam a fejem. Annyira szeretem!</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">Gyerekek, ne
most! Éhen halok! – Nyafigép ismét megszólalt. Mosolyogva megforgattam a
szemem. Kimásztam barátom karjai közül, de a kezét semmi pénzért nem
eresztettem volna el. Így indultunk útnak. Míg Ők a pizza ínycsiklandó ízéről
áradoztak a másiknak, én a mellettünk elsodródó diákokat néztem. Voltak ott
gólyák, végzőstársak, tanárok. Elég szépen kikerültek minket, kivéve egy
valakit, aki sikeresen belém hajtott.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: '', serif, '', serif; font-size: 14pt;">Bocs –
motyogta, mire nekem nagyot dobbant a szívem. Nem, nem, nem. Nem lehet, hogy
ennyi idő után újra felbukkanjon. Gondolom már tudjátok, hogy kiről is van szó.
Hogyan ment a „Kerüljük el Conort” dolog? Két hete egyáltalán nem láttam, még
közös óráink se voltak. Szinte el is felejtettem, erre ma felbukkan, és kitép
egy darabot a szívemből. Eddig nem is vettem észre, hogy valójában mennyire
hiányzott. Pedig nagyon.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;"> Na, most álljunk
meg! Ott állsz a barátod mellett, a kezét szorítva, ami miatt már nem egyszer
feljajdult, és te azon gondolkodsz, hogy mennyire hiányzott neked egy másik fiú?
Mond csak, neked teljesen elment az eszed? Megfogadtad, hogy többet, nem
beszélsz vele, most mégis egyfolytában rajta jár az eszed. Nem szégyelled
magad? De olyan nehéz! Olyan kedves volt velem, annyira sokat jelentett nekem,
két hét nem elég az elfelejtésére. Több év sem volt elég, pedig nem is láttuk
egymást. A fene egye meg a memóriámat.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">Héj! – legyezte előttem Riley a kezét, mire felt</span><span style="font-size: 13.5pt;">űnt, hogy már rég nem az iskolán belül
tartózkodunk, és, hogy be kéne ülnöm a kocsiba. Még mielőtt barátom
megkérdezhette volna, hogy mi volt ez a kiesés, megtettem, amire a szemük, és a
hasuk kért. Rils kicsit meglepődött, de aztán beszállt mellém.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Ember! Miért én ülök hátul? – panaszolta
Chace, majd morgó gyomrára tette a kezét.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Mert te pasi vagy, és nem a barátnőm –
megfogta a kezem, és rám mosolygott. Leutánoztam mozdulatát, de az enyém nem
volt túl őszinte. Nem tudtam semmi másra, csakis Conorra gondolni.
Hirtelen az étvágyam is elszállt. Édes Istenem, ez a fiú
megakadályozza az életem normális leélését! Nem hagy normálisan gondolkodni, és
mindentől elveszi a kedvem. Ráadásul a rosszulléteket se felejtsük ki, ami hála
az égnek most is megjött. Arcom eltorzult a hirtelen jött fájdalomtól, ami
egyenesen a fejembe talált. A gyomromnak ugrándozni volt kedve, az orrom pedig
égett a füsttől, ami szinte a semmiből érkezett. Látásom homályosult, lángok
táncoltak a szemem előtt. De ezekhez az érzésekhez más is társult. A fülem
csengett a hangos sikítástól. Azt hittem ott fogom elsírni magam, de a könnyek
helyett mást láttam viszont. A reggelimet.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Állítsd le a kocsit! – kiáltottam, majd
miután barátom sikeresen leparkolt kidobtam a taccsot. A fiúk aggódva nézték
végig, ahogy szenvedek. Riley a hátamat simogatta, és a hajamat fogta hátra,
míg a dolgomat végeztem. Chace egy zsebkendővel ajándékozott meg, amiért ritka
hálás voltam. Megtöröltem a számat vele, majd visszaültem. A barátom aggódó
szemeivel találtam szemben magam. Még mindig annál az elméletnél van leragadva,
hogy terhes vagyok. Bólintottam, miszerint minden oké, de semmi sem volt az.
Ugyan a fájdalom alább hagyott, de nem múlt el teljesen.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Amint beértünk az étterembe,
lefoglaltunk egy helyet, majd befutottam a mosdóba. Megmostam az arcon,
kiöblögettem a szám, és visszamentem. A rokonok ijedten tekintettem felém
beszélgetésük közben. Kíváncsi lettem volna, hogy miről is volt szó, de mire
odaértem már az itteni ”isteni” pizzáról beszéltek. Olyan hülye nem vagyok,
hogy bevegyem a süket dumájukat. Tudom, hogy másról beszéltek, tudom, hogy
rólam volt szó. De nem kérdeztem rá. Nem igazán érdekelt. Pontosabban csak azt
akartam, hogy ne érdekeljen.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Jobban vagy már? – szorítottam meg kezem a
párom.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">-</span><span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Igen – bólintottam – Milyen pizzát
rendeltél? - étvágyamat sajnos még nem nyertem vissza, de gondoltam
megkérdezem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- A
kedvencünket – lökött meg a vállával.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Ah,
mindjárt behányok tőletek! - nézett oldalra a szőke, majd ijedten rám tekintett
– Nem úgy értettem! – el kellett mosolyodnom rajta, de gondolataim még mindig
nem akartak teljesen visszatérni, még mindig a régi barátom körül jártak.
Egyszerűen idegesített az a tudat, hogy folyamatosan rajta járt az agyam, és
ezt általában meg is szenvedem. Úgy tűnik, ez az ”elhagyom” terv nem jött
össze. Más megoldáshoz kell folyamodnom, méghozzá ebédszünet után. Ki kell
belőle szednem a válaszokat. Tudom, hogy nem véletlenül tért vissza…hozzám.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Ugyan
miből gondolta, hogy én csak megjátszom, hogy hülye vagyok? –térített vissza
Chace hangja. Erőltetetten elnevette magát, mint mikor valaki éppen nagyon
tagadni próbál valakit. Azt hiszi, hogy nem tudjuk a kis titkát.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Nem
tudom, haver, pedig te igazán sötét vagy – mosolyodott el csibészesen a barátom,
mire a másik felháborodottan ejtette le az állát. Már éppen le akarta csapni,
mire Riley belém csimpaszkodva motyogta azt, hogy<span class="apple-converted-space"> </span><i>Védj meg! Védj meg! Védj meg!</i>,
és én csak tűrtem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; mso-line-height-alt: 15.0pt; text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 20pt;">∞<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="line-height: 15.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Az
ebédszünetnek már rég vége volt, mikor beestünk az iskola ajtaján. Szinte
sprinteltem a szekrényemig, hogy kivegyem a dolgaimat. Ám mikor megállhattam
volna előtte, valaki megelőzött. Rögtön lelassítottam. Éreztem, hogy még az az
egy szelet pizza is fel kíván jönni, amit leerőszakoltam a torkomon, amikor a
szemeim közé nézett. Nagyokat nyelve odaálltam elé. Szabályosan remegtem,
bármelyik pillanatban eleshettem volna, de a gravitáció még tartott annyira,
hogy ne sikerüljön. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;"> </span><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;"> </span><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">Felnéztem rá. Abba a nagy csillogó látószervekbe, amik
akkor aggodalommal, és meglepettséggel csillogtak. Erőt vettem magamon.</span><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;"> </span><i><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">Most
vagy soha!</span></i><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;">Neked nem órán kéne lenned? – suttogta kérdését. Perpillanat nem igazán
érdekelt az angol, válaszokat akartam. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;">Valld be Conor, mit művelsz te velem? – vontam kérdőre. Valami megcsillant
a tekintetében, talán félelem, de egy másodperccel később szeme értetlenségről
hazudott. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;">Miről beszélsz? Nem tudom, hogy miről beszélsz – túl erősen tagad, ez
szinte elárulja, hogy tényleg köze van valamihez. És én ki is fogom deríteni,
hogy mihez – Semmi közöm a te fura szokásaidhoz – Közelebb léptem hozzá. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;">Ó, igen? Akkor kérlek, elmondanád, hogy miért álmodok folyamatosan rólad?
Miért lesz fekete a szemed, nekem miért lesz fehér? Miért nem lehetek normális,
miért kell nekem ez az idióta pánik betegség? Elmondanád miért ájulok el,
ahányszor csak hozzám érsz, és miért érzek füst szagot? Miért hallok
sikolyokat? <i>Miért óvsz úgy, mintha a
legértékesebb dolog lennék a világon?</i>-
A kérdések csak úgy ömlöttek belőlem, miközben a beszélgetőtársam arc
kifejezése ijedtebbnél ijedtebbre váltott át. A végén egy nagy levegőt vett, és
oldalra fordult. Gyengének éreztem magamat, ahogy ezeket a dolgokat bevallottam
neki, és sírni lett volna kedvem. Az indokát nem tudtam volna megmondani, mert
nem is volt neki. Egy ideig még figyeltem az arcát. Makacs volt és nem akart
nekem válaszolni. Meguntam. Táskámat
erősebben szorítva, készen álltam arra, hogy lelépjek. Egy lépés, majd kettő, a
harmadiknál még le sem tettem a lábam, de egy erős kéz kulcsolódott a
csuklómra. Egyszerre öntött el a megnyugvás, és a félelem. Félelem az
igazságtól. Ugyan eddig csak azt akartam hallani, de most megtántorodtam.
Milyen borzalmas lehet a válasz, ha már ilyen dolgok történnek velem?
Mindenesetre, ha tényleg válaszolni akar nekem, állok elébe. Nem lépek vissza.
Nem léphetek vissza. Nem most, mikor ilyen közel vagyok a célom eléréséhez, és
a dolgok megállításához. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;">Válaszokat akarsz? Rendben. Találkozzunk négykor a Parkban, ott ahol
piknikeztünk! – suttogása után, elengedett, majd továbbállt. A folyosóra magány
telepedett.<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 36.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-line-height-alt: 15.0pt; text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 20pt;">∞<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;"> </span><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;"> </span><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">Bevallom rossz
cselekedetem. Ellógtam az utolsó órát. Nem vagyok rá túl büszke, de azt se
mondanám, hogy bánnám. A válaszok fontosabbak voltak, mint a fizika.
Gyalog indultam neki a hosszú útnak, miután Rileynak üzentem, miszerint ne
várjon rám, előbb hazamegyek. Kezeimet összefűztem a melleim alatt, és
bakancsommal egy lehullott falevelet rugdosva kezdtem bele a sétába. </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">Mint minden alkalommal, mikor egyedül vagyok, a
gondolataim szinte rohantak az agyamhoz, hogy lecsökkentsék annak a
szintjét, és az őrületbe kergessenek. Ám ez a pillanat most más volt. Nem
gondolkodtam sok mindenen, szinte semmin sem, csak azon az érdekes érzésen, ami
maga alá terített. Lehet, hogy az izgalom volt az. Nem tudtam megállapítani. Az
utcák csendben vártak a lépéseimre, a fák a szemem láttára akartak
megszabadulni a leveleiktől. Szeptember végét írtunk, egy hét múlva már
október. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik az idő. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;"> Fél óra
gondmentes menetelés után elértem a park kapujáig. Egy mélylélegzetet véve
kinyitottam, majd a köves útra léptem. Útközben arra emlékeztettem magam, hogy
én akartam ezt az egészet, nem fordulhatok vissza, és sétálhatok el csak úgy.
Erőt kell vennem magamon! Bármilyen durva az igazság maga, nem lehet rosszabb a
tudatlanságnál. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;"> Eltartott egy
kis ideig, míg odataláltam, de végül sikerült. Nem tudom, hogy mennyi idő
lehetett, viszont a lényeg az, hogy Conor már ott várt. Közelebb lépkedtem
hozzá, Ő egyre messzebb ment. Nem értettem, hogy mit akart ezzel. Elvállalta,
hogy elmondja, mit tud, és most menekülne? Megálltam, nem volt kedvem a
játékait játszani. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span></span><!--[endif]--><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">Kövess! – fordult hátra, hogy átadja a
parancsot. Szó nélkül megtettem azt, amit mondott. Bementünk az erdőbe.
Lepergett előttem a szörnyes álmom, majd a vezetőm szava csengett a fülemben. <i>A rémálmok valóra válhatnak.</i> Megborzongtam erre a gondolatra. Próbáltam kiűzni
a fejemből, de egyszerűen nem ment. Egészen addig károsította az agyam,
míg meg nem álltunk. Egy romos, borostyánnal benőtt ház tornyosult fölöttünk. Nem
volt túl nagy, se nem túl kicsi. Egy réginek tűnt, és omlásveszélyesnek.
Remélem nem…ó, dehogynem! Conor egyenesen az ajtóhoz lépdelt, és amint lenyomta
a kilincset, be is ment. Körbenéztem, valami biztos pontot keresve, majd
visszapillantottam az épületre. Átkozódva indultam el én is. Ahogy beléptem
ismerős érzés fogott el, és tátva maradt a szám. Ez..ez…ez.</span></div>
</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: -18pt;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt; text-indent: -18pt;">-<span style="font-family: 'Times New Roman'; font-size: 7pt; font-stretch: normal;">
</span></span><i style="text-indent: -18pt;"><span style="font-family: Times, serif; font-size: 14pt;">Üdv itthon, Faith Wood!</span></i></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div style="text-indent: -24px;">
</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div style="text-indent: -24px;">
</div>
<div style="text-indent: -24px;">
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-59908164843513137542014-09-12T08:20:00.001-07:002015-07-28T15:07:32.714-07:0004.) Szerelmünk története<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: right;">
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 48.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="color: #45818e;">Üdv nektek földlakók!</span><o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16pt; line-height: 115%;"> </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Végre péntek! Végre szabadság! Végre új fejezet!</span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Sajnálom, hogy csak két hét után tudom hozni, de időt akartam magamnak szerezni, s ezalatt valamennyire megszokni az iskolát, ami hát valljuk be lehetetlen. <i>Mindegy</i>. A következővel kapcsolatban...sajnos nem tudom, hogy mikor érkezik. Még nem tudtam elkezdeni írni, DE tudom, hogy mi, hogyan lesz benne, szóval haladás. Szerintem holnap elkezdem írni, és meglátjuk, hogy mikor lesz publikálva. </span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">A mostani fejezetről pedig csak annyit: Faith sokszor fog elmélázni egy bizonyos döntésen, s ez azért lesz, mert még Ő sem tudja, hogy mit akar kezdeni a helyzettel. Csak, hogy tisztázzuk. </span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;">Eljött annak az ideje, hogy kellemes olvasást kívánjak, szóval: Kellemes olvasást, remélem tetszeni fog, és hagytok majd nyomott magatok után!</span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; line-height: 115%;"><span style="font-size: xx-small;"><i>(enyhe célzás)</i></span></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">Arixx</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 16pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<span style="font-family: Champignon;"><span style="color: #45818e; font-size: 75px;">Szerelmünk története</span></span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXvfa6pq10EB5PfFyAf7bvhd803CL7zGHh81t-ljuMTGiA6hIIoZYzxZXVGF9uMw_24YOURjqzl1r4FIhmh10GGpgZch8iSuO4EUS61lWipy9UxJng4UAOSPdJxTF9YLV7u9Bhg-4Yzeg/s1600/faitly-eredet.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXvfa6pq10EB5PfFyAf7bvhd803CL7zGHh81t-ljuMTGiA6hIIoZYzxZXVGF9uMw_24YOURjqzl1r4FIhmh10GGpgZch8iSuO4EUS61lWipy9UxJng4UAOSPdJxTF9YLV7u9Bhg-4Yzeg/s1600/faitly-eredet.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=8xg3vE8Ie_E" target="_blank"><b>Love Story</b></a></td></tr>
</tbody></table>
<div align="left" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;">V</span><span style="font-size: 14pt;">ilág életemben gyűlöltem a matematikát. Oké, eléggé fontos
tantárgy, pontosabban csak egy része, például a szorzás, osztás, összeadás,
kivonás meg talán még a százalékszámítás, de ennyi a világ szerint nem elég.
Szerintük még tudni kell hozzá a geometriát, aminek tulajdonképpen semmi
értelme, és még ki tudja mennyi marhaságot, amihez hozzá sem kezdtünk. Mondjuk
utálatom tárgyához az is hozzájárul, hogy egyáltalán nem értek belőle semmit.
Csak bugyuta számokat látok, amikben állítólag logika rejtőzik. Ezért is ültem
a Salvet ház ebédlő asztalánál.</span></div>
<span style="font-size: 14pt;"><div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Conor már említette, hogy az apja egy gazdag üzletember, de nem hittem
volna, hogy ennyire. A lakásuk, pardon a birodalmuk mellett a mi élőhelyünk egy
Barbieknak készült Barbieháznak tűnt. Még komornyikjuk és bejárónőjük is van!
Habár Angela nem annyira számított bejárónőnek, hiszen a kert végi kis lakásban
lakott. Volt neki ott egy kis szobája, ami hát nagyobb volt, mint a mi házunk
konyhája és nappalija együttvéve. Kész vagyok ettől a családtól!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Ez azért vicces – szólaltam meg pár perces mélázásom után, mire mind a
ketten, azaz Angela és Conor is rám kapták tekintetüket a folytatást várva –
Két árva kisgyereket elszakítanak egymástól, majd azok négy év múlva újra
egymásra találnak. A fiút az igazi apja fogadta be az otthonába, az, aki addig
nem is tudott a létezéséről. A lány pedig, lehet, hogy szerető szülőket nem
talált, viszont szerzett magának két védelmezőt. Olyan filmbe illő az életünk,
nem? – fordultam kérdőn barátom felé. A ház asszonya akkora már rég visszafordult
a fazékjához.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Minden filmben van valami igazság – felelt. Ezzel vitába kellett szálljak,
akármennyire is volt meggyőző a hangneme.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem hiszem. Ott vannak például a fantasyk. Tényleg léteznének tündérek? –
vontam fel a szemöldököm.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem így gondoltam. Vegyük, mondjuk azokat a tipikus amerikai filmeket.
Szerinted azért van mindegyikben gonosz pom-pom lány és gyökér kosárlabda vagy
foci kapitány, mert az egyik író másolt a másikról? Nem. Minden iskolában van
olyan, akit, az embereket jobban ismernek, szeretnek, vagy ez esetben
csodálnak, és ezeket a tulajdonságaikat ki is használják. Nem túl jó célokra.
Csak a legtöbben nem veszik ezt figyelembe. Így értettem. De mondjuk, én hiszek
benne.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- A tündérekben? – kérdeztem vissza. Próbáltam nem kinevetni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nem. Persze, hogy nem. A természetfelettiben – ezt olyan áhítattal mondta,
hogy már majdnem elhittem neki. Baromság.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- És azon belül? - érdekelt, hogy ebből a témából mit fog kimagyarázni, és
értelmezni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Angyalok, démonok, lélektársak, hogy léteznek jó teremtmények, viszont
olyanok is, akiket a gonoszság hajt. Abban, hogy az álmok, nem a vágyak, valóra
válnak, oké nem mindegyik, de azért szoktak. Tudod.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Már a nagyban dolgozó Angela is megfordult ezeket hallva. Felvont
szemöldökkel tekintett a fiúra, akit, ez mit sem zavart. Folytatta teóriájának
ecsetelését, csakhogy most tudományos módon, miszerint mikre nem találtak máig
választ a tudósok, és ezeket miféle természetfeletti kitalációkkal – csak én
mondtam ennek, ő tényeknek nevezte – lehet megmagyarázni. Elmosolyodtam
naivságán. Hihetetlen, hogy ezeket egy 17 éves srác állítja. Az, hogy az Ő
száját hagyják el ezek a mondatok, abszurd volt. Mondjuk a NASA is hisz az
űrlényekben. </span><span style="font-size: 14pt;">Mindig is szkeptikus voltam, ha varázslényekről volt
szó. Persze élvezetes volt olvasni róluk, de ezek mind csak mesék. Varázslat
egyáltalán nem létezik.</span></div>
</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">
Ám, amint elkezdte ecsetelni az rémálmok valóságalapjait, azt hittem,
hogy gyomorszájon rúgtak. Hirtelen a Róla szóló álmom pergett le a szemem
előtt. Rettegni kezdtem. Mi lesz, ha tényleg igaz, amit mond? Nem akarom, hogy
félig holtan hurcoljon egy szörny. Hiába mondta, hogy csak részben igazak, és
csak a jelentésük ugyanaz, meg, hogy nem mindig megtörtént eseményekről van
szó, engem a félelem maga alá kerített. A szívem majd’ kiugrott a helyéről, és
gyorsan kapkodtam a levegőt. Akkor és ott el is felejtettem, hogy mit mondtam a
természetfelettiről. Elhittem majdnem minden szavát, amit az álmokról említett,
és nagyon megrázott. De ha az álmaim részben </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrrBY5M35bnvQeYszT_wmzpJtLW-ZBgf-aP2iQY-Qf2Nm-u3cmXbk4GuXLfgj3gvK6FjwjxR-a1VjshTxRbq-6f9EUw3adgOt8WgzVLvNx8Ka7aul3F7fXAybO5MX_qOf6GxVQ2J7rXtU/s1600/De+n%C3%A9ha+a+r%C3%A1m%C3%A1lmok+igazak....gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrrBY5M35bnvQeYszT_wmzpJtLW-ZBgf-aP2iQY-Qf2Nm-u3cmXbk4GuXLfgj3gvK6FjwjxR-a1VjshTxRbq-6f9EUw3adgOt8WgzVLvNx8Ka7aul3F7fXAybO5MX_qOf6GxVQ2J7rXtU/s1600/De+n%C3%A9ha+a+r%C3%A1m%C3%A1lmok+igazak....gif" width="320" /></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">igaziak, akkor Conor
egy…szörnyeteg. Nem olyan, mint az, ami üldözött. Talán rosszabb, és biztosan
veszélyesebb. Minél távolabb kéne tőle lennem, ha ez nem hazugság, mégsem tudnék
neki búcsút mondani. Még csak 1 hete jött vissza hozzám, nem lennék rá
képes. Túl sokat jelentett nekem. Nehogy azt higgyétek, hogy szerelmes vagyok
belé! Nem, még véletlenül sem. Ő az egyetlen, aki a múltamból megmaradt, vagyis
inkább visszatért. A szüleim meghaltak, az árvaházi dolgozókat, vagy lakókat
meg nem igazán szeretném viszont látni, különben sem emlékeznének rám. Conor
viszont…Conor mindenem volt akkor és ott. Egyedül voltunk a világban, csak Ő és
én, senki más. Legalább mi ezt szerettük volna hinni. Éltük a mi kis valóságunkat,
amíg engem ki nem emeltek onnan, és be ne tettek egy másikba. Egy olyanba, ahol
nem volt ott a legjobb barátom, sőt inkább a védelmezőm. Nem egyszer mentett ki
abból, ha rossz fát tettem a tűzre, vagy ha egy nálam nagyobb kezdett el
piszkálni, ami valljuk be, elég gyakran megtörtént. Ő volt a hősöm. Olyan volt,
mint egy báty, mégis több. Olyan volt, mint egy…..<i>Őrangyal</i>.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Kívülről talán úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben,
viszont belülről idegroncs voltam. Ha a testem nem is, a lelkem remegett
helyette. Az eszméletvesztés kerülgetett. Nem tudom, hogy mi hozott ilyen
helyzetbe, de abban biztos voltam, ha nem veszek levegőt most azonnal, két
ember előtt kapok rohamot. Az utóbbi időben sajnos egyre többször fordult ez
elő, eddig ismeretlen okokból. Most rájöttem, hogy mitől. Ahányszor csak
Conorra gondoltam, ilyen témában, elköszönhettem az oxigéntől, és ezt nem egy
elcsépelt szerelmi sztoriban olvastam. Ez az igazság. Szó szerint ez történt.
Conor miatt. Valamilyen varázslatos – egyáltalán nem a jó varázslatra gondoltam
– módon megállítja a tüdőm működését. Hiába tartottam az előbb ezt a
szónoklatot. Ha tényleg miatta lennének a rohamaim, akkor ideje elkerülni őt.
De nem most. Nincs szívem itt hagyni Angelát.</span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 14pt;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="font-size: 14pt;"> Mintha a mellettem ülő megérezte volna bajom. Közelebb csúszott
székével, és megérintette a vállam. Abban a pillanatban elmúlt minden
fájdalmam. Hitetlenkedve bámultam rá, amit nem tudott hová tenni.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="font-size: 14pt;">- Vizet? – vonta fel a szemöldökét, két ajtós, hatalmas hűtőszekrényük felé
pillantva. Megráztam a fejem.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="font-size: 14pt;">- Mi lenne, ha…ha abbahagynánk mára? – kérdeztem remegő ajkakkal. Nagyokat
lélegezve próbáltam energiát gyűjteni, nem igazán sikerült. Mellette nem.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="font-size: 14pt;">- Rendben – egyezett bele, majd felállt. Utánoztam mozdulatát. Felvettem a
füzetem, amiből egy sárgás lap szállingózott kifelé. Még mielőtt elkaphattam
volna, más tette meg<span class="apple-converted-space"> </span></span><span style="font-size: 14pt;">helyettem.</span></span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_mrRDBPE2TnRmFj5u3mxrdDQhUP9oAVh1x5kCNjdezJUa9ml_ZZO-54HQru3CNzh6QpO0y9f4bRW1j06aTU8a2_o92sJkEF_yBaQW9cftDVGlyWEw_4z8v3WkgIurBs8y8QVJZ1CE2To/s1600/Rajz.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_mrRDBPE2TnRmFj5u3mxrdDQhUP9oAVh1x5kCNjdezJUa9ml_ZZO-54HQru3CNzh6QpO0y9f4bRW1j06aTU8a2_o92sJkEF_yBaQW9cftDVGlyWEw_4z8v3WkgIurBs8y8QVJZ1CE2To/s1600/Rajz.jpg" width="320" /></a><span style="font-size: 14pt;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="font-size: 14pt;">- Már értem, hogy miért nem értesz te a matekhoz – vizsgálta
rajzomat. Meg se próbáltam kivenni a kezéből. Felmértem az erőviszonyokat, és
kutatásom alapján én egy ma született amőba vagyok hozzá képest. Helyette
inkább mimikáját tanulmányoztam. Elismerés futott át az arcán, majd ajka egy
hatalmas ”O”-t formált – Wow! Van ám tehetséged, ugye tisztában vagy vele? –
nézett komolyan a szemeim közé. Visszanyújtotta a lapot, amin Riley rondábbik
változata mosolygott vissza rám, azaz a ”művem”. Nem voltam magammal túlzottan
elégedett ilyen téren, szóval meg se fordult a fejemben, hogy bárkinek is
megmutassam, főleg nem Riley-nak. Még a végén megsértődne azon, hogy milyen
csúffá változtattam.</span></span></div>
<span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Istenem, de hiányzik! Ez az ötödik nap nélküle, és alig van
olyan perc, amikor nem fájna a szívem miatta. Tudom, nyálas meg minden, de Ő
volt életem akkori szerelme, mit kezdhettem volna az iránta táplált érzelmeimmel?
Régen voltunk ilyen sokáig távolt egymástól, mindig a másikon lógtunk, el nem
eresztettük volna a párunk kezét. Olyan, mintha hiányozna egy részem. Nélküle a
fájdalmas és rideg valóvilágban kell élnem, a felhők helyett. Egyedül éreztem
magam, mintha arra a pár napra, amik nekem éveknek tűntek, elhagyott volna az
Őrangyalom. Tudom, hogy ezt az előbb Conorra mondtam, de ha az elmúlt négy
évben egyáltalán nem számíthattam rá, hogy nevezhettem vol És megint nála kötünk ki. Valahogy állandóan belefurakodik a </span><span style="font-size: 19px;">na őt védelmezőmnek?</span><span style="font-size: 14pt;">fejembe. Nincs
olyan nap, amikor ne gondolnék rá, vagy nem lenne velem. Ha ez így folytatódik,
az a kapcsolatom rovására megy. Rileynak már akkor sem tetszett a fiú, mikor
belépett a terembe, akkor meg főleg, mikor a kezei közé kapott. Akármennyire
is örülök, hogy visszatért, rá kell jönnöm, hogy már nem igazán illik a képbe,
sőt még veszélyes is. Nem csak a szerelmi életemre nézve. Ha tényleg igaz, amit
az álmokkal kapcsolatban mondott, akkor…talán meghalhatok a keze által.</span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nagyon hiányzik igaz? – sóhajtott és visszaült az asztalhoz. A
másik székre pillantott, szemével szinte könyörgött azért, hogy üljek le.
Megtettem. Ha valószínűleg ez az utolsó nap, amit vele töltök, legyen úgy,
ahogy Ő akarja. Igen, ez lesz az. Nem akarok kockáztatni. Lehet, hogy így
elveszítem, sőt biztos, de még mindig jobb ez az opció, annál, hogy én haljak
meg miatta. A szívem megfájdult erre a gondolatra. Nem arra, hogy elbúcsúzhatok
ettől a világtól, hanem, hogy a saját bőröm mentése miatt szó szerint kiűzöm
azt, akivel együtt nőttem fel. Így lesz a legjobb. Remélhetőleg mindkettőnknek.
De ezt csak magamnak próbáltam beetetni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Ennyire látszik? – hajtottam le a fejem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Á, csak lerí rólad, nem nagydolog – egy halvány mosolyt csalt az
arcomra – Mesélj rólatok! Hogy találkoztattok, milyen volt az első randi satöbbbi.
Úgy talán jobb lesz – kezemre tette az övét, szemét enyémekbe fúrta. Szinte
esdekelt azért, hogy boldognak lásson. Ez csak még jobban fájdította a
szívem. Akaratát teljesítve mesélni kezdtem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- 14 éves korunkban találkoztunk – mély lélegzetet vettem,
miközben az agyam azon felén turkáltam, ahol az emlék pihent. Nem volt nehéz
megtalálnom. Olyan élénken élt bennem, mintha csak tegnap történt volna.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: medium;"> </span></i><span class="apple-converted-space"><i><span style="font-size: 14pt;"> </span></i></span><i><span style="font-size: 14pt;">Idegesen léptem be a fizika terem ajtaján,
amire most nagy betűkkel rá volt írva a BÜNTETÉS szócska. Nagyot
sóhajtva néztem körül a helységben. Nem igazán ismertem még a társaságot,
de a szemükből meg tudtam mondani, hogy nem a mintadiákok bámulják úgy az
újoncot, mint friss húst a vadak. Egyik lábamról a másikra állva kerestem
ülőhelyet. Volt egy pár, viszont én nem akartam ijesztő, piercinges, gyilkos
tekintetű végzősök mellé ülni. Még abban a nyomorult teremben sem akartam
lenni! Otthon akartam lenni! Nem akartam, hogy ott jöjjön rám AZ. Ha ott kapnék
mindenki előtt rohamot, és szégyenszemre fulladnék meg a nevetések tengerében.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> És az mind Lola Agnotraill hibája lenne. Azé a rohadéké, aki magát mentve
engem lökött be a cápák közé. Hiába mondtam a tanárnak, hogy nem én dobtam
lisztes zacskókat a kocsijára, nem hitt nekem. Miért is hitt volna? Hiszen én
még csak egy nyomorult gólya vagyok, az is csoda, ha Jade helyett Faithet mond.
De tudom, hogy miért teszi ezt. Drága apám, Dean barátnője volt hatodikban, és
azóta se bocsájtotta meg neki azt, hogy egyedül hagyta a vidámparkban. Persze
kin kell bosszút állni? Hát ki máson, ha nem az ”utódon”? Ez tök logikus, és
felnőtt gondolkodás, miden tanártól el kéne ezt várni. Akkor is ott ült abban a
tipikus pózban, amiben általában szokott. Keresztbe tett lábak, ajtó felé
forduló test, és pletykalapot bámuló szem, amin egy hatalmas szemüveg virított.</span></i></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">Látószerveim megakadtak egy tökéletes helyen. Leghátul volt a sarokban, előtte
nem ült senki, a mellette lévő, meg nem tűnt olyan gyilkosnak. Célpontomat
bemérve sétáltam el addig, majd ledobtam magam. Tökéletesen beláttam a termet,
de nem volt semmi érdekes. Mindenki bosszús tekintettel bámulta az órát, miután
ezt megunták a tanárt átkozták. Táskámat az ölembe véve vettem ki az
Odüsszeiát, azaz a kötelező olvasmányunkat. Ha már Miss. Donck-nál nem
sikerült, az angol tanárnál még bevágódhatok. Ám pár oldal kínszenvedéses
szövegértés után, a szemeim ólommá váltak és engedtek a gravitációnak.</span></i></div>
<span style="font-size: 14pt;"><div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;"> Valaki finoman megbökte a vállam. A támadás irányába pillantottam.
Próbáltam morcos arcot vágni, viszont ellenségem nevetéséből rájöttem, hogy nem
sikerült túl jól.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Mi az? – dünnyögtem fáradtan.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Bocs, hogy felébresztettelek, de gondolom te sem akartad, hogy megdobáljanak
valamivel, miközben alszol – magyarázott. Simán kinéztem volna belőlük azt,
hogy rajztáblának használják az arcom. Hálásan néztem ”megmentőmre”.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Kösz a figyelmeztetést – elmosolyodott, majd elvette a mellkasomra esett
könyvet. Összehúzta a szemöldökét.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Odüsszeia? Miért kínzod magad? – ezt a kérdést teljesen komolyan gondolta.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Csak el akartam olvasni a kötelezőt, és megtetszeni a tanárnak. Mármint nem
úgy tetszeni, hogy szerelmes legyen belém, hanem megkedveltetni magam. Érted,
igaz?</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Miért akarod ezt csinálni? Miért akarsz megfelelni másoknak?</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Mert már majdnem 1 hónapja rohadunk itt, és a tanárok még arra sem méltattak,
hogy rendesen ejtsék ki a nevem, pedig nekem elhiheted, nem olyan nagyon nehéz.
Elegem van ebből a helyből, mindenből, és mindenkiből. Egy hónap, sőt két év
alatt egy ember sem próbált összebarátkozni velem, vagy esetleg bemutatkozni.
Nekem ebből elegem van! – az a tény, hogy az előbb nyíltam meg egy idegen srác
előtt, pirossá tette az arcom. Szerintem semmi kedve nem volt az én
panaszkodásomat hallgatni. Elszégyelltem magam, majd leszegett fejjel
elmotyogtam egy bocsánatot. Ő csak elmosolyodott.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">Gyönyörű mosolya volt annyi szent, és a szemei. Teljesen elvesztem azok
óceánjában. Ez a fiú maga volt a csoda. Elbűvölt, ahogyan ránéztél, és nem
tudtad levenni róla a tekintetted. Az arca minden millimétere egyszerűen
tökéletes volt, mintha most szállt volna le az égből.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">Oké, elég ebből! Nem ismered őt. Ki tudja, hogy miért ül itt? Lehet, hogy
Ő juttatta kórházba az igazgatóhelyettest, vagy rakott
csótányokat a levesbe. Mégis olyan kedvesnek tűnik. Ő az egyetlen, aki eddig
emberszámba vett, nem lehet rossz ember.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Semmi baj. Én tudok segíteni a bajodon, Riley vagyok. Riley Agnotraill – ez a
név. A hideg is kirázz tőle, és az utálat foglalja maga alá a testem.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Ugye semmi közöd sincs Lolához? – távolodtam el egy kicsit tőle. Ha igent
mond, a róla alkotott képem teljesen összetörik.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Bonyolult. Ő az unokatesóm fél tesója, de semmi rokonság nincs köztük, mivel
Lolát örökbe fogadták. Tehát tulajdonképpen semmi közöm hozzá, családilag. Úgy
utálom, mint senki mást. Erőszakos és öntelt – ragyogtam belülről. Riley, azt
hiszem így hívják, egyre szimpatikusabb – most hogy ezt megbeszéltük, szabad
tudnom a hölgy becses nevét? – majdnem elolvadtam. Még sosem éreztem ilyet
valaki iránt.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Faith O’Conell – nyújtottam a kezemet, amit Ő szívesen elfogadott. Érintése
gyengéd, és selymes volt, mégis látszott a tulajdonosán, hogy nagyon edzett. És
ez elvarázsolt.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Szabad tudnom, hogy Ön mit keress eme pokoli helyen? – elmeséltem neki
mindent, ami a kérdésére választ adhatott, cserébe Ő is elmondta, hogyan jutott
erre a sorsa. Nem követett el súlyosabb dolgot annál, hogy megdobta a táblát
egy radírral. Hogy miért tette, azt nem volt hajlandó elmagyarázni a mai napig.
De nem is érdekelt.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">Vele szinte rohant az idő. Mesélt az életéről, én is meséltem neki az enyémről,
nevettünk, és egymást firkáltuk, majd mire észbe kaptunk, már ki is léptünk az
iskola ajtaján. Engem nem messze a lépcsőtől Dean várt a kocsijában, miközben
kávét szürcsölt. Ám még mielőtt leléphettem volna, Riley utánam szólt.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Öm…izé – tarkóját vakargatta – Csinálsz valamit, vagyis ráérsz szombaton? – a
legszívesebben a nyakába ugrottam volna, és agyon puszilgattam volna az igenek
között. Életemben először egy srác randira hívott, ráadásul egy helyes, kedves,
édes srác, akiről ugyan nem tudtam olyan sokat, viszont lerítt róla a
személyisége.</span></i></div>
<div style="font-style: italic; text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 14pt;">- Igen – bólintottam egy fülig érő mosollyal. Megkönnyebbült sóhaj szaladt ki a
száján, én pedig ott helyben lejártam volna egy ír szteppet örömömben. Aznap
egy hatalmas fej volt a vigyoromon, és nem fordítva.</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Conor egész végig úgy hallgatta a történetet, mintha a
könyökén jött volna ki, mégis elmosolyodott, és egy ”awww”-t hallatott. Aranyos
volt tőle. Ezután elregéltem neki szinte mindent, milyen volt az első randi, az
első csók, az első vacsora a szüleinkkel, az első közös karácsony, mindent,
amit csak tudtam, Ő pedig készségesen végig hallgatott, nem szólt bele, nem ásított,
csak ült és rám figyelt. Minden mese után alaposan átgondoltam, hogy tényleg
búcsút akarok-e neki mondani, és hiába volt egyre nehezebb dolgom, kitartottam
amellett, hogy igen, biztos el akarom őt taszítani.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Viszont igaza volt. Sokat segített az, hogy kiadtam magamból az
emlékeket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Nagyon aranyos pár lehettek – jegyezte meg a végén, mire
elmosolyodtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Bárcsak a többiek is ilyen véleményen lennének rólunk –
sóhajtottam szomorkásan, mire Ő lebiggyesztette az ajkát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Tudod mit? Egyáltalán ne érdekeljen az, hogy ki mit mond
rólatok. A lényeg az, hogy ti szeressétek egymást, hiszen a szeretet mindent
legyőz, és még valami – feltartotta az ujját, felállt, majd a kezébe vett egy
üres palackot. Ezek után az következett, amire senki nem gondolt volna - </span><i style="font-size: 14pt;">Remember
only God can judge ya forget the haters cause somebody loves ya </i><span style="font-size: 14pt;">–
énekelte Miley Cyrus dalának legértelmesebb sorait, mire nekem nevetnem
kellett. Borzalmas volt, rémisztően béna, Simon Cowell ezt az előadást ki nem a
Pokolba dobta volna.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Jó, hagyd abba, még mielőtt elkezdesz twerkelni – nevettem
tovább.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Legalább sikerült a tervem – ült le elégedettségében, de rögtön
felállt – Körbevezesselek? - nem tudom, hogyan volt képes ilyen hamar témát
váltani, és felugrani.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Az évekbe fog telni – csipkelődtem, mire kaptam egy ”Egyáltalán
nem vicces” féle tekintetet – Rendben – tápászkodtam fel mára már sokadszorra.
Nem csodálkoznék, ha holnapra izomlázam lenne. Conor titkon egy magán tornaórát
tartott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Meglepődnétek azon, hogy mennyire sportos, és milyen fontos
számára az, hogy fitt legyen. Ellentétben vele, én nagyon szeretek lustálkodni,
a mozgást ki nem állhatom. De vele nehéz nem csinálni semmit. Az elmúlt két
napban csak utána rohantam. Nála a normális sétálás fél úton van a futás és
sprintelés közt. Furcsa volt, hogy akkor nem nekem kellett felvennem a
tempóját, hanem ő tette ezt az enyémmel. Mintha minél több ideig akart volna
maga mellett tartani. Ám ezen nem volt időm elgondolkodni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> A palotájuk nappalija magával ragadott. Fehér, arany, és
piros színekben pompázott. Az egész karácsonyi hangulatot árasztott, már csak
egy hatalmas, kb. 5 méteres fenyőfa kellett volna a sarokba. Simán befért
volna. A kandalló fölött egy brutálisan nagy plazma tévé helyezkedett el, a
kandalló párkányán pedig családi képek díszelegtek. A plafonról egy kristály
csillár lógott lefelé. Ha az egyszer leesik, Kínában fog földet érni. A
kávézóasztal mellett egy masszázsfotel terpeszkedett. Kedvem lett volna
beleülni, és relaxálni, de a ház hercegének más tervei voltak. Kihúzott a
helységből, majd berakott egy másikba, ami a könyvek mennyországa volt.
Kiszabadultam a kezei közül, és az egyik polc felé közeledtem. Szinte
hívogatott, de mindhiába. Csalódnom kellett. A polcokat csak üzlettel
kapcsolatos könyvek uralták.</span></div>
</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 14pt;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="font-size: 14pt;">- Ez volt apa régi irodája. Azóta a ház másik szegletébe költözött, állítása
szerint ott nyugisabb. Viszont a tanulmányait itt hagyta, és afféle könyvtárnak
használja ezt a helyet. Sajnos csak unalmas szakszavakkal találod szembe magad.
Egy szót sem lehet belőlük érteni, ha nincs diplomád – magyarázta, majd
továbbállt. Követtem, egészen az emeletig. Útközben összetalálkoztunk egy
terjedelmes szőrgombóccal, amiről kiderült, hogy egy macska – Apám playboy
nyuszijáé, mármint csajáé. Pont olyan, mint a gazdája. Ki nem állhat – forgatta
meg a szemeit. Nem kellett kétszer mondania, elhittem neki. Lehet, hogy a cica
arcberendezése volt olyan, de úgy nézett Conorra, mint, aki legszívesebben a
lábára ürítene. Viszont más visszhangzott a fülemben. Nem is tudtam, hogy van
egy majdnem mostohaanyja.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="font-size: 14pt;"> - Mióta tart a szerelmük? – kérdeztem kissé gúnyosan. Már abból leszűrtem, hogy
a fiú szerint apja barátnője csak a pénze miatt van vele.</span></span></div>
</div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 14pt;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="font-size: 14pt;">- Öt éve, és már az esküvő határán állnak. Azóta utál, mióta az apám az Ő
életébe be mert tenni egy, idézem, taknyos pénzpazarlót. Láttad volna az arcát,
amikor először találkoztam vele. Színtiszta gyűlölet áradt belőle. Még meg mert
verni az a szajha! Engem, akinek több köze van apámhoz, mint neki. Sírtam
apámnak, hogy vissza akarok menni az árvaházba, de nem engedett el. Azt hittem,
hogy kirúgja, de nem tette. Helyette ”megbeszélte” vele a dolgokat. Ezután még
jobban utált, de én is őt. Miatta kezdtem el erősíteni, hogy még véletlenül se
gondolja azt, hogy kezet emelhet rám. Ami meg a kinézetét illeti…, mint egy
rossz playmate. Apám nem lát túl a mellein, a plasztikáztatott mellein. Tiszta
mű a nő, de a gazdag férfiak ilyenekre buknak, nincs mit tenni. Amúgy csak 26
éves, most mond meg. Éppen hogy legális volt apám számára, máris rámászott.
Gusztusos.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="font-size: 14pt;">- Milyen gyönyörű történet – húztam el a szám.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"><span style="font-size: 14pt;">- Ugye? – kérdezett vissza, de választ már nem várt. Helyette kinyitotta
birodalma kapuit.</span></span></div>
<span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">A házuk alapján egyáltalán nem ilyen szobára számítottam. Ez volt
a hely legnormálisabb része. Már majdnem sötétkék falak öleltek körbe minket.
Középen egy francia ágy támasztotta a talajt, kék és barna színekben pompázva.
Szívesen beleugrottam volna, de akkor tönkretettem volna a beágyázó munkáját. A
falakat <i>All Time Low</i>, <i>Fall Out Boy</i>, <i>Bastille</i>,
és <i>Iggy Azalea</i> poszterek díszítették. Meg még egy pár női
előadó, plusz sok film poszter. Tipikus fiú szoba volt. Az egyik polcon olyan könyvek
sorakoztak, mint az <i>Útvesztő</i>, a <i>Gyűrűk Ura</i> sikerkönyvek
és Bear Grylls kötettek. Az ablaka az utcára nézett. Gyönyörű kilátást
nyújtott, miközben az ember az íróasztalánál ült. Néhány ing a földön hevert.
Mikor ezt a tulajdonosuk meglátta, gyorsan odafutott, majd bedobta a
szekrényébe. Elmosolyodtam, ám tekintettem tovább suhant. Persze a falon lévő
tévé ebből a szobából sem maradhatott el, de ez nem volt olyan nagy. Alatta
akciódús DVDk rendeződtek sorokba. Igazán szerethette a <i>Marvel</i> képregényeket
és filmeket, mivel tele volt a helység.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Kellemes.
Nekem nagyon tetszik – dicsértem meg.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Remek!
Köszönöm! – tapsolt, majd kitolt onnan. Mintha megzavartam volna az intimitását.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><u2:p></u2:p><span style="font-size: 14pt;"> Ezek után, még megmutatta a fenti
fürdőt, amitől elállt a lélegzetem. Inkább nem részletezem, mert még a végén
felgyújtanátok irigységetekben. Persze, még véletlenül sem feltételezném ezt
senkiről, de jobb az elővigyázatosság. Végül lementünk oda, ahonnan minden
elindult. Kissé csalódott voltam, mert egyik családtagjával sem találkoztam,
kivéve Angelát, akit – állítása szerint – nagymamájaként szeret.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Szóval
– léptem ki az ajtón. Conor a küszöbön állt – Köszönöm, hogy megpróbáltál
segíteni a matekkal – a <i>megpróbáltál </i>szónál elmosolyodott.
Tekintettemet kerülte, helyette a távolba meredt. Mintha megsértődött volna
valamin, amit soha nem követtem el. Legalábbis nem olyat, amiről tud – És
köszönöm, hogy segítettél a szerelmi bajomon. Örökké hálás leszek érte – kicsit
túloztam, de ez őt nem érdekelte. Lábujjhegyre pipiskedtem, hogy át tudjam
ölelni a nyakát, Ő pedig lehajolt, és a derekamat karolta körbe. Erősen
szorított, úgy tett, mintha egy életre intenénk búcsút egymásnak. Ezt nem
akartam. Igen, azt mondtam, hogy ki kéne taszítanom a szívemből, de nem örökre.
Nem tudtam elviselni. Csak most jöttem rá, hogy mennyire hiányzott, amikor nem
volt velem. Tudjátok mit? Az igazság az, hogy még én sem döntöttem el, hogy mit
akarok. Egyszerűen képtelen vagyok rá.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Akkor
majd találkozunk – búcsúzott, de hangjából kihallatszott, hogy még saját
szavának sem hitt igazán. Ez összetört. Úgy viselkedett, mintha rájött volna,
hogy mit terveltem ki magamban, és emiatt inkább elhidegült tőlem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><u3:p></u3:p><span style="font-size: 14pt;"> Ehhez hasonló gondolatok
száguldoztak a fejemben, túlterhelve az agyam, miközben hazafelé ballagtam. Nem
laktak messze tőlünk, kétutcányi séta, plusz még pár háztömb, és otthon is
vagyok. Amennyire el voltam foglalva a gondolataim által keltett viharral,
csodálom, hogy csak három házzal tévesztettem el lakhelyem. Magamban röhögve
tolattam vissza, majd lakáskulcsomat táskámban keresve lépdeltem fel a lépcsőn.
Pár percig még szórakoztam a zárral, aztán beléptem a melegbe. Nincs olyan jó
idő, mint hétvégén volt, mégsem volt olyan kutya hideg. Levettem a kardigánom,
ami az alacsony hőmérséklettől egyáltalán nem védett, és bementem a nappaliba.
Mindenki a kanapén ült, kivéve Phoebeot, mert Ő apja lábánál játszott a
babájával. Valamilyen buta tévéműsort néztek. Nem sokáig foglalkoztam vele,
inkább a szüleimet köszöntöttem egy<span class="apple-converted-space"> </span><i>Helló</i>val,
majd cuccaimat melléjük dobva, oda ültem én is.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Nem maradtak olyan sokáig. Amint az óra hetet ütött, ők már
a lefekvéshez készülődtek. Ki akarták magukat aludni, amit teljes mértékben
megértek. A lányuk négy óránként felébred, és bőg. Ha korábban mennek ágyba,
akkor talán többet pihenhetnek. Viszont én még nem akarom álomra hajtani a
fejem. Azok után, amit ma hallottam, meg főleg nem. Helyette a csatornák közt
unottan kapcsolgattam, várva a csodára, amiről fogalmam sem volt, hogy mi. Ám
mikor megszólalt a csengő, rájöttem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Csodálkozva álltam fel, hogy ajtót nyissak az esti
látogatónak. Már elmúlt kilenc is, ki lehet az? Kitártam a bejáratot, és a
lélegzetem is elállt. Riley egy hatalmas mosollyal az </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: 14pt;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcXnnnjIxhh5toZR4DjYQxT3loPrQRYzZidceERzsgz651tpIuWlPo5Qv0ulpIORc2M8vIrjW7w1-WEswA02_sj3UD61DWWa27vGt8Pq2VvHAE19Sy-5HuotjSfXGXSQs0999C3PINh_U/s1600/Logan.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcXnnnjIxhh5toZR4DjYQxT3loPrQRYzZidceERzsgz651tpIuWlPo5Qv0ulpIORc2M8vIrjW7w1-WEswA02_sj3UD61DWWa27vGt8Pq2VvHAE19Sy-5HuotjSfXGXSQs0999C3PINh_U/s1600/Logan.gif" width="320" /></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">arcán ragyogott a
lépcsőnkön egyre felfelé haladva. Szívem vadul kalimpált, boldogságot </span><span style="font-size: 14pt;">hozva az ereimbe. Egy irdatlanul nagy vigyor kúszott a számra. Az
Ő hazajövetele betömte a lyukat a szívemben. Nem rohantam le, nem ugrottam a
nyakába, megvártam még beér. Hátrébb léptem, és beengedtem. A kezében lévő pár
szál rózsát egy arcra puszi kíséretével adta át. Na, eddig tudtam türtőztetni
magam.</span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<u1:p></u1:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Az általa kapott rózsát a cipő tartóra dobtam, majd a
nyakába ugorva adtam neki egy<span class="apple-converted-space"> </span><i>rohadtul
hiányoztál</i><span class="apple-converted-space"> </span>csókot. Ajkaink
teljesen egymásba olvadva táncoltak. Próbáltam az összes érzelmemet
belesűríteni, ami sikerült is. Lábaimmal a derekán csimpaszkodtam, míg Ő a
fenekemnél tartott meg.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;">- Örülök, hogy ennyire hiányoztam – vált
el erre a mondatra – Édes Istenem, annyira hiányzott már ez! – csapott le
duzzadt számra. Ízlelgettük egymást, majd végül a hálóban kötöttünk ki. Aznap
nem aludtunk valami sokat, de nem bántam. Végre mellettem volt, s csak ez
számított.</span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-81484382439381754112014-08-26T09:37:00.001-07:002015-07-28T15:12:25.063-07:0003.) Felhők könnyeiben futni<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="color: #3d85c6; font-family: Champignon; font-size: 39.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #45818e;"><i><span style="font-family: Champignon; font-size: 39.0pt; line-height: 115%;">K</span></i><i><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%;">öszöntök
mindenkit, aki ebben a pillanatban ezt a köszöntőt olvassa!</span></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 16.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; line-height: 115%;">Ismét nagyon hálás
vagyok, azért, hogy léteztek! Az előző fejezet több mint 22 megtekintést
kapott! Ez az eddigi rekordom, nagyon köszönöm! Legjobbak vagytok! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; line-height: 115%;"> Sajnos ez az
utolsó előre írt fejezet, szóval ezek után nem biztos, hogy tudok hetente
fejezeteket hozni, de igyekszem! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; line-height: 115%;"> Élvezzétek ki ezt az utolsó hetet, amit még
szabadlábon tölthetünk, mert jövő héten már újra a dutyiban fogunk szenvedni
(saját véleményem <i>ARRÓL</i> a helyről). Kinek milyen volt a nyara? Ki tervez még nyaralást?
Jó olvasást, remélem tetszeni fog ez a semleges rész!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Champignon; line-height: 115%;">Ari
xx </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="color: #3d85c6; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="color: #3d85c6; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<i><span style="color: #3d85c6; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 18.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="color: #45818e;"><span style="font-family: Champignon; font-size: 60pt; line-height: 115%;">Felh</span><i><span style="font-size: x-large; line-height: 115%; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 153;">ő</span></i><span style="font-family: Champignon; font-size: 60pt; line-height: 115%;">k
könnyeiben futni</span></span></div>
</div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0J-igvKdwQcMfWKSy-85XsS5AN1igmE0wuzDndPAnPhG7CPFO1YqUXDS1jj1yfqBOXPrMLkVVdZIXJOJ86XjcymEdRfJFsJgLh7pUL6Ms-c6exIqRSL8FEp_uSvp_y6RffSpDsshOVTg/s1600/tumblr_inline_mjtqnldcAF1rez6q0.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="145" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0J-igvKdwQcMfWKSy-85XsS5AN1igmE0wuzDndPAnPhG7CPFO1YqUXDS1jj1yfqBOXPrMLkVVdZIXJOJ86XjcymEdRfJFsJgLh7pUL6Ms-c6exIqRSL8FEp_uSvp_y6RffSpDsshOVTg/s1600/tumblr_inline_mjtqnldcAF1rez6q0.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=9nFnI50zipE">Two Pieces</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span class="apple-converted-space"><span style="font-size: 13.5pt;"> </span></span><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;">T</span><span style="font-size: 13.5pt;">estnevelés órákon általában nincs
jobb dolgom, mint várni, hogy a sült galamb helyett egy kosárlabda méretű, és
nehézségű gumilabda landoljon az arcomon. Hogy miért nem térek ki előle?
Egyszerű. Mert minél hamarabb kiesek, nekem annál jobb. Már megszoktam az
ütéseket. Mindig is a labda elé ugrottam. Utáltam ezt a "halálgolyó, avagy ahogy a normális emberek hívnák, kidobós" játékot, de
balszerencsémre, csak ezt csináltuk minden hétfőn, szerdán, és csütörtökön. A
keddi és a pénteki órákon meg kötelet másztunk. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Gyűlölöm a tesit! A világ
legrosszabb tantárgya. Ezt annak lehet nevezni, egyáltalán? Nem tanulunk
semmit, csak fizikailag meghalunk. Legalábbis én. Viszont Conor jól bírja. Macska
gyorsasággal tér ki a labdák elől, és kapja el azokat, majd hozzávágja
valakihez, aki fájdalommal az arcán ül le a padra. Rajta kívül csak két ilyen
ember van. Riley, és<span class="apple-converted-space"> </span><i>Darin.<span class="apple-converted-space"> </span></i>Halálosak. Ők azok, akiktől félek.
Egy kezemen nem tudom megszámolni, hogy hányan mehettek le az orvosiba miattuk.
Riley csak erős, és nem tudja az erejét kontrolálni, Darin pedig élvezi az
emberek szenvedését. Szadista.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Éppen Mr. Turner-en nevettem, akinek feje már lassan egy
paradicsom színével versenyzett, mert Bea nem tudta rendesen elmondani a
hiányzókat. Szegénynek beszédhibája van, alig lehet érteni, hogy miről beszél.
Szóval éppen a tanárt röhögtem ki, mikor valaki a nevemet kiabálta. A hang
irányába fordultam. Ó, de jó, hogy megtettem! Darin mindent elsöprő labdája
felém repült. Magamban hangosan sikítottam, és el is futottam. De ezt nem
tehettem meg a valóságban. Mintha egy adag száraz beton lenne a lábam helyén.
Mindenki a száguldó ágyúgolyót nézte, vagy engem. Csak a fájdalomra tudtam
gondolni, ami hamarosan az arcomat fogja eltorzítani, és hatalmába venni.
Összeszorítottam a fogam. A belső hangom elfutást kiabált, de egyszerűen nem
ment. Lecövekelve álltam, miközben a történtek lassított felvételként zajlottak
le a szemem előtt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Aztán valaki gyorsan
beletekert, így arra eszméltem fel, hogy Conor elüti a labdát. Csend
ült a teremre. Mindenki lélegzetét visszafojtva nézte a jelenetet. Még én is. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Megmentett. Nem hiszem el. Meg sem rezzent az arcra, mikor elütötte azt a
kerek tárgyat. Még a keze se vált pirossá! Felém fordult. Eléggé ijedt képet vágott, de
inkább aggódott. Értem. Ezt elég nehéz felfogni.</span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Jól vagy? - ragadta meg karom, mire az előbb várt fájdalom
eluralkodott rajtam. A füst szag marta az orromat, és úgy éreztem, hogy egyre
fáradtabb leszek. Utolsó ép emlékem az, ahogy Conor karjai közt lehunyom a
szemem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #8db3e2; font-size: 20.0pt; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 102;">∞</span></b><b><span style="color: #548dd4; font-family: Champignon; font-size: 50.0pt;"> </span></b><b><span style="font-size: 20pt;"><o:p></o:p></span></b></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Tipikus orvosi szoba szag zavarja az orrom,
legszívesebben eltüsszenteném magam, ha tudnám. Az alattam lévő matrac eléggé
kemény, fáj a hátam tőle, a párnából kiálló toll végek, pedig szúrták az arcom.
<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Eléggé nehezen jöttem rá,
hogy hol is vagyok, de amikor megtettem, gyorsan felültem. Kérdések százai
cikáztak a fejemben, de egyre sem találtam választ. Egyelőre. Már megint a
szokásos. Hangosat sóhajtottam. Csak tudnám mi váltja ezt ki belőlem, és azt,
hogy miért. Azt sejtem, hogy köze van Conorhoz, mert csak az Ő közelében
szokott ez megtörténni, általában az érintése miatt. Ez azonban abszurd. Hogy
tudna engem ájulttá tenni? Nincs varázsereje, és lefogadom, hogy nem az áram
ráz meg. De akkor mi történik velem? Vagy inkább vele? Mit tesz, hogy ilyen
hatással lesz rám? Miért teszi? Istenem,
de utálom a megválaszolatlan kérdéseket!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Az ápolónő halkan lépett be
a helységbe. Nem tudhatta, hogy nem alszom. Mikor megpillantotta tágra nyílt szemeimet,
elmosolyodott, majd lassan oda csoszogott az ágyamhoz.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Mennyi
az idő? – kérdeztem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-</span><span style="font-size: xx-small;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Pont,
annyi, hogy nyugodtan elmehess ebédelni – segített le az ágyról.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">- <span style="font-size: 7pt;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Meddig
voltam ájultan? <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Ájultan?
Jaj, nem, nem, drága szívem, nem ájultál el, csak elaludtál – elaludtam?
Elaludtam? Komolyan? Én nem úgy éreztem. Enyhén forgott velem a világ a
testnevelés teremben.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Akkor
miért hoztak ide? – kérdeztem a számomra logikus kérdést.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-</span><span style="font-size: xx-small;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Tudod,
nem csak te hitted azt, hogy eszméletlenül fekszel azon a hideg padlón. Az a fiatalember
fejvesztve rohant ide, majd mikor megtudta a valódi állapotod, megnyugodott –
miután ezt kimondta, utamra engedett, ami egyenesen az ebédlőhöz vezetett.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 3.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Cipőm enyhe kopogása hátborzongatónak hangzott
a kihalt folyósokon. Egy árva lélek sem volt mögöttem, mellettem, s előttem. Ez
fura. Még nem csöngettek volna ki? A falon lévő órára pillantottam. Minden
tanterem fölött volt egy ilyen, hogy miért azt nem tudom. Talán akciós, ha tömegesen
veszik az elemeket. Jól sejtettem. 10 perc múlva szabadulhatnak csak ki. Tehát én
leszek az első, aki hozzájuthat a kajához. Vegyes érzés töltött el. Köztudott,
hogy ebben az iskolában a leggusztustalanabb az étel. Állítólag a szakácsok
régebben utcát söprögettek, és onnan kerültek a konyhára. A volt életmódjuk nem
zavarna annyira, ha legalább tudnának rendesen főzni. Mert, amit most
készítenek, azt még a malacok sem ennék meg. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 3.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Közelebb húztam a táskám, majd közepesen
gyorsan lépkedtem az étkező felé. Amint beléptem, megcsapott az a tipikus <i>szar kaja </i>szag. Zavarta az orromat ez a
bűz. Ugyan nem mindegyik volt olyan rossz, a mirelit hús, és mirelit krumpli
egész elviselhető volt. De csak azért, mert nem ők készítették. Megfogtam egy
tálcát, és szedtem magamnak. Megsóztam, elvettem egy zacskó ketchupot, majd
leültem a megszokott asztalomhoz. Általában Riley, és Chace is mellém ül, vagy elmegyünk a közeli gyorskajáldába, de
most sajnos nem csatlakozhatnak hozzám. Úgy volt, hogy mostanra itthon lesznek,
de aztán ebből csütörtök lett.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 3.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> A diáksereg szép lassan betöltötte az ebédlőt.
Hangerejük magassága fülsüketítő volt, már fájt. Kiabáltak, hangosan nevettek,
csak a szokásos. Most valamiért jobban idegesítettek. Ahogy elmentek mellettem,
megbámultak, majd páran gonoszul elmosolyodtak. Sosem szerettek annyira, a
legtöbben csak úgy ismertek, hogy <i>Riley
csaja</i>. Emiatt a jelző miatt sokan megutáltak. Már a gimi első évében együtt voltunk, de ők még mindig nem fogadták el
azt a tényt, hogy Ő engem szeret, és nem őket. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-</span><span style="font-size: xx-small;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Elnézést,
foglaltak az itteni helyek? – ébresztett fel bambulásomból az ismerős hang.
Felpillantottam. Conor egy hatalmas vigyorral nézett rám. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Helyezd
a fenséges fenekedet oda, ahova csak akarod – kacsintottam, mire elnevette
magát. Leült velem szembe, majd alaposan végig nézett rajtam.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">A
frászt hoztad ránk, ugye tudod? – sóhajtott, miközben mélyen a szememet nézte.
Elfordítottam a fejemet, és inkább a tömeget néztem. Most mondjam meg neki,
hogy feltételezéseim szerint miatta volt az egész? Mennyire nézne hülyének? Én
annak nézem magamat. Komolyan? Hogy tudok ilyenekre gondolni, és el is hinni?
De egyszerűen nem megy ki a fejemből. Mindig akkor történnek ezek a dolgok,
mikor a közelben van. Mint a parkos eset. Nem vagyok bolond, nem képzelődtem.
Éreztem a füstöt, tisztán hallottam a kiáltást, és láttam a tüzet. Mégsem
történt meg. Lehet, hogy mégis megőrültem. Keresnem kéne egy dilidokit.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Pedig
csak elaludtam – vontam vállat, ezzel lezártnak tekintettem a témát.
Szerencsére Ő sem folytatta, inkább elvette a sült krumplimat. Tátott szájjal
néztem rá, mire <i>Mi van? Bajod van? </i>fejeket
vágott. Mikor megint megpróbálkozott volna, rácsaptam a kezére.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYUe_9C8ewWJfX2U8b-i1LvWXV2E5Y9NCLsR4QrCtjgnbBT87zjOxHV2347a8d-g9dhDjmVlw-WQAQdSl8IVx6PsHcnrVEpifKFOtb93M3XZZtjyrwK4ptaVIIP9i7st_AMvvOX45kaPc/s1600/Faitnor01.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" height="166" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYUe_9C8ewWJfX2U8b-i1LvWXV2E5Y9NCLsR4QrCtjgnbBT87zjOxHV2347a8d-g9dhDjmVlw-WQAQdSl8IVx6PsHcnrVEpifKFOtb93M3XZZtjyrwK4ptaVIIP9i7st_AMvvOX45kaPc/s1600/Faitnor01.gif" width="320" /></a><span style="font-size: 13.5pt;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Na –
nyafogott – Az enyém tök szar. Már a szagától is undorodom. Légyszi, hadd vegyek el öt darabot! – kutya pofit vágott. Próbáltam ellenállni neki, Istenem,
de nagyon próbáltam, de végül beadtam a derekam. Öt darab miatt nem fogok éhen
halni. Egy győzelemittas mosollyal el is vette nyereményét, majd szépen lassan
megeszegette – Nem is rossz. Ezt legalább jól csinálják.</span></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Nem
ők. Mirelit – közöltem vele a tényeket.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Akkor
is jobb! – és megette az utolsót is. Közben én is felfaltam a maradékomat, így
felállni készültem. Ő is ugyanezt tette – Héj! Nincs kedved megnézni velem suli
után a meccset?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #8db3e2; font-size: 20.0pt; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 102;">∞</span></b><b><span style="color: #8db3e2; font-size: 13.5pt; mso-themecolor: text2; mso-themetint: 102;"><o:p></o:p></span></b></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Egyszer Rileynak
megígértem, hogy minden foci meccsen a lelátón fogok ülni, és hangosan
szurkolni neki. Ő is a csapatban játszott. Nem volt olyan fontos szerepe,
legalábbis nekem úgy tűnt. Alig passzoltak neki, de amikor megtették, Ő egy
gyönyörű gólt lőtt a másik csapat ellen. Állítása szerint Ő volt a titkos
fegyverük, akit csak néha vetettek be. Én mindig kinevettem, mikor ezt mondta. Hülyeségnek
tartottam. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Próbáltam úgy tenni,
mintha érdekelne az egész, de annyira bénák voltak, hogy az már fájt.
Össze-visszarohangáltak, de mindig a rossz irányba. A fejemet fogtam nézve a
borzalmas játékukat, miközben a pom-pom lányok hangosan drukkoltak az idegesítő
versikéjükkel. Őszintén, fogalmam sincs, hogy hányadik pohárral ittam a kólát,
hogy ki tudjam ütni magam. Tudom, hogy lehetetlen, de ha nincs sör, ez is
megteszi. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Legalább egy valaki
élvezte a meccset. A mellettem ülő Conor, hangosan kiabálva ösztönözte a
játékosokat a jobb eredmények, és a nyertes meccs miatt. Ez sem segített. A
pálya közelében táncoló lányok mozdulatait hadonászta ültében, majdnem kiverte
a mellette lévő kezéből a chipset. Hangosan felnevettem emiatt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-</span><span style="font-size: xx-small;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Kineveted
a mozdulataimat, ha? Ha? – tekergette a nyakát, mire röhögő görcsöt
kaptam. Mondjuk az is közbejátszott,
hogy elkezdett csikizni. Rúgtam, üvöltöztem, ütögettem, csak nem szállt le
rólam az a galád.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">- <span style="font-size: 7pt;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Hagyják
abba! – szólt ránk az előttünk ülő matek tanár, mire befejezte, és inkább
meghúzta magát. Végre nem kiabált a fülembe! <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 3.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Igyekeztem úgy tenni, mint aki élvezi az
adott helyzeted. Az a meccs unalmas volt. Mondjuk nagyon nagyokat nevettem,
mikor valaki elesett, meg amikor valaki bekiabált, hogy <i>Tomikám rúgj be egy gólocskát vagy nem kapsz rumocskát! </i>de ennyi. Igazából
örültem, mikor vége lett. Ilyen szánalmas játékot sem láttam még. Mindent
elrontottak. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 3.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Hideg volt, és hirtelen sötét felhők
csúfították az eget. Ha elered az eső, hogyan fogok haza jutni? Kettesével
szedtem a lépcsőfokokat, míg le nem értem a pálya mellé. Az emberek csalódotton
hömpölyögtek a kijárat felé. Jobb játékot reméltek, nem egy olyat, ahol a másik
csapat akadálytalanul lőhet nyolc gólt. Már csak azt vártam, hogy valaki
odamenjen Thomashoz, és azt mondja: <i>Ilyen
játékért még almalét sem kapsz!</i> Ez sajnos nem történt meg. A mögöttem álló
hangosan szidni kezdte a versenyt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Ez az
első ilyen meccsem, és meg kell mondjam, hogy ez ritka béna volt! Fogadjunk,
hogy az előtérben lévő kupákat csak az eBayről rendelték! – felismertem a
hangot. Megálltam, és megvártam, míg mellém ér – Te, ezek mindig ilyen bénák? –
súgta úgy, mintha ezért a mondatért valaki megölné. Nem mintha az előbb nem
kiabált volna rosszabbakat.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Igazából
nem. Sőt, ezerszer jobbak lettek volna, ha Riley is velünk lenne – kezdem azt hinni, hogy
amit mondott nem is annyira hülyeség.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Riley?
– kérdezett vissza – Ja, a barátod Riley!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Wáow,
kész zseni vagy! – bókoltam, mire büszkén kihúzta magát.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 3.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Még ki sem értem az iskola kapuján, az eső már
nagy szemekben hullott a fejemre. Dühösen kifújtam a levegőm, majd a táskámat a
fejem föle tartva haza indultam. Nem sokat értem ideiglenes esernyőmmel, ezért
inkább hagytam, hogy az eső átmossa a fejem, és a gondolataimat. A kijárattól
siető emberek gyorsan beültek a kocsijukba, majd amilyen tempóban érkeztek, úgy
is hagyták el a helyszínt. Nem is ügyeltek a csúszós útra. Eszembe jutott, hogy
stoppolok, de mire felmutathattam volna a hüvelykujjam, már minden autó eltűnt.
Bosszúsan dobbantottam a lábammal, mire egy adag víz kötött ki a nadrágomon.
Remek! Az időt szidva eredtem haza, most már tényleg. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Várj!
– futott utánam Conor. Inkább lelassítottam, mintsem megálltam. Csak még jobban
megáznék! – Tessék! – adta át nekem piros pulcsiját. Kapucnis! Hálásan néztem
fel rá, ha lett volna időnk még magamhoz is öleltem volna, de akkor csak egy
vállal lökést kapott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-</span><span style="font-size: xx-small;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Neked
nem kell? Nem fogsz megfázni? – néztem fel rá, és készen álltam megszabadulni
attól a puha, meleg, esővédő ruhaneműtől. Mosolyogva megrázta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Nagyobb
szükséged van rá, mint nekem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 3.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Ha azt mondanám, hogy a hazaúton úgy
viselkedtünk, mint a bennünk elveszett gyerekek, nem hazudnék. Kergetőztünk,
pocsolyákba ugráltunk, majd táncolgattunk. Olyanok voltunk, mint 6 évesen. Egy
percre tényleg annak az elveszett kislánynak a bőrébe bújhattam, aki voltam. És
bármennyire is fájt akkor a szülők nélküli élet, mégis csak nevetni tudtam
mindenen. Hiányzik ez a kissé felelőtlen érzés. Biztosra vettem, hogy Ő is
ugyanezt gondolta. Ha nem lett volna velem Conor, csak az esőt átkozva
bandukoltam volna haza, de így remek emlékeket szereztem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 3.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Nevetve
estem be a házba, és beinvitáltam őt is. Először nemet mondott, de miután
behúztam az ajtón, nem mert ellenállni a melegnek. Levettem a pulcsit, majd a
radiátorra tettem. Leültettem a konyhába, és bementem a fürdőbe két
törülközőért.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Jesszus!
– sikította Jen – Hát te ki vagy? –még mielőtt Conor maga válaszolhatott volna
a kérdésre, megelőztem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-</span><span style="font-size: xx-small;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Jen,
Ő itt Conor, Conor, Ő itt az örökbe fogadó anyám, Jennifer – adtam át neki a
törlő eszközt. A sajátoméval a hajamat próbáltam vízteleníteni. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Nem
úgy volt, hogy ezt senkinek sem mondod el? – kérdezte drága anyám, miközben a
mosogatóból pakolgatta ki a dolgokat.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-</span><span style="font-size: xx-small;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Tudja
Ő. Tudod, Conor volt a legjobb barátom <i>azon
a helyen </i>– magyaráztam. Mikor már kellően száraznak éreztem magam,
felálltam – Forró csokit? – Felcsillant a szeme, és egy hatalmasat bólintott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-</span><span style="font-size: xx-small;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Tényleg!
Már emlékszem! Te voltál az a fiú, aki nem akarta elengedni Faithet. Mi
járatban erre? – ült le mellé. Kedvesen mosolygott rá, pedig azon a napon
inkább csak elküldte volna francba, mert csak feltartotta őket. Minket.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Pontosan
– bólintott – Az igazi faterom megtalált, és hát itt talált állást. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 3.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Végig
hallgattam a beszélgetésüket. Lehet, hogy nem illett volna, de ha nem akartam
volna, akkor is hallottam volna. Kicsit elfacsarodott a szívem. Jen sosem
beszélt még így Rileyval. Ilyen boldogan, ilyen sokat nevetve. Általában, ha
itt van, nem szólnak egymáshoz, viszont Conornak el kellett mesélnie az egész
életét drága nevelőanyámnak, aki néhány történetet röhögve hallgatott végig. Én
is elmosolyodtam rajtuk. A kész itókát két pöttyös pohárba öntöttem ki, majd
megfogtam, és leraktam az asztalra. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Köszi!
– nézett rám mosolyogva. Elmotyogtam egy szívesent, majd leültem mellé. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 13.5pt;">Na,
én kettesben hagylak titeket! – állt fel az asztaltól Jen – Dean és Phoebe
mindjárt megérkezik, szóval addigra jó lenne rendet csinálni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Hol
vannak? – kérdeztem a csokoládémat kóstolgatva. Nem akarom dicsőíteni magam, de
ez csodás lett! Ahogy az aromák találkoznak a számban, és rögtön táncra
perdülnek. Hmm, mennyei!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Vásárolni,
már vagy két órája. Istenem, legközelebb nem küldöm el apád pelenkáért – ezzel el
is ment. Magunkra maradtunk. Hangosan szürcsöltünk. Egy idő után rám jött a
röhögést. Elemelte a bögrét a szájától, és egy csodás mexikói bajusz maradt a
szája fölött. Furcsán nézett rám, mikor az asztalra borultam.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Hát
te meg min nevetsz? – kérdezte felháborodottan.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 21.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-size: 13.5pt;">-<span style="font-size: 7pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">Semmin.
Tényleg semmin.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-9473910937566721632014-08-21T02:59:00.000-07:002015-07-28T15:13:48.600-07:0002.) A jövő, amit a múltban felejtettél<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 48pt; line-height: 115%;">Drága
olvasók!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt; line-height: 115%; text-align: left;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 19px; line-height: 21.466665267944336px;">Hihetetlen, hogy máris 1000+ nézettség van az oldalon, nagyon hálás vagyok érte! Komolyan, lehet, hogy még nem vagytok olyan sokan, de ti vagytok a legjobbak! </span></span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt; line-height: 115%;">A fejezetről csak annyit,
hogy ebben a részben nagyjából megismerhetitek Faith ”családi” helyzetét,
érzéseit, és egy kis részlet kiderül a múltjából. </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 14pt; line-height: 115%;">Remélem tetszeni fog. Kellemes olvasást!</span></div>
</div>
<div align="left" class="MsoNormal">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 26.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";"><span style="color: #cccccc;">Ari
xx</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">
<span style="color: #45818e;"><span class="apple-style-span"><span style="font-family: Champignon; font-size: 48pt; line-height: 73px;">A jöv</span></span><span class="apple-style-span"><b><i><span style="font-family: 'Courier New'; font-size: 16pt; line-height: 24px;">Ő</span></i></b></span><span class="apple-style-span"><span style="font-family: Champignon; font-size: 28pt; line-height: 42px;">, </span></span><span class="apple-style-span"><span style="font-family: Champignon; font-size: 48pt; line-height: 73px;">amit a múltban felejtettél</span></span></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">
<span class="Apple-style-span" style="font-size: x-small;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">
<span class="Apple-style-span" style="font-size: x-small;"><br /></span></div>
</div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">
<div style="text-align: right;">
</div>
<div style="text-align: right;">
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQOA7focguV38WINS1zFG1I2RzabMpoXIgS4MCusI2EP-PJrYkq8EjrGCmJIwzl_XoOO96XS3j31g0FFIenIxcmKL52wxzVKdiMe6_ZSlaasokn3G3zjM-ga63zNmJf9FUP_WnPeF-2k8/s1600/tumblr_n19o1kGMN61ttpl47o4_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="140" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQOA7focguV38WINS1zFG1I2RzabMpoXIgS4MCusI2EP-PJrYkq8EjrGCmJIwzl_XoOO96XS3j31g0FFIenIxcmKL52wxzVKdiMe6_ZSlaasokn3G3zjM-ga63zNmJf9FUP_WnPeF-2k8/s1600/tumblr_n19o1kGMN61ttpl47o4_500.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: small;"><span style="white-space: nowrap;"><a href="https://www.youtube.com/watch?v=b1mvbOss7JQ">Oath</a></span></span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span class="apple-converted-space"><span style="color: #999999; font-size: 13.5pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: large;">A</span><span class="apple-converted-space"><span style="font-size: 13.5pt;"> </span></span><span style="font-size: 13.5pt;">hideg erős pofonként csattant az
arcomon, a tüdőm viszont lángokban állt. Nem láttam, hogy ki az, de éreztem,
hogy valaki követ, és, hogy menekülnöm kell előle. Üvöltött, morgott, de a
szemem elől továbbra is bujkált. Mi ez a lény? Egy szörnyeteg? Egy láthatatlan rém? Nem szeretném tudni. Csak fel akartam ébredni ebből a rohadt álomból!
Elhagyni ezt a helyszínt, és sohasem akartam visszatérni ide. Nem sikerült.
Egyre beljebb futottam, egyenesen az erdő sötétjébe. Fájdalmas farkas vonyítás, a fák ijesztő susogása,
a szél suttogása hallatszott mindenhol. Egy bükknek neki is mentem, így egy
szép kis sebet szereztem a vállamra. A sérülés helyét erősen szorítva,
szaladtam tovább. Az életem megmentése fontosabb, mint egy kis karcolás, ami
nagyon is vérzik. A vörös anyag az ujjaimon csöpögött le a földön heverő,
elsárgult levelekre. Majdnem orra buktam egy kilógó gyökérben, és egy jó pár
percbe tartott, míg visszaszereztem az egyensúlyom. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Időt vesztettem.
Közelebbről hallottam a lihegését. Az avar szinte felsírt a fájdalomtól, amikor
rálépett. Én sem tehettem másképp. Minden perccel egyre közelebb kerültem a
halálhoz. Tudtam, hogy meg fog ölni. Nincs hova menekülnöm. Kicsit
lelassítottam. Egy nagyon erős szorítást éreztem mindkét bokámon, és mire
rájöhettem volna, hogy mi lehet az, késő volt. A földre estem. Hiába
kapálóztam, kapaszkodtam bele minden utamba akadt gyökérbe, nem sikerült kiszakadnom a karmaiból. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> A testemet, mint valami zsákot húzta a talajon. A
karomon, az arcomon, még a lábaimon is súlyos sebek keletkeztek, miközben mindenbe
beleakadtak. Sikítozni kezdtem. Rugdalózni. Menteni akartam magam, viszont
annyit értem el, hogy a rém még dühösebb lett. Erősebben szorított, gyorsabban
ment. Reményvesztetten sóhajtottam. Elfáradtam. Onnantól kezdve nem érdekelt,
hogy mit tesz velem. Aludni akartam, talán örökké. Testem, lelkem kifáradt.
Tartani is alig bírtam magam. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Éveknek tűnő percek után az állat megállt.
Ledobta a lábaimat. Alkalmam lett volna megszökni, de minek? Elölről kezdődött
volna a kergetőzés, amihez semmi erőm nem volt. Tehát tovább feküdtem a földön.
Alig lélegeztem. Hirtelen fölkapott a vállára, és bedobott valahová. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Szemet vakító fehérség
volt odabent. Csak az, és semmi más. Hol vagyok? A Mennyben? Ilyen
észrevehetetlenül csaknem halhattam meg. Nagy nehezen felálltam. Megfordultam.
A nagy fehérségben feltűnt egy fekete pont. Hozzá vonszoltam magam. A pontból
egy összegörnyedt emberi alak rajzolódott ki. Magában motyogott. Előre - hátra
ringatózott. Szaporán vette a levegőt. Megismertem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Conor? - kérdeztem rémülten. Mit keres itt? Felém
fordult. A szeme félelemmel volt tele, és...aggodalommal? Ki iránt?
Feltápászkodott, majd közelíteni kezdett. Nyaka furcsán rángatózott. Mintha ki
akarná törni. Megállt. A nevén szólítottam, mire nem felelt. Kezdtem még jobban
megijedni. - Conor? </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">A szeme teljesen befeketült. Látószerve körül vörös
véraláfutások keletkeztek. Hátrálni kezdtem. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Conor! </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Nem az a nyápic angyalka vagyok! - felelte eltorzult
hangon. Az a hang. Vérfagyasztó volt. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;"> - Ha nem ő, akkor ki vagy? - kérdeztem remegve.
Elvigyorodott. A szörny aranyos, simogatnivaló, kis mókuska volt hozzá képest.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Én vagyok a jövőd, amit sajnos – nevetett hangosan, de
hangjában egy cseppnyi vidámság sem volt. Inkább vérszomj - a múltban hagytál.
De ne aggódj! Visszatértem, és soha nem foglak elhagyni - a fejét tartó része
ismét ki akart törni. Visszatért a normális Conor. Azt hiszem - Faith? Faith!
Tűnj innen most! Ébredj fel! Ez csak egy rossz álom! Ébredj fel!</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Üvöltve tettem azt, amit mondott. Gyorsan kapkodtam
a levegőt, amennyit tudtam elraktároztam a tüdőmben, de nem volt elég.
Fuldokoltam, rángatóztam az ágyamban. Segítséget nem tudtam kérni. A szívem
őrült tempóban vert, a fejem lüktetett. Látni is alig láttam. Mi történik? Egy
simítást éreztem a kezemen, és ezek az érzések elhaltak. Ez mi volt?
Körbenéztem, de nem volt a szobában senki. Hallucinálok is? Remek. Ennél
őrültebb már amúgy sem lehetnék. Megráztam a fejem. Csak képzelődtél. Nem
érintett meg senki. Ami pedig az álmodban történt, az csak egy buta rémálom
volt. Semmi valóság alapja nincs. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Kikeltem az ágyból, és
kimentem a fürdőbe. Megnyitottam a csapot, és hideg vizet engedtem a kezeimbe.
Jó alaposan megmostam vele az arcom. Máris jobb. Belenéztem a tükörbe. Kisebb
szívroham kerülgetett, pedig már megszokhattam volna. A szemeim gyémántként
csillogtak. Kezd megijeszteni a saját szemem, meg az elmém. Kezdek megőrülni.
Egyre gyakrabban érzem, hogy valaki megérint, hogy valaki a fülembe suttog, és
elég gyakoriak a rémálmaim is. Az állítólagos pánikrohamról ne is beszéljünk. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Visszamentem a szobámba.
Ijesztően sötét volt. Az ablakom előtt lévő fa ijesztően hajladozott. A falra
vetette az árnyékát. Várjunk! A szobám előtt nincs is fa! Hol vagyok?
Körbefordultam. Rózsaszín falak, amikről Micimackó mosolygott vissza. Ismerős
volt ez a hely. A szoba végében egy babaágy állt. Előtte egy férfi vagy fiú,
nekem háttal. Közelebb lépdeltem. A baba az ember ujját szorongatta.
Elmosolyodtam, viszont az rögtön lefagyott, mikor megláttam a fiú arcát. <i>Conor?</i> Ismét a gyerekre pillantottam,
akinek ugyanolyan fehér volt a szeme, mint nekem. Hol vagyok? Egy hatalmas
villám csapott be a szomszédba. A kislány bőgni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Az ébresztő hangos csörgésére ébredtem. Miért
van ez szombaton bekapcsolva? Mik voltak ezek az álmok? Háromszor álmodtam
volna? Vagy csak nem emlékszem arra, hogy elaludtam? A nap besütött az
ablakomon, megvilágította az ágyamon lévő hófehér takarót. Felkeltem,
nyújtóztam, majd megvakartam a szemem. Alig láttam valamit. Látószerveim összeragadtak a fáradtságtól. Na, meg a sok csipától. Ezek után megcsipkedtem
az arcom, hogy jobban fel tudjak éledni. Fájdalmas, de
hatásos. Elgördültem az ágy végébe, majd kiléptem annak biztonságából.
Mondjuk ezután az este után, már nem igazán hiszem azt. Lassan, és ásítozva
csoszogtam át a folyosón.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="separator" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Kis családom, már a konyhában volt, és a szokásos reggeli
teendőiket végezték, ami annyit jelent, hogy Jennifer rántottát készített,
miközben azt figyelte, hogy mikor fogja a kenyérpirító halálra rémíteni.
Dean szokása szerint újságot olvasott, a kicsi Phoebe pedig próbált az
anyukája nélkül enni, emiatt tiszta maszat volt mindenhol. Köszöntem, majd
mosolyogva leültem a húgom mellé. Fura ezt kimondani. Még sosem hívtam őt így.
Megfogtam a kiskanalát, és repül a banánosat játszottunk. Kuncogni kezdett.
Dean felnézett, és mosolyogva figyelt minket, miközben a kávéért nyúlt. </span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Ez forró! - Dobta le a bögrét, ami hangos csörömpöléssel tört
darabokra. Na, ennyit a nyugodt reggeliről. Phoebe bőgni kezdett, mire Jen a
kezembe nyomta a seprűt, és felkapta a gyerekét. Elhúztam a számat.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: medium;">- Gratulálok! - Ráztam kezet mostohaapámmal, aki erre a
mondatomra elfintorodott, és a bögréje darabjain állt meg a tekintette. Mi voltunk
rajta. Én készítettem neki, miután a lánya megszületett. A fotó a kórházban készült.
Jennifer a kezében tartja az akkor még két napos gyereket. Sóhajtva szedegettem
össze a maradványokat, majd dühösen a mellettem ülő lustára pillantottam, miközben kidobtam ajándékom csontjait - Kösz
a segítséget! Igazán nem kellett volna.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Ne szemtelenkedj! - Szólt rám, de a szeme nevetett - Amúgy mi
volt az a sikoly éjjel? - Szemei aggodalmasan csillogtak. A mosoly lefagyott az
arcomról, és gyorsan kapkodtam a levegőt. Újabb roham a láthatáron! Remek.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Semmi, csak rosszat álmodtam – végül is igazat mondtam. Csak
azt nem értem, hogy miért érzek emiatt bűntudatot. Egy szimpla rémálom volt,
nem több. Mégis olyan valóságos volt. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Édesem! - Ölelt magához, jó szorosan. Elég fiatal volt, csak
28 éves, ezért nem is volt olyan tipikus apa-lánya kapcsolatunk. Nevezzük ezt
legjobb barátságnak - Mik a terveid mára? - Tért rá egy sokkal kedvesebb
témára. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Kitakarítom a szobám, és olvasok egy kicsit.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Mi a helyzet Rileyval? Nem terveztettek mára semmit? -
Felvonta a szemöldökét. Kicsit szokatlan ez neki, hiszen általában vele szoktam
tölteni a hétvégéimet, meg a mindenapokat. Most viszont ez másképp lesz. Ők elmentek egy családi
hétvégére, én meg itt maradtam. Egyedül.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Elment, és majd csak hétfőn jön vissza - vontam meg a vállam,
aztán elmentem felöltözni. Egy könyvvel, és a telefonommal a kezemben tértem
vissza, de utam nem a konyhába, hanem a kertbe vezetett. A nap gyönyörűen
sütött, szinte vigyorgott rám. Nyárias idő volt szeptemberhez képest. Jen már
a kertben dolgozott, mellette Phoebe tépkedte a füvet. Nem volt túl nagy a
kertünk. Egy kis családnak pont megfelelt. Leültem a hintaágyba, és kinyitottam a New York Times Best Sellert. Teljesen elmerültem benne, így nem is vettem észre, ahogy a húgom
mellém totyog, majd leül. Elmosolyodtam. Nagy szemekkel nézett rám, miközben a
cumija majd' kiesett a szájacskájából. Letettem az olvasnivalómat, és helyette
a kislányt vettem az ölembe. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Jaj, te sózsák milyen nagy lettél! - nevettem, mire ő is
elmosolyodott, és emiatt kiesett a rágnivalója. Gyorsan visszaadtam neki, még
mielőtt megint elkezdene sírni. Az ajtóban Dean jelent meg.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Faith, megnéznéd, hogy ki csönget?</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Miért nem te? Közelebb vagy - tettem fel a számomra logikus
kérdést, de viszont lejjebb pillantva meg is kaptam a választ. Ott állt egy
szál bokszerben. A szám felvette az O alakot, majd kinyitottam a bejárati
ajtót. Phoebe még mindig a kezemben volt, és próbált kiugorni onnan. Miért most
kell rugdosnia? Az ajtó mögött egy ismerős fiú vigyorgott rám, majd a bébire.
Integetett neki, aztán egy elkurjantott egy hellót. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Szia! - mosolyogtam rá hamisan, majd beljebb invitáltam. Nemet
intett a fejével. Felvont szemöldökkel néztem rá. Mit szeretne? Egyáltalán
honnan tudta meg, hogy hol lakom? - Akkor..miért vagy itt? - tértem rá a
lényegre.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Nem szeretnél kijönni velem a parkba? - Mosolygott rám
aranyosan. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Miért? - néztem rá összeszűkült szemeimmel - Ugye emlékszel
rá, hogy nekem van barátom? </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Persze, persze tudom, nyugi! Nem is akartam rád mászni, nehogy
azt hidd! - Mentette ki magát rögtön a hadarásával - Csak úgy gondoltam jó
lenne megint együtt lógni, tudod, mint két régi, jó barát. Mesélhetnél arról,
hogy hogyan alakult az életed, majd én is! - Már most csillogott a szeme - Na,
benne vagy? – Reménykedve nézett rám, mire felsóhajtottam. Túl cuki volt a
tekintette ahhoz, hogy nemet mondjak. Különben is, nagyon érdekel, hogy hogyan
keveredett ide, és hogy mikor, s hogyan fogadták örökbe. Visszavittem
Phoebe-ot az apjához, majd felvettem egy normálisabb cipőt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><u2:p></u2:p>- Indulhatunk! – mondtam, mire egy hatalmas mosoly
került az arcára.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiahXL6rmgxWUTEWZVfvagvSEBrV2soSVl6eUtayAUXgNakdPH6UPK6TrKLa4cFFpVOqsaTQOpj7iKf6ag_jlUAHaJHx-AbnOJKps8w0lH7JM-46L1Dj3hCnEmQQ7KABR5j10lEm6DWFFg/s1600/Lucy02.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><span style="color: black;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiahXL6rmgxWUTEWZVfvagvSEBrV2soSVl6eUtayAUXgNakdPH6UPK6TrKLa4cFFpVOqsaTQOpj7iKf6ag_jlUAHaJHx-AbnOJKps8w0lH7JM-46L1Dj3hCnEmQQ7KABR5j10lEm6DWFFg/s1600/Lucy02.gif" width="320" /></span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Egy bicikli kormányán száguldozni a főúton
nem igazán biztonságos, vagy megnyugtató helyzet. Sőt, egyáltalán nem az. Hiába
tudtam, hogy Conor valahogyan, de megtart, és hiába éreztem az ujjait a
derekamon, gyorsan kapkodtam a levegőt, majd minden fordulásnál halkan
sikítottam. A szívroham kerülgetett. Elmondtam egy imát, mikor megálltunk a
bejáratnál.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> A Forest Park. Egy sokkal kisebb Central Park, Springfield
városában. Nem gyakran járok ki ide. Nem találok benne semmi érdekességet.
Persze, élvezet a fákkal körbezárt ösvényeken sétálni, vagy a kacsákat etetni,
de inkább ülök otthon a kertben. Gyorsan leugrottam a kormányról. Elzsibbadt a
fenekem, és fájt a combon. Hangot is adtam a fájdalmamnak, mire társam csak
mosolygott, és megfogta a táskáját. Fejével intett, hogy kövessem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Mikor
elhívott nem említette, hogy ilyen sokat kell sétálni. A természet bámulatos
volt. Néhány virág – nem tudom milyen, nem vagyok én botanikus, vagy
kertész – még most is kinyitotta a virágát, hogy az emberek gyönyörködhessenek
benne, ezzel növelve az egóját. A fű csalogatóan zöld volt. Kedvem lett volna
kutyaként hemperegni rajta. A fák még egészségesen dülöngéltek a szél által diktált
ritmusra, miközben nem engedték, hogy levelük egyedül keringőzzön. Korai még
elszökni. Rengeteg ember volt ott. Gyerekek, idősebbek, emberek az állataikkal.
Volt ott egy nő, aki egy nyuszit sétáltatott. Annyira aranyos volt, ahogy ott
ugrált hámmal a testén. A nagy bámulás miatt nekiütköztem Conornak, aki éppen,
hogy meg tudta tartani az egyensúlyát. Gyorsan megragadtam a kezét, mire ismét
szédülni kezdtem. Levegő nem, de füst rengeteg jutott a tüdőmbe. Remegtem. A
félelem ismét legyőzött. Viszont mikor felegyenesedett, és leszedte magáról a karjaimat,
minden egy csapásra elmúlt. Mi történik velem? Mi történik vele?</span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><u2:p></u2:p> - Minden oké? – Kérdezett rá, miközben
aggódva figyelte a mozdulataimat. Egy mosolyt erőltettem magamra, és
megnyugtattam. Ha már magamat nem is sikerült annyira. Egy dolgozat volt az
agyam helyén, tele kérdésekkel, amikre nem tudtam a választ. Van egy olyan
sejtésem, hogy nem is fogok rájönni azokra. Még rám nézett, mielőtt újra
elindultunk volna. Egész úton, ezeken gondolkodtam. Az álmomon, az iskolában
történteket, a most megtörténteken, és Rajta. Ahogy felbukkant – tegnap – az
életem fenekestül felfordult. Pedig alig 24 órája, hogy találkoztunk. Biztos,
hogy megéri nekem szóba állnom vele? Rileynak sem igazán tetszik, hogy
egyáltalán rám néz. Fura, hogy nem Ő van velem. Már megszoktam a közelségét, és
most úgy érzem, mintha elvesztettem volna az egyik felem. Pontosabban Ő hagyott
el engem. Viszont azt mondta, hogy nagyon fontos nekik ez a családi hétvége. Én
sosem szoktam komolyan venni azokat. Nálunk minden hétvége családi hétvége.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Hirtelen megálltunk. Messze voltunk az emberektől, és
semmit nem hallottunk, ami az emberiség létezését bizonyítja. A madarak vidám
dalokat fütyörésztek valahol az ágak közt. Elkápráztatva néztem körül a
tisztáson. Conor csípőre tett kezekkel nézett a nap felé. Hunyorgott, ami miatt
viccesen nézett ki. Táskája felé pillantott, majd rám.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><u2:p></u2:p> - Nem jössz? - Enyhén arra célzott,
hogy segítsek neki kipakolni. Most már vidáman mentem mellé, és segítettem
leteríteni azt a pokrócot, amit hozott. Aztán elővarázsolt egy hatalmas pizzás
dobozt, majd két kólát. Oké, azok hogy fértek bele? Főleg a pizza. Szó szerint
lehuppant, de egy kicsit félresikerült az esése, mivel a takaró helyett a fűre
érkezett. Feljebb kúszott. Nevetnem kellett látva szenvedését. Leültem a nekem
kiszemelt helyre, és kinyitottam a – gondolom- nekem szánt kólát. Ugyanezt tette a
pizzás dobozzal. Hawaii pizza. A kedvencem. Egy hatalmas szeletet vett ki belőle.
Összefutott a nyál a számban, miközben néztem, ahogy eszi. Én is nyúltam egy
szeletért. Mennyei volt. Jóízűen hümmögtem. Nyugodtan eszegettünk, miközben a
tájat kémleltük, és egymás csámcsogását hallgattuk. Az övé borzalmasan hangos
volt, így egy idő után nem bírtam tovább, felnevettem, de olyan hangosan, mint
eddig soha. <u2:p></u2:p>Ő is belekezdett. Együtt kacagtunk a semmin.
Hangunk messzire szállt, fel az égbe. Rég éreztem magam ilyen jól. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Miután befejeztük az étkezést, a hátunkra feküdtünk, és
fantáziánkat használva kerestük a hasonlóságokat a felhők és a medvék között.
Újra hat évessé váltam, aki legjobb barátjával veszekedett egy apróság miatt.
Legjobb barát. Fura, így nevezni Őt. Régen tényleg elválaszthatatlanok
voltunk, állandóan egymás nyakán lógtunk, de most. Csak egy napja lépett be
újra az életembe négy hosszú év után. Kell nekem még egy kis idő, míg kiépül újra
a bizalmam.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><u2:p></u2:p> Oldalára fordult, kezével fejét támasztva
kémlelt engem. Ugyanígy cselekedtem. Alaposan végigmértem. Megértettem, hogy
miért voltak úgy oda érte. Jóvágásúvá vált. Emlékszem milyen viccesen nézett ki
tizenkét éves korában. Alig volt haja! Mostanra elég jól kigyúrta magát. Enyhén
dombos volt a karja. Ő is megnézett magának.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><u2:p></u2:p> - Mikor kerültél ki <i>onnan</i>, és
hogyan? – kérdeztem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><u2:p></u2:p> - Pár hónappal azután, miután te elmentél.
Képzeld mi történt! Ugye, anyám meghalt, apa nem is tudott rólam, emiatt
kerültem <i>oda, </i>viszont egy nap beállított egy pasas, miszerint
Ő szeretné „örökbe fogadni” a saját fiát, vagyis engem. Ha tudnád mennyire
irigyeltek engem! Ráadásul a vérszerinti apám kő gazdag! Mindenhol jártunk,
laktunk már! Tudtad, hogy néhány brit étel milyen gusztustalan? – mosolygott
féloldalasan. Örülök, hogy ilyen jól alakult az élete, nagyon is. Hihetetlen,
hogy megtalálta az igazi apja. Bárcsak velem is ez történt volna! De mint
tudjuk, ez lehetetlen. A szüleimet megölték, amikor én féléves voltam.
Állítólag én is abban a kocsiban tartózkodtam, amiben ők. Egy arra járó fiú
mentett ki, és rakott be az árvaházba. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Hogyan talált meg? – furdalta az oldalamat a
kíváncsiság.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><u2:p></u2:p> - Azt mondta, hogy anyám végrendeletéből jött
rá, hogy neki van egy gyereke. Tizenkét év kellett neki, ahhoz, hogy
végre a kezébe vegye – Nevetett gúnyosan -, de nem panaszkodhatok. Megkaptam a
világ legjobb fej apját!</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><u2:p></u2:p> - Örülök neked! – mondtam teljesen őszintén.
Nekem sem lehet panaszom. Igaz, hogy Dean néha túl gyerekes, de ugyanakkor
olyan védelmező, mint egy testőr. Jennifer pedig a legjobb szakács a
világon! Mellesleg jobb anyáért nem is fohászkodhattam volna. Segítőkész,
tanácsokkal lát el, ráadásul óvónő volt, így tudja, hogyan kell bánni a gyerekekkel.
Habár én már nem vagyok gyerek, és nem is voltam igazán az, mikor hozzájuk
kerültem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Felkelt a mellettem ülő, majd a kezét
nyújtotta. Érdeklődve néztem csillogó szemeibe. Hatalmas mosolyra húzta a
száját.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Nem azért jöttünk ide, hogy csak zabáljunk, és feküdjünk
– Felhúzott. Csodák csodájára, most nem történt velem semmi. – Mennyire vagy jó
a horgászatban? - Kacsintott.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Jó pár méter, fenék fájlalós biciklizés után
leparkoltunk a tó mellett. Sok ember volt ott. Leginkább kisgyermekes családok,
akik a kacsákat etették. Lábaim arra fele húztak, meg is tettem az első lépést,
viszont Conornak más tervei voltak. Kivett a táskájából két nemtudommicsodát,
majd a kezembe nyomta. Felhúzott orral figyeltem, hogy ugyan mi a csuda lehet
az, de arcomat látva, inkább elvette tőlem. Lebiggyesztett ajkakkal néztem
utána. Leült a fűbe. Nagyon ügyködött valamin.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Menjél, etesd a kacsákat! – Adta ki a parancsot, amit
boldogan követtem. Leszedtem a maradék pizza szeletek végét, és azzal etettem a
szárnyasokat. Milyen kis mohók ezek az állatok. Elkapkodják egymás elől az
ételt, nem mintha nem lettek volna már így is elég dagik. Volt köztük egy
kisebb is. Ő számíthatott a leggyengébbnek. Mindannyian elvették tőle a tészta
darabkákat. Próbáltam magamra irányítani a figyelmét, de ő tovább úszott.
Követtem. Már messze jártunk. Majdnem az erdőnél. Bedobtam neki a maradék két
darabkát, amit boldogan kapott be. Viszont nekem már rég nem az kötötte le a
figyelmem. Füst szag terjengett a levegőben. Szaporábban emelkedett a
mellkasom. Egy fájdalmas sikoly szakított ki a dobhártyámat. Bevetettem magam
az erdőbe. Lángokban állt az egész terület. Körülölelt, s én hagytam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Hé! – Kiáltott valaki, majd lépteket hallottam – Már
mióta kiabálok, de te meg sem akarsz hallani. Baj van? – Aggódva nézett rám, de
olyan igazán. Tényleg ennyire féltett volna? Megráztam a fejem, majd
átvettem a pecabotomat. </span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">
<span style="color: #a6a6a6; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 16pt; line-height: 24px;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-51061933205766271992014-08-12T12:01:00.002-07:002015-07-28T15:18:14.344-07:0001.) Porcelánbaba<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="color: #45818e; font-size: x-large;"><i><span style="font-family: Champignon; line-height: 115%;">Ü</span></i><i><span style="font-family: '', serif, '', serif; line-height: 115%;">dvözletem internet felhasználók!</span></i></span></div>
<div align="left" class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 14.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #cccccc;">Sajnálom, hogy
későn jelentkezem a résszel, meg van az okom rá. Tegnapelőtt estem haza
Svájcból, még elég sok dolgom volt a fejezettel és egyéb dolgokkal
kapcsolatban, szóval csak ma lettem igazán kész vele. Remélem, nem haragszotok,
nem jó rögtön az első fejezetnél így kezdeni. Nos. Nagyon szépen köszönöm a
Prológushoz írtakat Szaanddraának, és Névtelennek, sokat jelentenek számomra a
visszajelzések. Szintén nagyon hálás vagyok azért, hogy a történet
megnyitásának napján már 64 tekintették meg az oldalt. Mondjuk a fele szerintem
én voltam, de az mellékes. Jó olvasást kívánok, remélem tetszeni fog! És bocsánat az esetleges hibákért.</span></span></div>
<div align="left" class="MsoNormal">
<span style="color: #cccccc;"><span style="font-family: Champignon; font-size: 20.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: "Times New Roman";">Ari </span><span style="font-family: Champignon; font-size: 28pt; line-height: 115%;">xx</span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: right;">
<div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">
<div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">
<span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 72pt;">Porcelánbaba</span></div>
</div>
</div>
</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 1em; padding-bottom: 6px; padding-left: 6px; padding-right: 6px; padding-top: 6px; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">
<div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbo06I1ARgpDRrhQJ0STnhoKFv7CFFH3KdyLOHFxf-r_9YDqO2qFWJj24eh0LYcYimb-RJveCXLBz93j1t5Ta0dTqTrHysJVk_LuKzWN6ir8Q_3WrpFxrH1Z9yMqQYFMGPenCCQAXthZY/s1600/tumblr_mwmeslHMpA1skd3pco1_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbo06I1ARgpDRrhQJ0STnhoKFv7CFFH3KdyLOHFxf-r_9YDqO2qFWJj24eh0LYcYimb-RJveCXLBz93j1t5Ta0dTqTrHysJVk_LuKzWN6ir8Q_3WrpFxrH1Z9yMqQYFMGPenCCQAXthZY/s1600/tumblr_mwmeslHMpA1skd3pco1_250.gif" /></a></div>
</div>
</td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 13px; padding-top: 4px; text-align: center;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">
<div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; line-height: 18px;"><i><span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Courier New', Courier, monospace; font-style: normal;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=RCSQWq3Un-k" style="text-decoration: none;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-small;">Heart By Heart</span></a></span></i></span></div>
</div>
</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="line-height: normal;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #cccccc;"> </span><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: 24pt;">M</span><span style="font-size: 13.5pt;">ég fel
sem keltem, de máris elegem volt a mai napból.</span><span style="font-size: 9pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;">Matek
doga, történelem röpdolgozat, ráadásul kötélmászás. Egy hete kezdődött el
a suli, de már utálom. A tanárok úgy viselkednek, mintha az évközepe felé
járnánk. Arról panaszkodnak, hogy nincs elég jegyünk. Senki se mondta, hogy
könnyű a végzős év.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Lelöktem az ébresztőmet, ami után a takaróm
következett. Kihúztam a függönyöm. A nap szinte vakítóan sütött, pár
valószínűleg ovis gyerek szaladgált a járdánkon. Hogy lehet valakiknek annyi
energiája, hogy hajnali hétkor kint rohanjon? Vajon én is ennyire mitugrász
voltam? Sóhajtottam. Nem szeretek a gyerekkoromra gondolni. 12 éves koromig egy
árvaházban éltem. Magányosan. Volt ugyan egy barátom, akit akkoriban a
legjobbnak tartottam, de miután Deanék befogadtak nem beszéltünk. Nem is
hallottam róla semmit.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Bekapcsoltam a rádióm, amiben szokás szerint a<span class="apple-converted-space"> </span><i>Kiss.Fm</i><span class="apple-converted-space"> </span>reggeli műsora ment. Halkan
dúdolgattam az adott dalt, miközben a megfelelő ruhát kerestem ki a
szekrényemből. Kiszedtem, és gyorsan magamra kapkodtam. Hajamat egy elegáns
kontyba kötöttem, amelyből egy tincs kilógott. Elővettem a sminkes ládámat,
kihalásztam egy szájfényt, majd egy szempillaspirált. A szájfényt már felkentem
az ajkaimra, így a szempillaspirállal vacakoltam. Egyet pislogtam, és a zöld
színű szemeim fehér gyémántokként csillogtak. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Ijedtemben hátra léptem. Megszokhattam már volna.
Naponta történik meg velem, csak azt tudnám, hogy miért. A család orvosa
szerint, csak génhiba, de szerintem nem az. Főleg, hogy egy génhiba nem csak
pár másodpercen keresztül tart. Becsuktam a szemem, és 10 másodperc múlva
kinyitottam. Zöld. Felsóhajtottam. Lehajoltam, hogy felvegyem a spirált, amit
leejtettem. Szép kis fekete foltot hagyott a szőnyegen. Visszaraktam őket a
ládikómba, majd kimentem a konyhába.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Egyszintes házunk volt, ami bőven elég négyünknek. Egy
konyha, ami egyben ebédlő is volt, egy nappali, öt hálószoba, egy fürdő, és egy
vécé. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> A kis Phoebe bent játszott a nappaliban, miközben az
apja, történetesen Dean felügyelte. Ezalatt azt értem, hogy a lábát
a puffon hagyva, sport híreket nézett. Kislánya hirtelen
fölugrott a helyéről eldobálva a játékait, odament apja
feltett lábához, és megharapta. Erre a már majdnem alvó apám
felriadt, szegény kislány pedig olyan képet vágott, mintha egy citromba
harapott volna. Lehuppant a popsijára, és hangosan bőgni
kezdett. Dean szitkozódott egy sort, majd elküldött jégért.
Nevetve léptem be a konyhába, ahol Jennifer forgolódott. Kivettem a mélyhűtőből
egy csomag jeges zöldborsót. Odavittem a fogadott apámhoz, aki köszönetet
elfelejtett mondani, annyira próbálta jobb kedvre deríteni a lányát. Nem
sikerült. Elmosolyodtam. Ismét a konyhába mentem, leültem az asztalhoz,
elvettem egy pirítóst, és nyugodtan bekebeleztem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Amúgy jó reggelt! - köszöntem Jen-nek, akit addig észre
sem vett.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Jaj, kincsem ne ijesztgess! - kapott a
szívéhez ijedten. Lehajtott fejjel kezdtem el kuncogni - Neked nem az
iskolabuszon kéne ülnöd? - tette a csípőjére a kezét kissé dühösen, de igazából
megsértődött, mert ki mertem nevetni.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Nem. Pont úgy, mint tegnap, meg az első
suli napon is, Riley visz abba a börtönbe - nem mintha nem emlékezne rá, csak
minél előbb ki akar taszítani a felségterületéről. Szerencséjére pont
akkor hallottunk meg a csengő csilingelő hangját. Felsóhajtottam. Felkaptam a
táskám, és a vállamra dobtam. Tegnap mindent bepakoltam, ami mára szükséges. A
zsebembe csúsztattam a szokásos uzsonnapénzt, majd egy <i>Sziasztok</i>'
köszönéssel kiléptem az ajtón.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;"> A nem túl hosszú lépcső alján,
azok a gyönyörű kék szemek néztek vissza rám, amikbe 2 évvel ezelőtt
beleszerettem. Egy hatalmas mosollyal az arcomon szaladtam a karjaiba.
Ugyanazzal a nevetéssel fogadott, mint mindenegyes nap, amikor találkoztunk.
Tehát hetente hétszer. Még a hétvégéket is együtt töltöttük. Egy csókot kaptam
a számra. Nem volt szenvedélyes, inkább gyorsnak neveztem volna. Nem akartunk
elkésni. Kézen fogva vezetett el az autójáig, majd kinyitotta az ajtót. Mindig
is úriemberként viselkedett, én pedig mindig elpirultam mikor ezt tette. Miután
beültem, átkocogott a másik oldalra. Eközben én már készen álltam az indulásra.
Bekapcsolta az övét, és végignyalta az ajkát. Azt hittem, hogy ott halok meg.
Olyan jól állt neki az a mozdulat. Csibészesen elmosolyodott a reakcióm láttán.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Cseresznyés? -
utalt a szájfényem izére. Egy bólintásra jutotta - Lehet, hogy megéhezem még a
cseresznyére - mondta csábítóan, és közelebb hajolt. Akármennyire is próbáltam
ellenállni, nem ment. Egy lágy, és szerinte édes nyomott hagytam ajkain.
Elváltunk, mire ő beindította a kocsit, és egyben a rádiót. Egy régi Jackson
szám ment. Azt hiszem a <i>Childhood</i>. Nem hallgattam ezt a dalt, mert
mindig rossz érzésem támadt tőle. Ez az alkalom sem volt kivétel. Éppen egy
piros lámpánál álltunk, amikor egy fájdalmas grimasz futott át az arcomon.
Riley éppen engem nézett. Megragadta a kezem, és belecsókolt a tenyerembe.
Jól esően sóhajtottam fel. Csintalanul elvigyorodott. Imádott abban a tudatban
élni, hogy az őrületbe tud kergetni.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;"> Az iskola nem volt messze a
házunktól, így hamar megérkeztünk. Leparkolt a szokásos helyre, majd mielőtt
kiszállhattam volna, kinyitotta az ajtómat. Én majdnem elolvadtam. Ismét a
tenyerébe zárta aprócska mancsomat, és lassan a bejárat felé lépkedett. Amióta
kiderült, hogy még ide is kamerákat szereltek fel senki se járt erre a helyre,
maximum, akkor, ha megérkezett, vagy távozott az épület területéről.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Beléptünk az ajtón. Hirtelen mindenki felénk fordult. Mi
számítottunk az iskola ”álompárjának”, ami engem nagyon idegesített. Lépten -
nyomon követtek minket, csak, hogy engem megcsalással vádolhassanak. Féltékeny
libák. Utáltam őket egytől - egyig. Ezért nem volt barátom. Mármint nem
szerelmem, hanem legjobb barátom. Riley magabiztosan lépkedett, miközben
engem szinte maga után húzott. Gyűlöltem iskolába járni. Nem is a tanulással
volt a gond, hanem az emberekkel. Nem lehetett magánéleted. Mindent
kiderítettek rólad. Szerencsére azt nem, hogy engem örökbe fogadtak. Ezt
egyedül Riley tudta. Megállt, hogy lepacsizhasson Chace-szel, aki a legjobb
barátja, és az unokatestvére is volt. Én is köszöntem neki, elengedtem
Riley kezét, majd a szekrényemhez mentem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;"> Az utam nem volt olyan hosszú,
mégis láttam, hogy Mandy és az ő drágalátos csicskái irigykedve suttogtak
össze, miközben engem méregettek. Utáltak, mert engem egy fiú nem csak fekvő
helyzetben szeretett látni. Ráadásul többször is megvádoltak azzal, hogy
elloptam Rileyt Mandy-től. Mint már említettem: Féltékeny libák. Kiszedtem
minden tancuccomat, és bedobáltam. Kivéve a történelmet. Azt magamnál hagytam.
Kinyitottam az adott fejezetnél, és még egyszer átfutottam az aláhúzott
dolgokat. Tegnap rengeteg időt töltöttem ennek a tanulásával, de az ember sosem
lehet elég felkészült.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Hé! - hallottam
meg egy kissé aggodalmas hangot. Tudtam, hogy ki adta ki. Riley hősként
viselkedve fúrta át magát a tömegen, míg el nem ért hozzám. Fejemet a kezei
közé vette, és hüvelykujjával végig simított az arcomon - Mi történt? - A
szemébe néztem. Egyből tudta, hogy mire gondoltam. Balra nézett, ahol a
lányoknak nem nevezhető lények, vigyorogva intettek neki. De a tekintete tüzet
szórt. A szemeimbe pillantott, és egy csókot lehelt a homlokomra - Gyere,
menjünk törire! - átkarolt, majd egy puszit hagyott a halántékomon.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;"> A teremben a megszokott helyére
ült, megvárta még a mellette lévő székre dobom a táskám, aztán az ölébe
rántott. Felnevettem. Már csak pár perc maradt becsöngetésig, így próbáltuk
kihasználni az időnket. Egy puszit nyomott az orromra, mire kuncogni kezdtem.
Felálltam, majd mellette foglaltam helyet. Felém nyújtotta a kezét, amit
szívesen elfogadtam. Összekulcsoltuk az ujjainkat. Mindig ezt csináltuk. Még
órán is. A tanárok két év alatt beletörődtek, hogy még akkor is ezt fogjuk
csinálni, ha kirúgással fenyegetnek. Hamar elengedtem a kezét, majd elővettem a
történelem felszerelésem, pontosabban a füzetem. Kinyitottam a múltkori
anyagnál, átolvastam párszor, megpróbáltam magamban felmondani, de nem ment. A
töri nem az én tantárgyam. Soha nem ment, és soha nem is fog. Az utolsó sornál
tartottam, mikor belépett Mr. Andson. Ő volt a legfiatalabb a tanári karban.
Azt hiszem olyan 23 éves lehetett. Elsétált az asztalához, és neki dőlt.
Felolvasta a névsort, majd valamiről beszélni kezdett. Fogtam a firkás füzetemet,
kinyitottam egy üres lapnál, és rajzolgatni kezdtem. Nem voltam valami jó
rajzból, viszont mindenféle fura formát, pálcika embert és dalszöveget szerettem
rajzolni. Fél füllel figyeltem a mondandóját.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;"><u3:p></u3:p> - Ez
általában az osztályfőnök vagy az igazgató feladata, szóval most kissé furcsán
érzem magam, de hagy mutassam be nektek Conor Salvat-et!</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;"><u3:p></u3:p> Érdeklődve felkaptam
a fejem. Nem. Nem lehet. Ne is gondoljak arra! Hiszen több millió Conor Salvet
élhet az országban.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Nyílt az ajtó. A levegőm szaporább lett, amint
észrevettem. Egy jóvágású, tinédzser fiú lépett be rajta. Mamám. Ez lehetséges?
Helyes fiú lett belőle, szinte már férfi, de azért még meglátszódtak rajta a
gyermekded vonások. A szívem boldogan vert az agyammal ellentétben, aki szinte
vészriadót fújt, nehogy kiderüljön a titkom. Kezeit a zsebeibe csúsztatta, és
egyik lábáról a másikra állt. Ahogy elnéztem mindenki oda volt érte, legalábbis
a lányok testtartásából ezt vettem le. A padjukra könyökölve bámulták őt, mint
valami csodát. Barátom felé fordultam. Nem igazán tűnt boldognak az újonc
miatt. Sőt. Féltékenynek látszott. Mosolyogva a karja után nyúltam, amit nem
annyira erősen, de megszorítottam. Szája széle felfelé kunkorodott. Elengedtem,
majd visszatértem a firkáimhoz.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Mutatkozz be! -
mondta valaki hátulról. Conor a tanárra pillantott. A szemével engedélyt kért,
amit meg is kapott.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Öhm. A nevem
Conor. Tizenhét vagyok. Apámmal egy hete költöztünk ide Jacksonville-ből.
Kedvenc tantárgyam a spanyol, elég jó vagyok belőle, és szabadidőmben szeretek
a szabadban lenni, és biciklizni - a végére egy apró mosoly ugrott az arcára.
Ennivaló volt így, és ez nem csak az én véleményem. Nem akarom megtudni, hogy
mit rejt most a lányok agya.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Nos. Ki akarja Mr.
Salvat-et körbevezetni szünetben? - szinte láttam magam előtt. Mindenki
jelentkezik, és majd' kiesik a padból, de Andson-nak rajtam áll meg a
tekintette, mivel én nagyban rajzolok. Gonoszan elvigyorodik, majd megszólal -
Szerintem Miss O'Conell tökéletes lenne erre a feladatra - a macska rúgja meg!
Meglepődve felpillantottam. Conor tekintete pont rám siklott. Nagyokat pislogva
bámult rám, gondolom ő se számított arra, hogy újra találkozunk. Legutoljára 12
évesen láttuk egymást, mikor is örök barátságot fogadtunk. Egy hatalmas vigyor
került az arcára - Foglalj helyett Faith mellett! - A fenébe is már! Cindy
miért pont akkor kellett hiányoznod? Boldogan battyogott el a sorok között
egészen a mellettem lévő padig. Legszívesebben a fejemet vertem volna a fába.
Miért? Lehajtottam kobakom, és oldalra néztem. Riley mérgesen nézett a másik
fiúra, majd inkább a füzetét kezdte el tanulmányozni - Köszönjétek meg Conor-
nak, hogy elmarad a röpdolgozat! De most nézzük meg, hogy mi is történt a
Little Bighorn-i csatában.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;"><u3:p></u3:p>Élvezettel töltött el, az,
ahogy Mr. Andson valami Terry és az indiánok közti csatát részletezte.
Olyannyira tetszett, hogy amint a csengő megszólalt rögtön fölpattantam a
helyemről. Viszont még így is én maradtam itt utoljára. Vagyis nem teljesen.
Rajtam kívül még a tanár és Conor is bent volt. Ha nagyon halk leszek sikerül
kilopóznom. Most vagy soha Faith!</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Khm. Remélem Miss
O'Conell nem feledkezett meg semmiről sem! - köszörülte meg a torkát az ördög.
A franc essen bele! Megfordultam, és egy jó kislányos mosolyt erőltettem
magamra.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Nem, tanár úr! -
motyogtam bosszúsan. Semmi kedvem sem volt hozzá.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Helyes! - Conor
felé fordult - További sok sikert, és fogadd meg a tanácsom: Ne egyél húsgolyót
az iskola ebédlőjében! - ijedt fejet vágott, amit nem tudtam hova tenni. Habár
megértem. Az a golyó szerintem köpetből és fikából van. Andson kiment.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;"> Csak ketten maradtunk. A csend
kínos volt, szinte irritáló. Szemben álltunk a másikkal, és hallgattunk. Öt
kemény éve nem találkoztunk. Az ember azt hinné, hogy ilyenkor be nem állna a
szájuk, de nem így volt. Mindketten más életet éltünk, egy új helyen, új
barátokkal és családdal. Rég nem gondoltunk a másikra.</span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;">- Rég volt - súgta
inkább magának - Megváltoztál. Jó értelemben persze - jót mosolyogtam a szavain.</span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Te is. Magasabb
lettél - pillantottam végig rajta elismerően. Az ajtóhoz léptem, hogy
kijuthassunk. Kinyitottam, és vagy tízen estek be a terembe. Egy hatalmas
nevetés szakadt fel belőlem. Conor kínosan mosolygott, majd, felsegített
egy-kettőt.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Ez..ciki volt -
állapította meg mellém lépve. Bólintottam egyet, és tovább haladtam.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;"> A folyóson ismét dugó volt. Alig
lehetett menni. Csendben sétált mellettem, miközben egy kisebb csodálattal
nézte az iskola belső részét. Emlékeztetted a hat éves énjére. Egyszer
elmentünk az árvaházzal az állatkertbe. Mind a ketten kicsik voltunk, még sosem
láttunk ehhez fajta állatokat, így csak azt az egy szót tudtuk mondani, hogy
wáow. Vigyorogni kezdtem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Mi az? - kérdezte.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Emlékszel még az
állatkertre? - fordultam felé. Egy ideig furcsa arcot vágott, aztán
megvilágosult. Szerintem eszébe jutott az is, ahogyan a nyakában lévő kígyóval
kergetett. Régi szép emlékek. Egymásra mosolyogtunk, majd hátranéztem. A diákok
összesúgtak a hátunk mögött, és úgy néztek rám, mint valami elítéltre. Próbálom
azt tettetni, hogy nem esik rosszul, hogy kibeszélnek, meg, hogy elítélnek,
azért mert szerelmes vagyok. Mégis fájt. Egy minimális értekben fájt. Az az
egyetlen bűnöm, hogy Riley az én igazim. Elszomorodtam, így inkább a padló
bámulásával foglalkoztam. Aztán neki mentem valakinek, és valószínűleg Conor is
összeismerkedett a hátammal. Első szünet. Tudom mi fog történni. Unottan
megforgattam a szemem, majd fülleltem.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Lola! Ne értsd
félre! Nem tettem én semmi rosszat! Segítettem neki! - kezd már unalmas lenni.
Az említett nőszemély mérgesen vágtatott előre, a bakancsa talpa szinte
visszhangzott a kőhöz csattanva. Mögötte kis ölebe csaholt, miközben hülyébbnél
hülyébb kifogásokat kereste, hogy kedvese megbocsáthasson. Ők Lola és Ed. A
történetük egyszerű. Ed kétnaponta csalja meg a barátnőjét különböző
személyekkel, és Lola ezt észreveszi. Jelenetet rendeznek, majd Lola megbocsát,
aztán Ed egy napig csak vele foglalkozik, de a másik nap pedig egy újabb lány
tűnik fel a láthatáron. Szánalmas az egész. A mögöttem álló fiúra néztem, aki
elborzadva nézte ezt a jelenetet.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Segítettél? Ugyan
miben? - nevetett fel Lola.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Fuldoklott,
mert....öhm..a hagyma megakadt a torkán. Tudod...hagymás szendvicset evett. Nem
hagyhattam meghalni.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;"> - Mert az én kezem
általi halál jobb. Meg akarod tapasztalni? - majdnem a torkának esett.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">- Készülj fel! Ezen
túl kétnaponta fogod ezt végignézni. - súgtam Conor-nak. Egy köhintés jött
a hátam mögül.</span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Mi van O'Conell?
Új játszótársat szereztél? Hol a másik ficsúr? - lefagytam. A boszorkány állt
mögöttem. Lola sosem a jóságáról volt híres. Mindenki félt tőle. Fegyvert tart
a táskájában és egy kést a szekrényében. Többször is annyira megvert valakit,
hogy az kórházba jutott. Keményebb volt, mint bárki, és ezt szívesen meg is
mutatta. Nem olyan volt, mint aki elveszi mások ebédpénzét, azok kis aranyos
cicák hozzájuk képest. Ő nem tesz ilyet. Ő sokkalta rosszabb. Viszont gyönyörű
lány volt. Minden fiú oda meg vissza volt érte. Többen többször is próbálkoztak,
de mindig pofont kaptak. Neki csak Ed kellett. Rejtély, hogy miért.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Én.. - Le sem tagadhattam, hogy rettegtem tőle. Már az is félelmetes,
ahogy csak rád néz. Elképzeltem, ahogy nekem esik. Képes lenne megtenni.</span></div>
<span style="font-size: 13.5pt;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><span style="font-size: 13.5pt;">- Agnotraill! - hallottam meg a megmentőm hangját. Riley és Chace
vergődtek át a tömegen. Chace félre tolt egy picit. Mögöttünk már csak a fal
volt, aminek neki ütköztem, és majdnem elestem. Conor elkapott, de azt kívánom
bár ne tette volna.</span></span></div>
<span style="font-size: 13.5pt;">
</span><br />
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Hirtelen hányingerem lett, és
forgott velem a világ. A levegő nem akart eljutni a tüdőmig. Össze akartam
esni, és meghalni. Olyan érzés volt, mintha gyomron vágtak volna, és
fojtogattak volna egyszerre. A fájdalom maga alá kerített, pont úgy, mint a
félelem. A halálfélelem. Fekete pontokat láttam a szemem előtt, és füstszag
keveredett az orromba.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Rendben vagy? - Conor hangja rángatott vissza. Mi történt? Mi volt ez?
Pánikroham? Ne. Csak azt ne. Két teljes évet szenvedtem végig emiatt.
Álmatlan éjszakák, a korház gusztustalan szaga, és a félelem. Félelem attól,
hogy mikor jön elő újra, és hogy hol. Hogy hányan fognak kiröhögni
emiatt. Félni a fájdalomtól, és a megfulladástól. Egészen addig tartott,
még Rileyt meg nem ismertem. Megmentett szó szerint. Amióta szerelmet vallott,
nem történt velem ilyen.</span><u2:p></u2:p></div>
<span style="font-size: 13.5pt;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><span style="font-size: 13.5pt;"> - Minden rendben? - Bólintottam ugyan, de semmi sem volt rendben.
Lélegzetet nehezen, de sikerült vennem. </span></span></div>
<span style="font-size: 13.5pt;">
</span><br />
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Nézd csak! Amíg te
itt próbálod menteni a seggét, ő egy másik sráccal enyeleg - Riley felénk kapta
a fejét. Az arcán enyhe csalódottság futott át. Lola elégedetten vigyorgott.
Barátom kezei ökölbe szorultak. Keményen nézett Conor-ra, majd visszafordult.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Ha még egyszer beszólsz neki, velem gyűlik meg a bajod, Lola! -
fenyegette meg, majd felénk indult. Amazonka még motyogott valamit a háta
mögött, de senki sem figyelt rá. Elé léptem, majd a nyakába csimpaszkodtam.
Aprócska testem szorosan magához szorította, mintha meg akarna vigasztalni.</span><span class="apple-converted-space" style="font-size: 13.5pt;"> </span><u2:p></u2:p></div>
<span style="font-size: 13.5pt;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><span style="font-size: 13.5pt;"> - Köszönöm - suttogtam hálásan, és egy gyengéd puszit nyomtam az arcára.
Ám neki ez nem volt elég. Megfogta az ujjaimat, összefűzte az sajátjával. A
tömeg feloszlott csak egy-két diák lézengett a folyóson. Az orra az enyémhez
ért, összedörzsölte őket, majd megcsókolt. Általában a csókjai édesebbek, mint
a világ legcukrosabb süteménye, de ez más volt. Akaratos, kisajátító, és a
legfontosabb dolog hiányzott belőle: A szeretet. Ezt betudtam a
féltékenységének. Egészen addig ízlelte az ajkaim, míg valaki meg nem
köszörülte a torkát. Conor. Ki más? Szétrebbentünk. Egy kissé kínosnak éreztem
a helyzetet. Riley gyilkos pillantásokat vetett a minden bizonnyal
torokfájásban szenvedő fiúra, aki ugyan próbálta, de nem tudta eltakarni a
vigyorát. Legalábbis előttem nem. Ránéztem az órámra. Három perc maradt
becsöngetésig. Kikaptam Conor kezéből az órarendjét. Kikerestem a mai napot és
a második óráját. Angol, pont, mint nekem. Micsoda egybeesés.</span></span></div>
<span style="font-size: 13.5pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Mennem kell, különben a tanár leszedi a fejem - léptem szerelmem elé,
majd egy lágy puszit nyomtam az arcára. Karon ragadtam Conor-t, és futólépésben
siettem a terem felé. Kissé csodálkoztam azon, hogy nem kérdezett Riley-ról.
Mondjuk nyilvánvaló a dolog. Megcsókoltam, kiállt mellettem, és megöleltem. Ki
nem jönne rá ezekből, hogy mi együtt vagyunk?</span></div>
</span><br />
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Becsöngőre pont beestünk a terembe,
ahol szerencsére még nem volt bent a tanár. Lefoglaltam magunknak két széket,
ahová gyorsan ledobtam a táskámat. Helyet foglaltam, és leborultam a padra.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Mióta? - kérdezte.</span><u2:p></u2:p></div>
<span style="font-size: 13.5pt;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><span style="font-size: 13.5pt;"> - 2 éve - meg sem kellett magyaráznia, hogy mit ért ezen. Rögtön
leesett. Olyan érzésem volt, mintha tudta volna a választ.</span></span></div>
<span style="font-size: 13.5pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Gratulálok, vagy mit szoktak erre mondani - motyogta, mire én
elmosolyodtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Kösz - az i betűt is oda akartam rakni, csak Miss. Nolly belépett az
ajtón.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Ezután volt még négy órám, és mily meglepő mindegyiken jelen volt Conor
is. Szegénykémnek minden tanóra elején fel kellett állnia és bemutatkoznia.
Fizikán, ami a negyedik volt, már látszódott rajta, hogy mennyire unja.
Megértem. Nekünk még Gólya korunkba kellett minden tanárnak kétszer bemutatkozni.
Idegesítő volt. Az utolsó börtönben töltött percek után boldogan szaladtam ki a
kapukon. Riley már a kocsijának dőlve várt. A karjai közé futottam, majd egy
csókban forrtunk össze.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Minél előbb tűnjünk el innen! - vigyorogtam rá, és beszálltam az anyósülésre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Nincs ellenvetésem! - vont vállat mosolyogva, majd beült mellém.</span></div>
</span><br />
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> A motor álomszerűen
bőgött fel. Imádtam a hangját. Nem volt semmi érdekes benne, de a testem mégis
beleborzongott. Kifordultunk az útra. Az ablakra döntöttem a fejem, és néztem a
mellettünk elsuhanó tájat. Nem volt valami eget rengetően szép látvány, de jó
volt nézni. Házak, és utcasarkok. Ennyiből állt az egész. A rádióból jövő zene
a bőröm alá kúszott. Kirázott tőle a hideg. Egy biciklis alakja tűnt fel a
láthatáron. Kéz nélkül irányította a járművet, a hátán egy hatalmas táskával, a
fején egy nagy fejhallgatóval. Közelebb érve rájöttem, hogy ki az. Régi barátom
tartott hazafelé. Elmosolyodtam, hogy még itt is találkoztunk. Ugyan ő nem
látott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Honnan ismered? - tette fel Riley a kérdését.</span><u2:p></u2:p></div>
<span style="font-size: 13.5pt;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><span style="font-size: 13.5pt;"> - </span><i style="font-size: 13.5pt;">Onnan</i><span style="font-size: 13.5pt;"> - sóhajtottam. Leheletem meglátszott az üvegen.</span></span></div>
<span style="font-size: 13.5pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - Óh - Kezét az enyémre tette, majd megszorította. Egy másodpercre rám
nézett, és elmosolyodott. </span></div>
</span><br />
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> Akárhányszor
véletlenül rátapint erre a témára, mindig bocsánatkérően néz, és megpuszil.
Emlékszem arra, mikor elmondtam neki a titkom. Halálos csend vett körül minket.
Én sírtam, míg ő csak ült, és maga elé bámult. Sokkolta őt. Mereven ült, a
falat bámulta. Egy szó, még egy hang se jött ki a torkán. Hangosan felsírtam.
Akkor kapott észbe. Megfogta a kezeimet, majd magához rántott. Szorosan ölelt.
Megnyugtatott, de úgy tűnt, mintha a bocsánatomért esedezett volna. Furcsa
volt. Erre csak akkor jöttem rá, amikor visszagondoltam. Amikor abban a percben
átölelt nem érdekelt más. Először volt ilyen kedves velem. Ilyen gondoskodó.
Úgy szorított, mintha ki akarta volna belőlem irtani a szomorúságot.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> - </span><i style="font-size: 13.5pt;">Sajnálom. Annyira sajnálom! -</i><span style="font-size: 13.5pt;"> el-elcsuklott a hangja.</span><u2:p></u2:p></div>
<span style="font-size: 13.5pt;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><span style="font-size: 13.5pt;">Ezek után valamennyivel gyengédebben bánt velem. Porcelánbabaként kezelt, ami
bármikor leeshet a polcról, és összetörhet.</span></span></div>
<span style="font-size: 13.5pt;">
</span><br />
<u1:p></u1:p>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<u2:p></u2:p><span style="font-size: 13.5pt;">Egy porcelánbaba vagyok, aki a zuhanás
szélén áll. </span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
<div style="line-height: normal;">
<span class="Apple-style-span" style="font-family: 'Times New Roman', serif;">
</span></div>
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-32851605835996062942014-07-29T05:43:00.000-07:002015-10-04T08:07:41.359-07:0000.) Prológus<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="color: #45818e;"><i><span style="color: #3d85c6; font-family: Champignon; font-size: 24.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ü</span></i><i><span style="color: #3d85c6; font-family: "Times","serif"; font-size: 16.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">dvözleheletem
drága leendő olvasóim!<o:p></o:p></span></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #cccccc; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 13.5pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Végre elérkezett az a bizonyos pillanat, amikor megnyitom eme történet
kapuit! Nem tudom, hogy a legtöbben, hogy vagytok vele (mondjuk, még alig
vagytok), de én nagyon nagyon nagyon vártam ezt a pillanatot. Egyszerre
izgultam, és féltem ettől a blogtól. Mi lesz, ha senki sem olvassa? Ha senkit
sem fog érdekelni? Ha ha ha. Tudom, hogy a mai blogger világban, ha nincs híres
blogger ismerősöd, vagy fanfictionöd, és ha nem vagy benne 327425 blogos
csoportba facebookon, akkor nem lesz olyan híres a sztorid. Nagyon remélem,
hogy ez most másként fog alakulni. Mindegy is, nem beszélek a további
félelmeimről, inkább kívánok jó olvasást, remélem tetszeni fog!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="color: #cccccc; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 13.5pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Amúgy, kicsit nagyon értelmetlen lesz eleinte, de majd minden kiderül,
higgyétek el nekem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<i><span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 30.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A Lélektükör hivatalosan is megnyitotta kapuit! </span></i><span style="font-family: Champignon; font-size: 30pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: Champignon;"><o:p></o:p></span></div>
<div align="left" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<i><span style="color: #cccccc; font-family: Champignon; font-size: 22.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ari
</span></i><i><span style="color: #cccccc; font-family: "Times","serif"; font-size: 14.0pt; mso-bidi-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">xx<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="" style="clear: both; text-align: left;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="text-align: right;">
<div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">
<div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">
<span class="Apple-style-span" style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 96px; line-height: 110px;">Prológus</span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" class="MsoNormalTable"><tbody>
<tr><td style="padding-bottom: 4.5pt; padding-left: 4.5pt; padding-right: 4.5pt; padding-top: 4.5pt;"></td></tr>
</tbody></table>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEin7kpwXzPeuLu-Czd_GgTVdf6SwfrPYygjYlxgIM9viL8mmzMhZ0NxSgrhj2C72cuEhA0aD3xIriW0NJzZRN17rpdkDiIFV52b-b88ppRB_oT5NJZZ9ELsT1XpU8pEiQaZBrUjrAGs-pU/s1600/Sirens-05.gif" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEin7kpwXzPeuLu-Czd_GgTVdf6SwfrPYygjYlxgIM9viL8mmzMhZ0NxSgrhj2C72cuEhA0aD3xIriW0NJzZRN17rpdkDiIFV52b-b88ppRB_oT5NJZZ9ELsT1XpU8pEiQaZBrUjrAGs-pU/s1600/Sirens-05.gif" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://www.youtube.com/watch?v=A_af256mnTE" style="font-size: medium;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Small Bump</span></a></td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="line-height: normal;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"><span style="font-size: 18px;"> </span></span><span style="font-size: large;">A</span><span style="font-size: 14pt;"> rádióból Micheal Jackson örökzöld
slágere a </span><a href="http://www.youtube.com/watch?v=puQEcN_iI9o" style="font-size: 14pt;"><i>Childhood</i></a><span style="font-size: 14pt;"> szólt,
amely pontosan illett az út hangulatához. Mintha az állomáson tudták volna,
hogy milyen tragikus esemény fog következni eztán. Hárman
utaztak a járműben. Mr. és Mrs. Wood, meg a kicsi Faith. Alig féléves lehetett.
Békésen szunyókált, anyja mellett a babaülésben. Néha-néha felsírt, viszont
rögtön visszaaludt. Egész úton anyukája ujját szorongatta, mintha tudná, hogy
mi fog történni. Hogy pár pillanat múlva már soha nem hallhatja a hangját.
Borzalmas, nemde? Azok a gyilkosok nem ismernek határokat. Mindenáron
megölik az áldozatukat. Még az sem állítja meg őket, ha emiatt
tömeggyilkosságot kell elkövetniük. </span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Mr. Wood halkan dúdolgatta a
következő dalt, mikor valami neki ment a kocsinak. Nem látott semmit. Viszont,
mikor újra indulni készült, a kocsi nem engedelmeskedett. Hiába nyomta a gázt
teljes erejéből. Felesége közelebb húzódott a babához. Félt. Jogosan
félt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Egy árny jelent meg az anyós ülés
melletti ablakban. Felszakította az ajtót. Mindenki lesokkolt, kivéve két
személyt. Őket már kiképezték erre a feladatra. Bármi történjék is meg kell
védeniük a védenceiket. Előbújtak az árnyékukból. Egy férfi, egy nő, és egy
fiú. A családot ez még jobban lesokkolta. Ha ez lehetséges. A férfi, és a nő
kipattant a kocsiból. Szembe akarta szállni a vadászokkal. Sikertelenül.
Ügyesen harcoltak, egy ideig még úgy tűnt, hogy nyerhetnek, de nem. Kegyetlen
módon ölték meg őket, lelküket palackokba zárták. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> A házaspár riadtan bámult maga elé. <i style="color: #cccccc; text-align: -webkit-auto;">Ez a vég? </i>Gondolták
mindketten. A férj hátranyúlt, és megszorította felesége kezét. Mrs.Wood
magához ölelte a lányát, és halkan elmotyogott egy <i style="color: #cccccc; text-align: -webkit-auto;">Örökké
veled leszünk</i>-et. A fiú végignézte. Végignézte társai halálát, és ezt a
szomorú búcsúzkodást. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> A vadászok kiragadták a nőt.
Sikítozott félelmében. Rettegett. A férfi utána ugrott. Ez egy végzetes
cselekmény volt. Alig lépett ki az autóból lecsaptak rá. Az oldalába szúrtak
egy kést, és a földre rúgták. Felesége felé pillantott. Üvöltve próbált
kiszabadulni a gyilkos kezei közül. Könnyek voltak a szemében. A haláltól nem
félt, csak attól, hogy elveszíti a szeretteit. Legfőképpen a lányát féltette.
Még egy éves sem volt, és el akarják venni tőle a szüleit. Rokonokra nem
bízhatja rá. Egy sincs neki. Anyja, apja meghalt ő pedig egyke volt, pont úgy,
mint a férje. Messziről figyelte, ahogy Faith egy idegen karjai között van, és
sír. Mr. Wood a földön fetrengett, és a sebét szorongatta. Közben vagy
tízezerszer belé rúgtak. Majd egy tört érzett a hátában. Felkiáltott. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> A fiú ekkor kiugrott a kocsiból. Őt
még nem vették észre. Ismétlem: még. Látta, ahogy védence apját a kocsiba
zárják. Már alig élt. Nem sokkal később az anyját tuszkolták be félholtan.
Bezárták az ablakokat. Mindketten a gyerekük felé néztek, akit egy idegen
tartott a karjai közt, egy fa mögött rejtőzve. A vadászok kezében egy benzines
kancsó villant meg, amivel lelocsolták a kocsit. Az egyik egy gyufát tartott a
kezében. Gonoszul elvigyorodott csuklyája alatt. Meggyújtotta, és a jármű felé
hajította. Hatalmas robbanás. Üvöltözés, és lángok. Nézni is borzalmas volt,
nemhogy átélni. Fekete füst terjengett a levegőben. A fiú Faith kis arcocskája
elé rakta a kezét. Jobb lenne, ha minél előbb eltűnne. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Próbált elfutni, de nem sikerült.
Észrevették. Villámgyorsan előtte termettek, és egy fához szorították. Sarokba
szorult. Nincs menekvés. Meg fog halni. Talán meg fognak halni. Eddig azt
hitte, hogy a halál nem lehet olyan félelmetes, mint mondják. De a halálfélelem
az borzalmas. Szíve olyan erősen dobogott a mellkasában, hogy majdnem
kiszakította azt. A levegőt szaporábban vette. A feje is lüktetett. Vége van.
Egy kard szerűséget tartottak a nyakához, amit szinte fűrészeltek. Legszívesebben
összerogyott volna fájdalmában, de nem tette. Nem akart örömet szerezni az
ellenségeinek. Érezte, hogy a lelkének egyre több darabkája távozott el a
testéből. Nincs esély. Már a démont is érezte. Ott motoszkált, ahol egykor
lelke. Próbált beletörődni a sorsába. Elbukott. Még egy fél
éves kislányt sem tudott megvédeni. A szíve megszakadt, ha arra gondol,
hogy mit fognak tenni az ölelésében síró védencével. Ugyanúgy megölik őt is?
Vagy talán befogadják maguk közé? Egyik sem túl jó. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Ám ekkor csoda történt. Faith
kinyitotta apró szemeit, amik fehéren világítottak. Felsóhajtott, és hirtelen
egy vakító fénycsóva vette őket körül. <i style="color: #cccccc; text-align: -webkit-auto;">Ez
lehetetlen</i>. Gondolta. Az ő lelke nem a vadászok kezében tartott palackba
szállt, hanem Faith picike testébe. Ezért fehér a szeme. A fény arrébb lökte a
gyilkosokat, akik majd' megvakultak. Nem voltak hozzá szokva a világossághoz.
Aztán minden elsötétült. Mire új erőre kaptak, addigra a védelmező már messze
járt. Futott, mintha egy éhes oroszlán elől menekülne. De ezek rosszabbak
annál. Ezeknek alig van lelkük. A maradék is tele van gonoszsággal. Nincs más
vágyuk, csak lelkeket rabolni, hogy még több maguk fajtát gyárthassanak. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Nem tudott tovább futni. Kifogyott
az erejéből. Még az élni vágyás sem segített rajta. Az erdő másik feléig
jutott. Megpillantott egy kis házat. Oldalát moha, és borostyán terítette be.
Omladozóban volt. Valaha az erdőőré lehetett, de mára már valószínűleg a
rágcsálók,és egyéb gusztustalan élőlények otthonaként szolgál. A fal mellé
heveredett. Kifújta magát, majd próbált rájönni, hogy mi is történt valójában.
Az ölében fekvő kisbaba elvesztette a szüleit. Nem bírta tovább tartani.
Elsírta magát. Elvesztett mindent. Az otthonát, a szobáját, és hamarosan minden
emléket, ami a családjához köthetné. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Nem sokkal utána Faith is
rázendített. Érezte, hogy valami nincs rendben. Hiányzott az anyukája ölelő
karja, és az apukája mély hangja.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> - Sh! - vette fel a
kezébe Picurt. Apukája mindig így hívta - Ne sírj! Kérlek ne! - újra
a felszínre törtek az érzései. Most jobban sírt, mint az előbb. Fájt.
Nagyon fájt neki az a tudat, hogy védence megárvult. Csak ő van neki. Viszont ő
nem tud semmit a gyereknevelésről. </span><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-size: 14pt;"> Ráadásul még veszélyes is a lány
számára. Hiszen egy apró démon él az elrabolt lelke helyén.</span><span style="font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8463307772899785589.post-89645950514021443972014-01-03T12:03:00.000-08:002015-10-04T08:07:20.828-07:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="color: #3d85c6; font-family: "Bebas Neue","sans-serif"; font-size: 72.0pt; text-shadow: auto;"><span style="color: #45818e;">COMMING
SOON</span><o:p></o:p></span></div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF5JD4roUI-fSLuqjfywdt5i344rcZ3tK8cCllkJHpwXjgcWUfdI3nxsvV4eWXagbgOiWQ1Vm2AXD8lYR-1WjIlzrP-3y2YP9QjtUGEpqWFhnlQXVhN2Xl_Q18UP9tedzu7zyfLW7nNIw/s1600/COMING+SOON.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF5JD4roUI-fSLuqjfywdt5i344rcZ3tK8cCllkJHpwXjgcWUfdI3nxsvV4eWXagbgOiWQ1Vm2AXD8lYR-1WjIlzrP-3y2YP9QjtUGEpqWFhnlQXVhN2Xl_Q18UP9tedzu7zyfLW7nNIw/s1600/COMING+SOON.png" width="225" /></a></div>
<br />
<span style="color: #3d85c6; font-family: Champignon; font-size: 42.0pt; line-height: 115%;"></span><br />
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: Champignon; font-size: 42.0pt; line-height: 115%;"><span style="color: #45818e; font-size: 42pt; line-height: 115%;">Blog nyitása: </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #45818e; font-family: Champignon; font-size: 42pt; line-height: 115%; text-align: right;"> 2014. 07. 29.</span></div>
</div>
</div>
</div>
Arihttp://www.blogger.com/profile/10988523054132441697noreply@blogger.com0